AZ ARMENIAI HADJÁRAT

Keleten leginkább az örményekkel gyűlt meg a bajunk. Ide Augustus az egyik Caesart, két unokája közül az idősebbiket küldte. Ĺ két fiatalembernek rövid életet rendelt a Végzet. Az ifjabbik, Lucius nem aratott sok babért, mert betegségben elhunyt Massiliában. Caius Syriában pusztult bele sebébe, miután visszahódította Armeniát, amely titokban a parthusokkal is kapcsolatba lépett.

Amikor Pompeius legyőzte Tigranest, az örmény népnek bele kellett törődnie a szolgaságba, mert kormányzókat ültettünk a nyakára. Megbízottaink jogszolgáltatásának azonban később vége szakadt. Caius épp e hatáskör betöltését biztosította újból – nem vértelenül, de nem is túlságosan jelentős harc árán. Később Donnes, akit Arsaces király állított a parthusok élére, színleg a parthusok árulójaként Caius közelébe férkőzött. Egyszer, amikor a fiatalember feszült figyelemmel tanulmányozta azt az iratot, amelyet Donnes mint a kincstárak leltárát nyújtott át neki, az ellenséges érzelmű férfi hirtelen kirántotta a kardját, és rárontott az ifjúra. Ekkor Caesar egy időre még fölépült sebéből, de aztán rejtélyes körülmények közt mégis meghalt. A barbár férfi pedig, amikor a megdühödött katonaság mindenfelől rárohant, magába döfte kardját, s amúgy véresen máglyára vetette magát – mindez a még életben lévő Caesarnak elégtételt szolgáltatott.