Harmincnegyedik fejezet

 

 

 

A Kardmesterek és a vadászok jó része Du Chaillu körül sürgölődött. A Baka Tau Mana sámánasszony visszatért a szellemek világából, vagy valahonnan annak közeléből, és Richard számára jól látható volt, hogy teste melegét ott hagyta. A takarók sem bizonyultak elegendőnek, hogy felmelegítsék, ezért Richard azt mondta az embereknek, hogy rakhatnak tüzet, ha mind együtt maradnak, hogy csökkentsék a Harmóniák meglepetésszerű támadásának esélyét.

Két Sárember eltakarította a füvet egy területen, és egy sekély gödröt ástak, amíg a többi vadász szorosan összecsavart fűkötegeket készített. A nedvesség jó részét csavarással távolították el. Négy köteget bevontak a magukkal hordott gyantaszerű kenőccsel, és piramisformába állították fel. Ezeket meggyújtották, és a többi köteget a tűz köré terítették, hogy kiszárítsák. Hamarosan elegendő száraz fűköteg állt rendelkezésre tüzelőül, és tisztességes tüzet rakhattak.

Du Chaillu úgy nézett ki, mint maga a halál, kissé felmelegítve. Még mindig nagyon rosszul volt, de legalább élt. A légzése sokat javult, bár még gyakran meg-megszakította a köhögés. A Kardmesterek gondoskodtak róla, hogy jó forró teát itassanak vele, mialatt a tyúkanyóvá átlényegült vadászok tavakását főztek neki. Úgy látszott, Du Chaillu rendbe fog jönni, és egyelőre itt marad köztük az élők világában.

Richard csodának tekintette, hogy valaki visszatérhet az életbe halála után. Ha bárki ilyesmit mondott volna neki, és nem saját szemével látja, valószínűleg nem is hitte volna el. Eddigi hitét többféle módon is átformálta, amit most tapasztalt, és megváltoztatta a gondolkodásmódját.

Most már szemernyi kétsége sem maradt a felől, mit kell tenniük.

Cara összefont karokkal nézte a Du Chaillu körül sürgölődő embereket. Kahlan ugyanolyan lenyűgözve leste Du Chaillut, mint az összes többiek, Carát kivéve. Cara számára nem számított rendkívüli dolognak, hogy egy halott újra lélegezni kezdjen. A hétköznapi jelenségekről egy Mord-Sithnek a többi embertől meglehetősen eltérő fogalmai voltak.

Richard finoman megfogta Kahlan karját, és közelebb vonta magához.

– Korábban azt mondtad, hogy évezredekkel ezelőtt sikerült utoljára bárkinek is a Birodalmi Strázsák vonala mögé kerülni. Bejutott valaha is bárki mögéjük?

– Senki nem tudja biztosan, és máig is vitatkoznak rajta, legalábbis Anderia határain kívül.

Richardnak azóta volt olyan érzése, hogy Kahlan nem igazán kedveli Anderiát, mióta csak Du Chaillu először megemlítette az országot.

– Miről vitatkoznak?

– Ez némi magyarázatot igénylő történet.

Richard kihúzott három szelet tavakenyeret a hátizsákjából, és adott egyet-egyet Kahlannak és Carának. Tekintetét Kahlan arcára függesztette.

– Hallgatlak.

Kahlan letépett egy kis darabot a tavakenyérből, és láthatóan azon töprengett, hol is kezdjen bele a történetbe.

– Azt a földet, amit most Anderiának hívnak, valaha elfoglalta egy haken nevű nép. Anderiában ma azt tanítják, hogy a hakenek az akkoriban ott lakó, ma anderitáknak hívott nép ellen használták fel a Birodalmi Strázsákat.

Fiatalkoromban, amikor a Toronyban tanultam, a varázslók ezt másként mesélték el nekem. Akárhogy is volt, ez már nagyon-nagyon régen történt. A történelem könnyen torzul azok nézőpontja szerint, akik éppen tanítják. Például le merném fogadni, hogy a Birodalmi Rend egészen másként fogja tanítani, mi történt Renwoldban, mint ahogy mi tanítanánk.

– Én úgy szeretném hallani az anderiai történelmet, ahogy a varázslók tanították neked –, mondta Richard, és ő is tépett egy darabot a tavakenyérből, miközben Kahlan a saját falatját rágcsálta.

Kahlan lenyelte a falatot, és hozzákezdett.

