HÁBORÚ AZ ETRUSZKOK ÉS PORSENNA KIRÁLY ELLEN

I.10. Mikor kiűzték a városból a királyokat, a rómaiaknak először szabadságuk védelmében kellett kardot rántaniuk. Porsenna etruszk király ugyanis már a falak előtt állt hatalmas seregével, és erőszakkal próbálta meg visszahelyezni trónjukra a Tarquiniusokat. Fegyverével és kiéheztetéssel gyötörte a népet, a Ianiculumot is elfoglalta, és már a város torkában volt. Mi azonban feltartóztattuk, visszavertük, sőt annyira megdöbbentettük, hogy bár végül ő kerekedett felül, önként barátsági szerződést kötött a már csaknem legyőzött várossal. Ekkor lépett ugyanis színre a római dicsőség három tüneményes, csodálatos alakja: Horatius, Mucius és Gloelia. Ha nem szerepelnének az évkönyvekben, történetüket manapság mesének hihetnénk. Horatius Gocles, mikor nem tudta már egymagában visszaverni a mindenfelől reá zúduló ellenséget, lerontotta maga mögött a hidat, átúszta a Tiberist, és még csak fegyverét sem hagyta odaveszni. Mucius Scaevola a királyra tulajdon táborában csellel támadt rá, de összetévesztette egy másik, bíborruhába öltözött tisztviselővel, így döfése célt tévesztett, és elfogták. Karját lobogó tűzbe tartotta, és leleményesen megkétszerezte az uralkodó rémületét: – Ide nézz, hogy megtudd – kiáltotta neki oda –, milyen férfitól menekültél meg! De háromszázan esküdtünk meg rá, hogy megölünk.

Miközben így tett – elmondani is irtóztató –, nyoma sem volt arcán a félelemnek, a király azonban reszketett, mintha az ő keze égett volna. Íme, ilyen bátrak voltak a férfiak; de hogy a másik nem se maradjon el dicsőség dolgában, lássuk a szüzek vitézségét!

A Porsennának kiszolgáltatott túszok egyike, Cloelia, megszökött a fogságból, s lovon átúsztatott a szülőföldjét elválasztó határfolyón. A királyt megrendítette az ily nagy és csodás hősiesség, s elrendelte, hogy bontsanak tábort, a foglyokat pedig engedjék szabadon. A Tarquiniusok azonban még sokáig háborúskodtak, egészen addig, amíg Brutus saját kezével meg nem ölte a zsarnok fiát, Arrunsot. De maga is sebet kapott, s ellenfelének testére roskadva lehelte ki lelkét, mintha egészen az alvilági árnyakig akarná üldözni a házasságtörőt.