A DRUSUSI PÁRTVISZÁLY

III. 17. Végül Livius Drusus kísérelte meg, hogy ezeknek a törvényeknek érvényt szerezzen, s nemcsak tribunusi hatalmára támaszkodott, hanem megpróbálta a senatus tekintélyét is latba vetni, és egész Itália egyetértett vele. De miközben jobbra-balra tekingetett, olyan pusztító erejű tűzvészt támasztott, hogy a fellobbanó lángot képtelen volt eloltani, és amikor hirtelen elragadta a halál, utódaira csak háborút hagyott örökül.

A Gracchusok a bírósági törvénnyel megosztották a római népet, s egy fej helyett kettőt ragasztottak az állam nyakára. A római lovagok akkora hatalomra tettek szert, hogy az ő kezükben nyugodott az előkelők élete és sorsa, s megkaparintva az állami adójövedelmeket, önkényesen kifosztották a köztársaságot. A senatust meggyengítette Metelius száműzetése és Rutilius elítéltetése, mert elvesztette minden ékességét és méltóságát.

Ezután Servilius Caepio akkora erővel, elszántsággal és tekintéllyel védelmezte a lovagokat, akár egy néptribunus – épp ezért irigykedett rá Livius Drusus, aki a tanács érdekeinek volt a szószólója. Úgy látszott, mintha egyazon városban két katonai tábor állna egymással szemben, csupán a hadijelvények, a harci sasok és a zászlók hiányoztak. Előbb Caepio intézett támadást a senatus ellen, s megvesztegetéssel vádolta meg a nemesség két kulcsemberét, Scaurust és Philippust. Drusus, hogy megakadályozza ezeket az eljárásokat, a gracchusi törvényekkel a maga oldalára állította a köznépet; a szövetségeseket pedig ugyanezen az alapon, a polgárjog reményének megcsillogtatásával rávette, hogy támogassák az egyszerű embereket. Ma is ismert még a mondása: – Teszek róla, hogy ne legyen mivel megvesztegetni a lakosságot, hacsak nem akarja valaki szétosztogatni a szennyet vagy a mennyet.

Eljött a nap, amikor elő kellett terjeszteni a törvényjavaslatot. Olyan emberáradat özönlött mindenfelől a városba, hogy úgy látszott, mintha ellenséges hadsereg tartana Róma felé. Philippus consul mégis megpróbált ellenindítványt tenni, egy hivatalszolga azonban torkon ragadta, s csak akkor engedte el, amikor a vértolulástól elkékült az arca, kidülledt a szeme. Végül erőszakkal keresztülvitték a törvényeket, és hatályba léptették őket. De a szövetségesek azon nyomban követelni kezdték támogatásuk bérét. Drusus nem tudott eleget tenni a követelésnek, és belebetegedett, hogy megfontolatlansága államfelforgató mozgolódáshoz vezetett. Ahogy ilyen nehéz helyzetben gyakran megtörténik, váratlanul elragadta a korai halál. Mindazonáltal a szövetségesek nem álltak el tőle, hogy fegyverrel hajtsák be a római népen Drusus ígéretét.