– Nos, évszázadokkal, az is lehet, hogy akár két-három évezreddel ezelőtt, a hakenek előjöttek a Vadvidékről, és megszállták Anderiát. A történészek úgy vélik, a haken egy nagyon távolról jött nép volt, amelynek az otthona valami okból lakhatatlanná vált. Ilyesmi előfordult már más helyeken is, például amikor földrengés vagy áradások következtében egy-egy folyó medret változtatott. Néha egy korábban termékeny terület kiszárad, és alkalmatlanná válik földművelésre, állattenyésztésre. Néha olyan rossz lesz a termés, hogy a föld lakói elvándorlásra kényszerülnek.

Akárhogy is, én úgy tanultam, hogy a hakeneknek sikerült a Birodalmi Strázsák mögé kerülniük. Hogy hogyan, azt senki sem tudja. Sokakat lemészároltak közülük, de végül valahogy mégis bejutottak a vonal mögé, és meghódították a ma Anderia néven ismert országot.

Az anderiták főként nomád törzsekből álltak, akik egymás között is vadul háborúztak. Műveletlenek voltak, nem volt írott nyelvük, nem ismerték a fémkohászatot és hasonlókat, és alig volt szervezett közigazgatásuk. Röviden, a megszálló hakenekhez képest elmaradott nép voltak. Nem arról van szó, mintha buták lettek volna, egyszerűen csak a hakenek sokkal fejlettebb szinten álltak és műveltebbek voltak.

A hakenek fegyverei is fejlettebbek voltak, volt például lovasságuk, és sokkal tapasztaltabbak voltak a csapatok koordinációjában és a nagyléptékű katonai taktikában. A parancsnoki rendszerük is jól szervezett volt, míg az anderiták folyvást azon torzsalkodtak egymás között, hogy ki vezesse az erőiket. Ez volt az egyik oka, hogy a hakenek, miután egyszer túljutottak a Birodalmi Strázsákon, könnyedén le tudták győzni az anderitákat.

Richard egy vizestömlőt nyújtott át Kahlannak.

– Ahogy én értelmezem, ezek szerint a haken harcos, hódító nép volt. Abból éltek, hogy fosztogattak?

Kahlan letörölte az állán lecsorgó vizet.

– Nem. Nem az a fajta voltak, akik a zsákmány kedvéért hódítottak. Nem a hódítás volt a céljuk. Magukkal hozták a tudásukat is, a bőrkikészítéstől a vas megmunkálásáig. Ismerték az írást, a magasabb matematikát, és alkalmazni is tudták olyasféle területeken, mint például az építészet.

Alapvető erősségük azonban a mezőgazdálkodás volt nagy kiterjedésű területeken. Ökrök és lovak húzta ekéket használtak, nem úgy, mint az anderiták, akik vadászó és gyűjtögető életmódjuk mellett kézikapával megművelt kis földek termésével egészítették ki az étrendjüket. A hakenek öntözőrendszereket telepítettek, és egyéb gabonafélék mellett a rizstermesztést is bevezették az anderiták földjén. Tudták, hogyan lehet kiválogatás útján nemesíteni a vetőmagot, hogy a lehető legjobban kihasználják a föld és az időjárás nyújtotta lehetőségeket. Szakemberek voltak a lótenyésztésben. Tudták, hogy lehet feljavítani az állatállományt, és nagy csordákat tartani.

Kahlan visszaadta a vizestömlőt, és harapott a tavakenyérből. Kezében a félig elfogyasztott szelettel gesztikulált.

– Mint a hódítások után történni szokott, a győztes hakenek vették át az uralmat. Az anderita szokások helyét átvették a haken szokások. Az országba béke költözött, bár ez a haken hadurak által rákényszerített béke volt. Az uralmuk kemény volt, de nem kegyetlen. Nem mészárolták le a legyőzött őslakókat, ahogy az sok hódító törzs szokása volt, inkább az anderitákat is beolvasztották a haken társadalomba, igaz, eleinte csak olcsó munkaerőként.

Richard teli szájjal közbekérdezett.

– Akkor tehát a haken szokások az anderitáknak is kedvezőek voltak?

– Igen. A haken hadurak irányítása alatt bőségesen termett élelem. Mind a hakenek, mind az anderiták jól éltek. Korábban az anderiták alacsony lélekszámú nép voltak, folyamatosan a kihalás veszélyétől fenyegetve. A bőséges élelem mellett azonban a lélekszámuk megsokszorozódott.

Mikor Du Chaillu újabb köhögőrohamot kapott, mindketten odafordultak. Richard lekuporodott, és a zsákjában kezdett kutatni, amíg meg nem találta a rongyba tekert csomagot, amit Nissel adott nekik. Kibontotta, és talált benne néhány levelet, amiről emlékezett, hogy fájdalomcsillapítóként adott neki Nissel ilyet egyszer. Kahlan megismerte a gyomornyugtatóul használható őrölt gyógynövényport. Richard rakott a porból valamennyit egy szövetdarabba, és bekötözve Cara kezébe nyomta.

