TIBERIUS GRACCHUS LÁZADÁSA

III. 14. A pártviszályok tüzét először Tiberius Gracchus lobbantotta lángra, aki származásával, termetével és ékesszólásával könnyűszerrel maga mögé utasított mindenkit. Ő azonban, vagy azért, mert népszerűség-hajhászásra adta a fejét, hiszen maga is felelős volt a Numantiával kötött békeszerződésért, és megrettent, amikor Mancinust szégyenletesen kiszolgáltatták az ellenségnek, vagy talán azért, mert tisztességből és becsületből megesett a szíve a földjükről elűzött parasztokon, s nem akarta, hogy a nemzeteket legyőző és világhódító nép házi istenek és tűzhelyek nélkül bolyongjon – már akárhogy is, de roppant nagy dolgot merészelt.

Amikor eljött a nap, amelyen elő kellett terjesztenie törvényjavaslatát, és már hatalmas tömeg gyűrűje fogta körül, felhágott a szónoki emelvényre. De a nemesek is teljes harci készültségben álltak, és ők sem hiányoztak a népgyűlésről, sőt még néhány néptribunus is az ő pártjukat fogta. Mikor Gracchus látta, hogy C. Octavius nemet mond az ő törvényjavaslatára, rátette a kezét, és lekergette a szószékről, sárba tiporva ezzel a tribunusi testület szent hagyományait és hatalmi jogát. Hivataltársa megrémült, hogy azon nyomban megölik, s ezért gyorsan lemondott tisztségéről. így aztán Gracchust megválasztották a háromtagú földosztó bizottság tagjává.

Később, hogy megkezdett munkáját befejezhesse, az újabb népgyűlés napjának elérkeztével azt kérte, hogy hosszabbítsák meg felhatalmazását. De a nemesség és azoknak a csapata, akiket ő fosztott meg földjüktől, ellene szegült ennek. Öldöklés kezdődött a fórumon, ahonnan Tiberius a Capitoliumra menekült. Feje köré kulcsolta kezét, és arra kérte a polgárokat, hogy védjék és mentsék meg őt. így olyan látványt nyújtott, mintha királyi hatalmat és koronát követelne magának. Ezért Scipio Nasica vezetésével fegyverbe szólították a népet, s azt lehet mondani, hogy Gracchust jog szerint gyilkolták meg.