A THRÁK HABORU

III. 4. A macedónok után – ha már az isteneknek úgy hozta a kedve – a thrákok lázadtak fel, akik egykor a macedónok adófizetői voltak, s most nem érték be azzal, hogy csak a tőszomszédságukban fekvő területekre, Thessaliába és Delmatiába törjenek be, hanem egészen az Adriai-tengerig nyomultak. Csupán akkor töltötte el szívüket elégedettség, amikor eddig a határig eljutottak, mert ott maga a természet állított gátat útjukba. Ĺ helyen megforgatták dárdáikat, s a habokba vetették.

Eközben nem akadt a kegyetlenségnek egyetlen olyan neme sem, amelyet ezek a vadak ne próbáltak volna ki foglyaikon: embervérrel áldoztak az isteneknek, koponyákból ittak, és mindenféle aljas módon csúfot űztek a halálból – a rabokat megsütötték vagy megfüstölték, s a terhes anyákat kínpadra vonták, s úgy préselték ki belőlük magzatukat.

Valamennyi thrák közül a scordiscusok voltak a legvérengzőbbek, de erejükhöz fortélyos ész is társult, a körülöttük elterülő rengetegek és hegyek megfeleltek természetüknek, és szinte összeesküdtek velük. Ezért nemcsak szétverték vagy megfutamították a Cato által vezetett hadsereget, hanem – csodával határos módon – teljes egészében be is kerítették és fel is morzsolták. Később azonban Didius visszaszorította Thraciába a szerteszét kóborló és rabló ellenséget. Drusus még messzebbre űzte őket, és megtiltotta nekik, hogy átlépjék a Dunát. Minucius mindent végigpusztított a Hebrus mentén, habár ő is nagy veszteségeket szenvedett, amikor lovakkal rámerészkedett a befagyott, de csalóka módon mégis zajló folyóra. Volso behatolt a Rhodope és a Kaukázus sziklái közé. Curio Daciáig nyomult előre, de aztán megrettent az erdős szurdokok sötét árnyaitól. Appius eljutott egészen a sarmatákig, Lucullus pedig a legtávolabbi emberlakta területig, a Tanaisig és a Maeotis-tóig. Legvérszomjasabb ellenségeinket nem lehetett másképp megfékezni, csak a maguk módszerével. Dühünkben ugyanis tűzzel és vassal gyötörtük foglyainkat; de a barbárok szemében a legkegyetlenebb eljárás az volt, hogy egyeseknek levágtuk a karját, és aztán megparancsoltuk nekik, hogy tulajdon bűnhődésük tanújaként tengessék tovább életüket.