– Mondd meg az embereknek, hogy ezt tegyék bele a teájába, és hagyják egy ideig kiázni. Ez majd lecsillapítja a gyomrát. Mondd meg Chandalennek, hogy Nisseltől kaptuk. Ő majd elmagyarázza Du Chaillu embereinek, hogy ne aggódjanak.

Cara bólintott. Richard a leveleket is a kezébe nyomta.

– Mondd meg Du Chaillunak, hogy miután a teáját megitta, rágjon el ezekből néhányat. Enyhítik a fájdalmait. Később, ha újra háborogna a gyomra, vagy fájdalmai lennének, megint elrághat egyet.

Cara elsietett, hogy teljesítse a feladatot.

Cara nyilván a világért sem ismerné be, de Richard gyanította, hogy a Mord-Sithet megelégedéssel tölti el, ha segíthet valakin, aki bajba jutott. Richard el sem tudta képzelni, mennyivel nagyobb elégedettséget okozhat, ha valakinek egy másik embert sikerül visszahoznia az életbe.

– Na, és aztán mi történt a hakenekkel és az anderitákkal? Minden rendben ment? Az anderiták tanultak a hakenektől? – Richard fogta a tavakenyerét, és harapott belőle. – Béke és testvéri szeretet?

– Többé-kevésbé. A hakenek törvényt és rendet hoztak oda, ahol azelőtt az anderiták egymás között civakodtak, gyakran véres konfliktusokba bonyolódva. A megszálló hakenek tulajdonképpen kevesebb anderitát öltek meg, mint maguk a torzsalkodó anderiták az egymás közötti területi viták során. Legalábbis így tanultam a varázslóktól.

Azt nem mondom, hogy teljes egyenlőség vagy igazságosság uralkodott, de a hakenek legalább valamiféle törvényes rendet állítottak fel. Ez több volt annál, mint az anderiták korábbi rendszere, ahol az erőszak joga érvényesült. Miután rendet teremtettek az anderiták között, a hakenek írni-olvasni is megtanították őket.

Az elmaradott anderiták ugyan tudatlanok voltak, de nagyon jó eszűek. Talán maguktól nem találtak ki dolgokat, de gyorsan felismerték a jobb, könnyebb utat, és jobban elsajátították, mint maguk a hakenek. Ebben az értelemben az anderiták nagyon éles eszűnek bizonyultak.

Richard összegöngyölt tavakenyerével gesztikulált.

– De miért nem hívják az országot hakenföldnek, vagy valami hasonlónak? Azt mondod, Anderiában a hakenek vannak túlnyomó többségben!

– Hamarosan arra is rátérek. – Kahlan újra harapott a tavájából. – A varázslók úgy mesélték, hogy a hakeneknek saját törvényeik voltak, amiket az anderitákra is rákényszerítettek, és ahogy a jólét növekedett, a jogrendszer is egyre jobb lett.

– A megszállók igazságossága?

– A civilizáció sohasem teljes virágzásában születik. Fejlődik és kialakul. A folyamathoz hozzátartozik a népek keveredése is, és ez a keveredés gyakran hódítással indul, de könnyen új, jobb kultúra születhet belőle. Nem ítélheted meg a helyzetet olyan egyszerű kritériumok alapján, mint megszállás vagy hódítás.

– De ha jön az egyik nép, és kényszeríti a másikat rá, hogy…

– Csak vedd D'Harát. A hódítás, a te hódításod következtében vált az igazságosság székhelyévé, ahol a gyilkosságok és kínzások nem tartoznak többé az uralkodás eszközei közé.

Ezzel Richard sem akart vitába szállni.

– Gondolom, igazad van. De mégis olyan szégyenteljes dolognak tűnik, hogy a megszálló kultúra elpusztítja a meghódítottakét. Ez nem igazságos.

– Az egyes kultúráknak nincs előjoguk a létezésre. Az, hogy egy kultúra létezik, még nem érték önmagában. Vannak olyan kultúrák, amelyek nélkül jobb hely lenne ez a világ. – Kahlan felvonta a szemöldökét. – Ajánlom figyelmedbe például a Birodalmi Rendet.

Richard nagyot fújt.

– Értem, mit akarsz mondani.

Ivott egy korty vizet, aztán evett a tavakenyeréből. Még mindig igazságtalannak tűnt előtte, hogy egy történelemmel, hagyományokkal rendelkező kultúrát kihalásra ítéljenek, de bizonyos pontig megértette Kahlan gondolatmenetét is.

