Sötéthegy udvarház, szenteste
A Wroth család – négy pár, amelyeket a Hatalomátvétel és részben Nix boronált össze – Murdoch és Daniela házasságkötését, a karácsonyt és a ház felújítását megünnepelni gyűlt egybe.
Harmat és Nikolai hozták rendbe Sötéthegyet, ami most gyönyörű díszben pompázva várta a családtagokat.
A fivérek whiskyt kortyolgattak, a nők pedig az étellel-itallal rogyásig megpakolt asztal körül foglaltak helyet. Tányér azonban csak Néomi és Harmat előtt volt. Harmat eszik? Ennyit a Valkűrök természetes fogamzásgátlásáról…
Danii kérdőn felvonta a szemöldökét, de Harmat csak a vállát vonogatta.
– Most mit csináljak? Nikolai odavan azért, hogy családot alapítsunk. Szegény biológiai órám meg már úgyis évezredek óta csak ketyeg és ketyeg.
Ezután Danii Kaderinre pillantott, de ő védekezőn tárta szét a kezét.
– Ne nézz így rám! Nekem a piszkos munkát kell elvégeznem, úgyhogy nincs időm holmi belső órákra figyelni!
A kandalló előtt gyűltek össze, hogy átadják az ajándékokat. Murdoch és Danii a tűztől legtávolabb eső kanapén választott magának ülőhelyet. Nem szerették a meleget.
A vámpír lenyűgözve nézett szét újra a házban, nem akart hinni a szemének.
– Pont úgy fest minden, mint a régi otthonunkban.
Nikolai megfogta Harmat kezét.
– Lehetőség szerint mindent olyanra akart csinálni, ahogy az emlékeimben él – mondta, és látszott rajta, hogy dagad a büszkeségtől és a boldogságtól.
Igazság szerint a többi testvére is ugyanilyen boldognak és elégedettnek tűnt. Még Conrad is, a tűzvörös szemével. Jól volt, és inkább kicsit hóbortos benyomást keltett Daniiban, nem látszott bolondnak, bár néha túlságosan elmerült a gondolataiban. Ilyenkor azonban ifjú felesége, Néomi segített neki visszatalálni a jelenbe.
Danii azonnal megkedvelte Néomit, jóllehet okozott neki némi fejtörést, hogy a szép balett-táncos hogyan lett szellemből ember, aztán pedig újfent hatalmas kísértet. Néomi mostani állapotában képes volt telekinézisre, ráadásul bármikor testetlenné tudott válni, és egyszerűen eltűnt a szemük elől.
Néomi nem volt túl szószátyár, ha önmagáról kellett beszélnie, még most sem, pedig jól láthatóan spicces volt. Beszédébe sok francia szó keveredett, ez volt az anyanyelve ugyanis.
–Joyeux karácsonyt mindenkinek!
A hangulat kellemes és családias volt, Danii ellazult, jól érezte magát, és élvezte a nővéreivel és sógoraival töltött perceket. Murdoch annyira közel húzta magához – a karomban hidegebb van felkiáltással, – hogy a lány gyakorlatilag az ölében ült. Nagy, hűvös tenyerével alaposan végigdörgölte Daniela karját. Másik kezét a Valkűrére kulcsolta.
Állandó kapcsolat. Az elmúlt néhány hetet szinte folytonosan egymás közelségében töltötték. Danii úgy itta magába a férfi szerelmét, mint a fagyot és a jeget.
Miután Jádian nagy kelletlenül hagyta magát megkoronázni, Danii és Murdoch is összeházasodott a Legendavilág szertartása szerint. Az esküvő sallangmentes keretek közt zajlott, másképp nem is lehetett volna, hiszen a férfi katolikus volt, a Valkűr pedig pogány.
Daniinak pedig mostanában már nem volt ideje a fantáziáira. Ifjú férje csodálatosan kielégíthetetlennek bizonyult.
Napnyugtakor mélyesztette a fogait a nyakába, felébresztve őt, és csak annyi vért szíva mindig, hogy kellően hideg maradjon. Danii viszont mindig többet szeretett volna neki adni…
Murdoch apránként szokott hozzá szervezete változásaihoz. Danii azt várta, hogy fivéreinek talán majd ellenére lesz ez a fejlemény, de kellemesen csalódott. Mind a hárman könnyű szívvel elfogadták testvérük döntését.
Az ajándékokat ünnepélyesen átadták egymásnak. Murdochtól egy extravagáns dobozt kapott Svana koronájának méltó tárolására, és egy smaragdfésűt, annak a pótlására, amit saját bevallása szerint Néomi lopott ki annak idején Elancourtban Murdoch zsebéből.
Danii saját maga készítette ajándékkal lepte meg a férjét: egy bonyolult mintájú jéggyűrűt faragott a mutatóujjára. A gyűrű hidegérzékelőként is szolgált, amíg Murdoch teljesen tisztába nem jön teste változásaival. Nem tudták például, hogy hajlamos-e a hősokkra, és Danii nem szerette volna éles helyzetben kipróbálni a dolgot.
