Epilógus

Két héttel később

Oké. Megvolt. Aleaha legcsodásabb karácsonya. A legmegfelelőbb módon lépett át az új esztendőbe, ami azt jelenti, hogy a visszaszámlálás alatt végig az orgazmus hullámain libegett. Dallas sokkal inkább úgy kezelte Breeant, mint egy barátot, és nem pedig valakit, akinek minden lépését hivatalból figyelnie kell. Mia pedig kezes háziállatként bánt vele. A férfiak elégedettek voltak a helyzettel. Aleaha meztelenül feküdt – mint mostanában oly gyakran, – és boldog kielégültségében odabújt a szerelméhez.

A schön királynő még mindig nem bukkant fel, és senki sem tudta megjósolni, hogy mikor vezet errefelé az útja. Az ügynökség mindenesetre fel volt rá készülve, és a szerelmespár is. Közben, amikor nem voltak szolgálatban, Breean segített Aleahának, hogy felkutassák Bride-ot.

Aleaha Szerelmem, akiből lassanként Új Aleaha vált, csodálatosan érezte magát.

– Gondolkodtam – szólalt meg Breean, és szorosabbra fűzte a karját a nő derekán.

Az elmosolyodott.

– Tudod, hogy imádom, mikor ezt teszed velem. – Mindig ott kötöttek ki. Az ágyban. Na, de várjunk csak. Már ott voltak. Akkor ezúttal talán a konyha padlója felé veszik az irányt.

– Tudom, zavar, hogy nem tudod, emberi lény vagy-e vagy földönkívüli. És én utálom, ha bármi zavar téged. Mivel én vagyok a te drága harcosod, kötelességem, nem, fogalmazzunk inkább úgy, kiváltságom, hogy mindent megadjak neked, amit kívánsz, és kielégítsem minden szükségletedet, és…

– A rabszolgám legyél – fejezte be helyette a nő.

A férfi szája szeglete vidáman felkunkorodott.

– Erről van szó. Hosszan meghánytam-vetettem magamban a dolgot, és arra jutottam, valószínűtlen, hogy földönkívüli lennél. Szerintem ember vagy.

– Ezt meg miből gondolod?

– Jó ideje már itt járnak közöttünk az idegenek, igaz?

– Igen. – Bride szerint az idegenek körülbelül nyolcvan éve bukkantak fel először, de már sokkal azelőtt ott settenkedtek a bolygó körül.

– Nos, szerintem az emberek együtt haladnak a kihívásokkal, és olyan képességeket fejlesztenek ki, amelyek megvédik őket az újabb fenyegetésektől.

Ebben volt némi ráció. Kivéve…

– De engem is el tudtak kábítani – mondta Aleaha. – Pedig a sugár nem hat az emberekre.

– Igen, az átlagos emberekre nem is. De te messze vagy az átlagostól.

A nő a könyökére támaszkodott, és csillogó tekintettel lenézett a férfira. A látványa minden percben örömmel töltötte el. Az aranyszín bőre, a buja tekintete, a csodás ajka.

– Köszönöm!

– Szívesen. – Breean kinyújtotta a kezét, és végighúzta ujját az álla ívén. – Bárhogyan van is, szeretlek.

– Én is téged.

Breean felpattant, játékosan maga alá gyűrte a nőt, testét a matrachoz szegezte a súlyával. Aleaha felnevetett, és figyelte, amint a férfi arckifejezése ellágyul, mint mindig, amikor nevetni látta őt. – Most pedig elérkezett az idő, hogy megtegyük, amit mindig szoktunk, ha gondolkodom.

– Szörnyű, teihetetetlen alak. – Aleaha helytelenítően csettintett a nyelvével.

– Tudom, hogy az vagy. Alig bírom tartani veled az iramot. A nő ajkát újabb kacaj hagyta el, és a férfi nyaka köré fonta a karját.

– Azért próbáljuk meg.

– Kész örömmel, drága asszonyom.

o O o