– Tehát az anderita életmód megszűnt létezni. A haken jogrendszerről kezdtél beszélni…

– Annak ellenére, hogyan vélekedünk róla, ahogy az országba kerültek, a hakenek értékelték az igazságosságot. Tulajdonképpen nélkülözhetetlennek tartották egy rendezett, virágzó társadalom létezéséhez.

Így aztán, ahogy múlt az idő, a hakenek nemzedékeken keresztül egyre több szabadságot biztosítottak a legyőzött anderiták számára. Egy idő után már teljesen egyenlőnek tekintették őket. A későbbi haken generációk hozzánk hasonló társadalmi érzékenységgel rendelkeztek, és szégyenkeztek amiatt, amit az őseik az anderitákkal műveltek.

Kahlan végigtekintett a síkságon.

– Persze sokkal könnyebb szégyenkezni egy bűn miatt, amikor maguk a bűnösök már évszázadok óta halottak, különösen, mivel egy efféle átértékelés önmagában is azt a látszatot kelti, hogy magasabb erkölcsi szinten állsz náluk, és nem is kell hozzá megmérettetned magad igazi erkölcspróbáló körülmények között, mint azoknak az ősöknek.

Akárhogyan is, a hakenek ragaszkodása az igazságosság általuk kialakított formáihoz a haken uralom hanyatlásának a kezdetét jelentette. Az anderiták megőrizték magukban a hódítók elleni gyűlöletüket, és soha nem szűntek meg bosszút forralni.

Az egyik vadász, aki a kását főzte, két, gőzölgő kásával megrakott szelet meleg tavakenyeret vitt oda nekik. Kahlan és Richard hálásan elvettek tőle egyet-egyet, és Kahlan a Sáremberek nyelvén köszönte meg.

– De hát hogyan idézhette elő a hakenek igazságérzete – tért vissza Richard a témához, miután jócskán evett a kenyérre rakott, szárított bogyókkal édesített kásából – hogy mostanra gyakorlatilag rabszolgaságba taszították őket? Nekem ez hihetetlennek tűnik.

Du Chaillu felé pillantott, és látta, hogy a sámánasszonyt nem érdekli a kása. Cara beáztatta a gyógynövényport a teába, és most a takarókba bugyolált és a tűz közelébe fektetett Du Chailluba igyekezett belediktálni legalább egy kevéske teát egy apró facsészéből.

– Nem maga a haken jogrendszer okozta a hakenek bukását, Richard. Az csak egy lépés volt a hosszú úton: egy lecsupaszított csont a történelem csontvázából. Én csak a kiemelkedő elemeket mondom el most neked: az eredményeket. A társadalmi és kulturális rendszerekben kialakuló változások hosszú időszakok alatt játszódnak le.

Az igazságos törvények hatására az anderiták olyan vagyonokra és pozíciókra tettek szert az idők folyamán, ami lehetővé tette nekik a hatalom megragadását. Az anderiták semmiben sem térnek el a hatalomvágy tekintetében más népektől.

Richard a fejét rázta. Nehezére esett elhinni, hogy mindez úgy történt, ahogy Kahlan most elmondja neki a varázslók tanítása alapján.

– Az uralkodó osztály a haken volt. Hogy fordulhatott ez visszájára?

– Közben azért még történt egy s más – nyalogatta Kahlan az ujjairól a kását. – Az anderiták az igazságos törvényeket a társadalmi berendezkedés struktúrájába vert ékül használták fel.

Amint sikerült egyenrangúakként beilleszkedniük a társadalomba, szabadságukat arra használták fel, hogy rangot és befolyást szerezzenek. Eleinte az üzleti életben, a céhekké szervezett ipari szakmákban, kisebb, helyi tanácsokban és elöljáróságokon, és ehhez hasonló helyeken. Lépésről lépésre.

Tévedés ne essék, az anderiták tudtak keményen dolgozni. Mivel a törvény szemében mind egyenlők voltak, szorgalmas, kemény munkával az anderiták is el tudták érni mindazt a rangot, vagyont és befolyást, amit a hakenek. Sikereket értek el és tiszteletet vívtak ki maguknak. A legfontosabb eredményük azonban mégis csak az volt, hogy a pénzkölcsönzést sikerült teljes mértékben a saját hatáskörükbe vonni.

Tudod, ahogy kiderült, az anderitáknak tehetségük volt az üzlethez. Az idők során a kezdeti dolgozó osztályból kereskedő osztállyá váltak. És a kereskedőcsaládok nemzedékek során óriási vagyonokat halmoztak fel.

A pénzüket kikölcsönözték, és végül pénzügyi hatalommá nőtték ki magukat. Néhány nagy és kiterjedt anderita család kezében összpontosult a pénzügyletek legnagyobb része, és ők váltak a haken hatalom mögött a láthatatlan mozgatóerővé. A hakenek önelégültté váltak, míg az anderiták végig erősen koncentráltak a hatalom megszerzésére.