De minden más ajándék jelentéktelenné vált, amikor Sebastian és Kaderin átadta az övét az egész család számára: Thrane Kulcsát.
Danii megborzongott a látványtól. Ügy hallotta, hogy a kulcs nem mindig azt teszi, amit várnak tőle, és előfordul, hogy nem pontosan abba az időbe visz vissza, ahová a gazdája szeretné.
Ám Murdoch annyira reménykedett benne, hogy az egész családjuk újra együtt lehet. Biztos volt benne, hogy apja nagyon büszke lenne rá, amiért szívből elkötelezte magát.
A Valkűr elhessegette hát kétségeit. Olyan fantasztikus ez a család, hogy még a sorsnak is meg kell hajolnia előtte.
– Szóval, akkor az év elejére menjünk vissza? – kérdezte Sebastian, átkarolva Kaderin vállát. Daniinak mosolyognia kellett, ahogy harcos nővére elolvadt férje érintésétől, szeme lecsukódott a gyönyörtől, szinte dorombolt. Ezzel fogja még húzni nővérkéjét, az biztos!
– Igen, itt az idő! – mondta Nikolai. – Mindannyian készen állunk.
Conrad tekintete üressé vált, keze ökölbe szorult, ahogy elöntötték az emlékek. Néomi azonban gyengéden tenyerébe fogta az arcát, megrázta a fejét, és visszahozta a többiek közé.
– Néomi? – kérdezte Con zavartan.
A kísértetlány szerelmesen, végtelen türelemmel mosolygott rá.
– Écoute-le, mon coeur.
Conrad feléje biccentett, és vörös szeme megtelt imádattal a felesége iránt.
– Készen állsz visszamenni a húgaidért? – kérdezte Néomi.
Conrad határozottan igent intett a fejével.
– Kész vagyok!
– Mindannyian egyetértetek? – fordult a családhoz Nikolai. – Attól félek a legjobban, hogy a lányok hogyan fognak reagálni. Annyira fiatalok voltak, amikor meghaltak, és most egy fura lényekkel teli világban fogják találni magukat, ráadásul évszázadokkal később.
– Az én nővéreim elég jól haladnak – már ha eltekintünk a tönkretett háztartási gépektől, – és ők a kora középkorból jöttek – mondta Kaderin bátorítóan.
– Azt se feledd, hogy micsoda fantasztikus sógornők várják itt őket – fűzte hozzá Harmat. – Én eligazítom divatügyekben, Néomi pedig táncolni taníthatja őket.
– Bien sur – bólintott Néomi. – És láthatatlanná válva az iskolába is követni tudom őket, és vigyázok rájuk.
– Megtanítom harcolni őket – ajánlotta Kaderin.
– És én mire taníthatnám a lányokat? – kérdezte Danii csendesen.
– Arra, hogy hogyan érjék el a céljaikat, még ha minden összeesküszik is ellenük. Ó, és arra is, hogy szoknyapecéreket hogyan lehet jó útra téríteni – vágta rá Harmat azonnal.
– Csak egy szoknyapecért – javította ki Murdoch, kezét birtokló mozdulattal Danii térdére helyezve. Mindenki nevetett.
A Wroth fivérek elmerültek az emlékekben, egymás szájából vették ki a szót, és bár Danii szeretett volna többet tudni Murdoch családjáról, a tűz egyre jobban bemelegítette a szobát.
Még épp csak kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát, Murdoch máris megragadta a kezét, és kikísérte az erkélyre.
– Szívunk egy kis friss levegőt – szólt a többieknek.
– Köszönöm – mondta kinn Danii, – melegem volt már.
A vámpír magához ölelte, hogy teste hidegéből átadjon neki valamennyit, Danii arcát a mellkasához szorította.
– Nekem is, drágám.
– Nem zavar ez téged? – firtatta a lány. – Hogy nem üldögélhetsz a családoddal a tűz körül?
Benézett a szobába, a többiek a kandalló előtt ültek, vidámak voltak, a karácsonyi díszek csillogtak a tűz fényében. Mint egy giccses képeslap. Kivéve, hogy ezen a fotón egy kísértet, Valkűrök és néhány vámpír látható.
– Ha a tűz körül üldögélésnek az az alternatívája, hogy a feleségemmel szeretkezhetem, amint le tudunk lépni, akkor nem kérdés, hogy zavar-e.
Murdoch a tenyerébe fogta Danii arcát, megcsókolta a homlokát, a szempilláit, az orra hegyét és a szája sarkát.
– Daniela, én még soha nem voltam ilyen boldog. Azt sem tudtam, hogy létezhet ilyen élet.
Könnyű csókjaik közben elkezdett hullani a hó. A lány halkan felnevetett, arcát a pelyhek felé emelte. Amikor visszafordult, és a tekintetük találkozott, azt látta, hogy Murdoch szeme egészen sötét lett, fekete fények táncolnak benne.
– Nem bírok betelni veled, Valkűr.
A lány végigsimította Murdoch mellkasát, tarkóján összefonta a kezét.
– Akkor csókolj meg, vámpír!
És soha ne hagyd abba…