Anderiták töltötték be a tanítói állásokat is. A hakenek a tanítást kezdettől fogva egyszerű, közönséges feladatnak tekintették, amire érdemes anderitákat alkalmazni, hogy a hakenek energiája komolyabb feladatok elvégzésére szabadulhasson fel. Az anderiták minden vonatkozásban átvették az oktatási feladatokat, nemcsak magát a tanítási tevékenységet, így folyamatosan befolyásuk alá került a tanítók kiképzése, ezzel magának az oktatásra kerülő tantervnek a kialakítása is.

Richard lenyelt egy falat kását.

– Ezek szerint ez hiba volt a hakenek részéről?

Kahlan félig megevett kásás tavakenyerével gesztikulált nyomatékként.

– Az írás-olvasás és a számolás mellett a gyerekeknek történelmet és kultúrát is tanítottak, látszólag azért, hogy felnőve könnyebben megtalálhassák saját helyüket az ország társadalmi és kulturális rendjében.

A hakenek azt akarták, hogy a gyerekek tanulják meg, hogy a háborúzás és hódítás nem helyes megoldás. Elhitték, hogy a gyermekeiket civilizáltabbá, más népeket jobban megértővé teszi, ha úgy tanulják meg a történelmet a kegyetlen haken hódításról a nemes anderita nép rovására, ahogy azt az anderiták tanították nekik. Ehelyett a tanítók bűntudatot neveltek ki a haken gyerekekben, ami nagyban hozzájárult a haken társadalmi rend összetartó erőinek bomlásához, és az anderita uralom elfogadásához és tiszteletben tartásához.

Aztán jött a tragédia egy egész évtizedig tartó katasztrofális aszály formájában. Ez alatt a periódus alatt túrták ki az anderiták a hatalomból a hakeneket.

Az ország egész gazdasága a növénytermesztésen alapult, főként a gabonán. A farmokon nem volt termés, és a gazdák nem tudták leszállítani a külföldi eladásra szánt gabonát, amiért viszont már előre felvették a pénzt a kereskedőktől. Mindenki szerette volna túlélni a nehéz időket, ezért az adósságokat könyörtelenül behajtották. Akinek nem volt elég megtakarított tőkéje, elveszítette a földjét, gazdaságát.

Lehetett volna kormányzati eszközökkel visszafogni az összeomlást, megakadályozni a pánikot, de a kormányon lévő hakenek nem mertek szembeszállni a pénzkölcsönzőkkel, akik megválasztásukkor támogatták őket.

Aztán a dolgok még rosszabbra fordultak.

Emberek haltak meg, zavargások törtek ki az élelmiszerhiány miatt. Szépmező földig leégett. Hakenek és anderiták között egyaránt lázadások ütötték fel a fejüket. Az országban a káosz uralkodott. Sokan elhagyták a hazájukat, abban reménykedve, hogy másutt új, jobb életet találnak maguknak. Nem akartak éhen halni.

Az anderiták azonban felhalmozott vagyonukból tudtak élelmet vásárolni külföldről. Élelmiszert hozatni nagy távolságból, erre csak a gazdag anderiták voltak képesek pénztartalékaik révén. Az emberek nagy többségének a túlélés egyetlen reményét az így behozatott élelem nyújthatta. Úgy tekintettek az élelmet behozató anderitákra, mint az ország megmentőire.

Az anderiták felvásárolták a tönkrement farmokat, gazdaságokat a tulajdonosoktól, akiknek rettenetes szükségük volt pénzre. Az anderiták pénze – bármilyen kevés is –, és élelmiszertartalékaik mentették meg a családok nagy többségét az éhenhalástól.

Ekkor kezdték el az anderiták megfizettetni az igazi árat, és beteljesíteni a bosszújukat.

Az utcára csődülő csőcselék a haken kormányzatot okolta az éhínségért. Az anderiták, kereskedelmi kapcsolataik útján szították és terjesztették a felkelés lángját. Anarchia uralkodott el az országban, és a haken vezetőket az utcákon lincselték meg a tömegek, a holttestüket ujjongva vonszolták keresztül a városokon.

A rémült és megzavarodott tömegek a haken értelmiségieket hibáztatták az éhínségért. A művelt hakeneket a nép ellenségének kiáltották ki, és ezt még a munkás és földművelő hakenek is elhitték. Véres leszámolás következett a tanult hakenek ellen. A lázadások és törvénytelen kivégzések során gyakorlatilag az egész haken uralkodó osztályt módszeresen kiirtották. Minden haken gyanús volt, aki elért valamit, ezért ki is végezték.

Az anderiták részben pénzügyi manipulációkkal, részben erőszakos tömegmegmozdulások szításával gyorsan és sikeresen tönkretettek minden haken érdekeltségű üzletei vállalkozást is. A keletkezett hatalmi vákuumban az anderiták átvették a hatalmat, és élelmiszerrel csillapították le a dühöngő, éhező tömegeket, hakeneket, anderitákat egyaránt. Mire a rend helyreállt, az ország az anderiták kezében volt, és a pénzükért vásárolt erős zsoldoshadsereg segítségével vaskesztyűs kézzel vették át az irányítását.

Richardot annyira meghökkentette, amit hallott, hogy az evésről is elfeledkezett. Szinte hipnotizáltan nézte, amint Kahlan széles gesztusokkal nyomatékosítva meséli az értelem és józan ész összeomlásának történetét.

– Az anderiták mindent megváltoztattak, a feketéből fehér lett, a fehérből fekete. Törvénybe iktatták, hogy egy haken képtelen igazságosan megítélni egy anderitát az ősi haken hagyományok miatt, ami megköveteli, hogy igazságtalanok legyenek az anderitákkal. Ezzel szemben az anderiták, állították ők maguk, tökéletesen meg tudják érteni az egyenlőtlenség természetét és lényegét, mivel olyan hosszú ideig kellett sínylődniük a haken főurak elnyomása alatt. Következésképp az igazság és jog kérdéseiben kizárólag ők alkalmasak bármiféle döntés meghozatalára.

Divatossá váltak a hakenek kegyetlenségéről szóló rémítő történetek. Maguk az ijedt hakenek nem mertek ellenállni, mert részben ezzel is cáfolni szerették volna az ellenük szóló vádakat a kegyetlenségről, másrészt attól tartottak, hogy ezzel felhívják magukra a jól felfegyverzett zsoldosok figyelmét, ezért inkább önként alávetették magukat az anderita uralomnak.

A hatalomból oly hosszan kirekesztett anderiták bosszúja irgalmatlan volt.

A hakeneket rendelettel tiltották el attól, hogy bármilyen hatalommal járó pozíciót vállalhassanak. Azzal az indoklással, hogy a haken főurak arra kényszerítették az anderitákat, hogy vezetéknéven szólítsák uraikat, az új urak végül még azt is megtiltották a hakeneknek, hogy vezetéknevük lehessen, kivéve, ha érdemeik elismeréséül különleges engedélyt kapnak rá.

– Na, de az idők során nem keveredtek a hakenek és az anderiták? – kérdezte Richard. – Nem kötöttek házasságokat egymás között? Nem olvadtak össze egy néppé?

Kahlan a fejét rázta.

– Az anderiták, magas termetű, sötét hajú fajta, kezdettől fogva úgy gondolkodtak, hogy a vörös hajú hakenekkel való házasság a Teremtő elleni bűn. Azt vallják, hogy a Teremtő az ő bölcsességében különbözőnek alkotta meg az emberfajtákat. Nem helyeslik, hogy az egyes fajták úgy keveredjenek, ahogy a háziállatokat keresztezik jobb tulajdonságú fajták kitenyésztése érdekében, mint azt a haken állattartók tették. Nem mondom, hogy esetenként nem történhetett keveredés, de máig is ritkaságszámba megy.

Richard a tavakenyérbe göngyölte az utolsó falat kásáját.

– Na, és most mi a helyzet? – Ezzel bekapta az utolsó falatot.

– Mivel csak az eltiportak – az anderiták – lehetnek erényesek, csak ők uralkodhatnak. Azt tanítják, hogy a haken elnyomás máig is folytatódik. A hakenek egyetlen pillantását is lehet úgy értelmezni, hogy gyűlöletet fejez ki. Ezzel szemben a hakenek nem lehetnek elnyomottak, következésképp erényesek, hiszen természetüknél fogva romlottak.

Ma törvény van Anderiában rá, hogy a hakenek nem tanulhatnak meg írni-olvasni, mert tartani lehet tőle, hogy újra megkísérelnék magukhoz ragadni a hatalmat, és akkor olyan bizonyos, hogy újra megkínoznák és meggyötörnék az anderitákat, mint ahogy a napra éj következik, ahogy maguk az anderiták hirdetik. A hakeneknek rendszeresen részt kel venniük úgynevezett vezeklő gyűléseken, hogy újra és újra megtanulják, hol a helyük. A hakenek felett most uralkodó anderiták mindezt szabályokba és törvényekbe foglalták.

Ne felejtsd el, Richard, hogy a történetet úgy mondtam el, ahogy a varázslóktól megtanultam. Az anderiták ezt terjesen eltérően tanítják. Őszerintük ők voltak az elnyomott, megnyomorított nép, amelyik az évszázadokig tartó haken uralom után magasabb rendű faj lévén újra visszaszerezték kulturális fensőbbségüket. Amennyit én tudok róluk, ez akár igaz is lehet.

Richard csípőre tett kézzel, hitetlenkedve bámult Kahlanra.

– És a Tanács Aydindrilben ezt csak úgy hagyta megtörténni? Hagyták, hogy az anderiták rabszolgaságba vessék a hakeneket?

– A hakenek jámboran beletörődtek. Elhiszik, amit anderita tanítóik oktatnak nekik: hogy ez a helyes út.

– Mégis, hogyan engedhette a Központi Tanács, hogy ilyen torz rendszer létrejöjjön?

– Elfelejted, Richard, hogy a Középföld független államok szövetsége volt. Az Inkvizítorok bizonyos mértékig gondoskodtak róla, hogy a Középföldön uralkodó törvények korrektek legyenek. Nem tűrtük el a politikai ellenfelek legyilkolását és hasonlókat, de ha egy nép önszántából fogadta el hazája törvényeit, mint a hakenek, a Tanácsnak nem volt beleszólása. A kegyetlen törvények ellen felléphettünk, a bizarr törvények ellen nem.

Richard tehetetlenül emelte a magasba a kezeit.

– De hiszen a hakenek csak azért fogadták el ezt a képtelenséget, mert ezt tanították nekik. Nem tudhatják, hogy ez az egész milyen nevetségesen ostoba. Tulajdonképpen nem más történik, mint hogy visszaélnek egy nép tudatlanságával.

– Számodra lehet, hogy ez visszaélés. Ők másképpen látják. Ők úgy tekintik, hogy ez az ára annak, hogy béke legyen az országukban. Ehhez pedig joguk van.

– Maga a tény, hogy szándékosan tartják tudatlanságban őket, bizonyíték rá, hogy visszaélés történik.

Kahlan Richard felé billentette a fejét.

– Nem te magad mondtad nekem az imént, hogy a hakeneknek nem volt joguk elpusztítani az anderita kultúrát? Most pedig azt bizonygatod, hogy a Tanácsnak éppen ezt kellett volna megtennie?

Richard arcán zavarodottság tükröződött.

– Ugye te most a Középföld Tanácsáról beszélsz?

Kahlan ivott egyet, majd átnyújtotta Richardnak a vizestömlőt.

– Ez az egész évszázadokkal ezelőtt történt. Akkoriban nem volt olyan erős ország a Középföldön, amelyik rá tudta volna kényszeríteni a törvényeit a többi országra. A Tanács csak arra szolgált, hogy megpróbáljunk együttműködni. Az Inkvizítorok csak akkor léptek közbe, ha egy-egy uralkodó túllépte az illetékessége határait.

Ha megpróbáltuk volna előírni minden országnak, milyen törvényeket hozhatnak, a szövetség széthullott volna, és az együttműködést és a józan ész uralmát háború és káosz váltotta volna fel. Nem mondom azt, hogy a mi rendszerünk tökéletes volt, de a népek nagy többségének lehetővé tette, hogy békében éljenek.

Richard felsóhajtott.

– Gondolom, igazad van. Én nem igazán értek a kormányzáshoz. Feltételezem, a ti rendszeretek megfelelően szolgálta a Középföld érdekeit évezredeken át.

Kahlan még mindig rágcsálta a maga tavakenyerét.

– Az egyik oka annak, hogy megértettem és elfogadom, amit el akarsz érni, éppen az, hogy ilyesmi megtörténhetett Anderiában. Amíg te nem jöttél D'Hara súlyával és hatalmával a hátad mögött, nem volt olyan ország, amelyik elég erős lett volna hozzá, hogy egyenlő és igazságos törvényeket kényszerítsen valamennyi népre. Egy olyan ellenség ellen, mint Jagang, a Középföld Szövetségének semmi esélye sem lenne.

Richard el sem tudta képzelni, milyen érzés lehet Kahlannak, mint Inkvizítor Anyának, hogy látja széthullani azt, amiért egész életében küzdött. Richard apja, Darken Rahl olyan eseményeket hozott mozgásba, amelyek megváltoztatták a világ arcát. Kahlan legalább meglátta az esélyeket a bekövetkezett káoszban.

Richard a szemöldökét dörzsölgette, és azon tűnődött, mi legyen a legközelebbi tennivalójuk.

– Jól van. Most már tudok valamennyit Anderia történelméről. Biztos vagyok benne, hogy ha D'Hara történelmét megismerném, még sokkal mocskosabb dolgokat találnék benne, és ez a nép most mégis engem követ, és az igazság oldalán harcol, bár magam is belátom, milyen különösen hangzik ez. A Szellemek rá a tanúim, hogy vannak, akik D'Hara múltjának összes bűnét az én nyakamba akarják varrni.

Abból, amit elmondtál Anderia történetéből, arra következtetek, hogy ott egy olyan nép él, amelyik soha nem hajtaná önként a fejét a Birodalmi Rend igája alá. Gondolod, van esélyünk rá, hogy Anderiát magunk mellé állítsuk?

Kahlan mély lélegzetet vett, és elgondolkodott. Richard titokban azt remélte, hogy Kahlan gondolkodás nélkül igennel válaszol.

– Anderia uralkodója a Fejedelem, aki egyben a vallási vezetőjük is. Ez a társadalmi berendezkedés az anderiták ősi hitéből maradt vissza. A Kulturális Kapcsolatok Irodájának Igazgatói döntenek felőle, hogy kit nevezzenek ki élethosszig fejedelemnek. Az Igazgatók elvileg erkölcsi felelősséggel tartoznak a választott Fejedelem személyéért – hasonlóan ahhoz, ahogy az Első Varázsló tartozik felelősséggel azért, hogy a megfelelő személyt válassza ki Keresőnek.

Az anderiták hisznek benne, hogy akit az Igazgatók felkennek, az felülemelkedik a test kötöttségein, és magával a Teremtővel kerül közvetlen kapcsolatba. Sokan őszintén hiszik, hogy a Fejedelem szájából maga a Teremtő szól hozzájuk. Sokan úgy tekintenek rá, mintha ő maga személyesítené meg a Teremtőt.

– Ezek szerint ő az, akit meg kell győznünk róla, hogy csatlakozzanak hozzánk?

– Részben igen, de a Fejedelem nem uralkodik a mindennapi értelemben. Inkább afféle szimbólum, akit a nép amiatt imád, akit képvisel. Ma az anderiták legfeljebb az ország népességének tizenöt-húsz százalékát teszik csak ki, de a hakenek többsége is így érez a Fejedelem iránt.

A Fejedelemnek jogában áll, hogy parancsaival megszabja a kormány cselekedeteinek irányát, de többnyire inkább csak jóváhagyja a kormány döntéseit. A tényleges uralmat Anderiában ma inkább a Kultúra Minisztere gyakorolja. A Miniszter szabja meg az országban folyó tevékenység irányát és jellegét. Ez a miniszter most egy Bertrand Chanboor nevű ember.

A tulajdonképpeni döntéshozó testület a Kultúra Miniszterének Hivatala, amelyik Fairfilden kívül, a főváros közelében székel. A képviselők, akikkel Aydindrilben találkoztunk, a Miniszternek tesznek jelentést.

Az ország sötét történelmétől függetlenül Anderia ma olyan hatalom, amelyikkel számolnunk kell. Ha a régi anderiták primitív nép voltak is, ma már nem azok többé. Ma már gazdag kereskedő nép, amelyik óriási vagyonokkal és befolyással rendelkezik. A kormányzásban is komoly tapasztalatra tettek szert. És erős kézzel tartják markukban a hatalmat az ország felett.

Richard tekintete a hatalmas, üres pusztát fürkészte. Mióta a Harmónia eljött, hogy megpróbálja megölni Du Chaillut, és Richard érezte, hogy a gonosz jelenléttől felborzolódik a tarkóján a haj, állandóan figyelt arra is, nem jelentkezik-e újra ez az érzés. Remélte, hogy legközelebb idejében meg fogja érezni ahhoz, hogy mindenkit figyelmeztethessen a veszélyre, mielőtt valami tragédia bekövetkezne.

Arra pillantott, ahol Cara kásával etette Du Chaillut. A sámánasszonynak vissza kell térnie a népéhez, nem szabad megszületendő gyermekét hordozva bolyongania szerte a világban.

– Ráadásul az anderiták nem holmi lusta, kövér kereskedőnépség – folytatta közben Kahlan. – A hadsereget leszámítva, ahol még létezik valamiféle, az egyenlőségre hasonlító rendszer, az országban kizárólag az anderiták viselhetnek fegyvert, és igen jól is bánnak vele. Az anderiták, bármi is legyen róluk a véleményed, nem ostobák, és nem is lesz könnyű megnyerni őket.

Richard ismét a távolba bámult, miközben fejében már tervek kovácsolódtak.

– Ebinissiában és Renwoldban – szólalt meg aztán – Jagang megmutatta, mit tesz azokkal, akik nem csatlakoznak hozzá. Ha Anderia nem áll mellénk, ismét áldozatul fognak esni az idegen megszállásnak. Csakhogy ezúttal a megszállókban nem lesz semmiféle jogérzet és igazságosság.