11

A teherautó szakadt műbőr ülése gusztustalan módon tapadt Danii izzadt combjához. Kezét ökölbe szorította. Körülöttük egyre villámok csapkodtak, ahogy az öreg farmer, Ted járművében a kátyús úton zötykölődtek. Val Hallba tartottak, az udvarházba, amely a New Orleans-i Valkűrök otthona volt.

A déli forróságban kénytelen volt egy mérföldet gyalogolni a malomtól, amíg egy elhanyagolt kis mellékútra bukkant. Szerencsére arra járt a farmer az ősöreg járművével.

Kirohant elé az útra, könyörgött neki, hogy vigye el, és elég hamar rájött, hogy az öreg Ted nem a szavak embere. Számára a kommunikáció egyetlen formája a stratégiai pillanatokban elkövetett íves köpés volt. A férfi ugyanis folyamatosan dohányt rágott.

Egy szép nagy köpés ki az ablakon azt jelentette, hogy rendben, hajlandó hazavinni a lányt. Legalábbis Danii ekként értelmezte, és mielőtt az öreg ellentmondhatott volna, beszállt a teherautójába. A teherautóba, amelyben nem volt légkondi, és döglött állatok szőrének a szagától bűzlött, na meg a Levi Garrett bagótól.

Ha a Valkűrök ennének egyáltalán, Danii most elhányta volna magát.

És mindez a vámpír miatt. Az egyetlen dolog, ami elviselhetővé tette a megpróbáltatást az volt, hogy a lány biztosan tudta: Murdoch egy nap még megbánja, amit tett.

És persze ott volt még az is, hogy egy különleges telefonszámot hagyott az asztalán.

Amint a vámpír eltűnt, a Valkűr rögtön a malom garázsába rohant. Tényleg el kell mennie innen, azonnal. Életmentő szabály: ha egy vámpír figyelmeztet, hogy megtámad, sőt valószínűleg megöl, ha még itt talál, akkor jobb, ha odafigyelsz az intésre.

A garázsban veterán Porsche állt, gyönyörű állapotban, rendbehozva, mellette vadonatúj Maserati Spydert. A lány szívesen elvitte és összetörte volna bármelyiket, és úgy tervezte, hogy ultraibolya égőre cseréli a belső lámpát, mielőtt visszaadja a kocsit a vámpírnak. Sajnos azonban kulcsot egyikhez sem talált.

Próbált segítséget hívni a műholdas telefonon, de a készülék kódolva volt.

Semmiképp nem akart ott maradni és megvárni a vámpírt, mint egy élő zacskó vér, ezért lefirkantotta az üzenetet, és elindult gyalog. Visszavette véres csizmáját, nedves alsóneműjét, továbbra is viselte Murdoch pólóját, és a harag köpenyét, amit csak egy kétezer éves Valkűr tud méltón hordani.

Mindeddig a Legendavilág lakói csak a különbségeket látták Danii és nővérei között, még maga Danii is. De az igazság az, hogy legalább annyi Valkűr-vonása volt, mint izlániai.

A leglényegesebb, hogy Danii a valkűrökre jellemző módon büszke volt, és bosszúálló. Az istenek óvják haragjától azt, aki árt neki!

Annyira megbántott. Az első vámpír a világtörténelemben, aki nem akarta a Menyasszonyát. A lány nem tudta, hogy ez kire vet rosszabb fényt – a vámpírra vagy rá. Nem élné túl a szégyent, ha kiderülne, hogy egy Ellenálló eltaszította magától! Reménykedett benne, hogy soha senki nem szerez tudomást a mai szörnyű reggelen történtekről.

És hogy még jobban megforgassa a kést a sebben, visszaemlékezett arra is, a vámpír hogyan faggatta. Teste tele volt a tűzméreggel, Murdoch pedig csak a kérdéseivel törődött.

Hős hercege csúnyán kihasználta, és nem emlékezett rá, hogy mit kotyogott ki neki. Remélhetően semmilyen életbevágó titkot vagy gyengeséget nem fecsegett el.

Ne gondolj már rá! Fontos tennivalóid vannak. Például el kell menekülnie a városból.

Egyetlen merénylő sem fog hazatérni Izlániába, ezért Sigmund király hamarosan újabb csapatot küld a nyomába. Nem nyugszik, amíg Danielát holtan nem látja.

Ugyanúgy, ahogy az izlániaiak felkent uralkodóját, Nagy Svanát, Danii anyját is megölte.

A lánynak haza kellett mennie Val Hallba összepakolni, de a visszatérésnek a gondolata is elborzasztotta. Gyenge, és van szégyenkeznivalója: egy vámpír informátora lett. És az öreg Ted teherautóján érkezik. Hogy nézzen így a nővérei szemébe?

Harmat még mindig gúny céltáblája volt az egész Legendavilágban, pedig öt évvel ezelőtt lett Nikolai Menyasszonya. Még a hírhedten ledér nimfák is kinevették párválasztása miatt, ami igazán több volt a soknál. Számtalan vicc született Harmatról, a vámpírok nőjéről.

Ki volt a szánalomraméltóbb? Harmat, aki egy vámpírral szórakozott, vagy Danii, aki továbbra is kétségbeesetten vágyott a saját vámpírja után?

Murdoch álmodott.

Néha a nap fényéről, néha régi harcokról. Most az apja jelent meg álmában, kisírt szemmel, kezében Murdoch anyjának portréját szorongatta, halálának ötödik évfordulóján.

A férfi szerette az anyját, bár az megszállottan vallásos volt, és megsiratta az elvesztését, de az apja teljesen összetört felesége halálától.

Murdoch eleinte sajnálta, később megvetette apját, akinek szinte sosem volt ideje a családjára, és gyakorlatilag árvát csinált a négy lányából, annyira nem törődött velük.

Murdoch ekkor már évek óta élvezte a nők társaságát, és tudta, hogy mindig kaphat egyet, ha szüksége van rá. Apja ugyanígy tehetett volna, gazdag földesúrként könnyen találhatott volna új feleséget az elvesztett helyett.

– Szerezz egy új asszonyt! – mondta neki végül, és képtelen volt megérteni, hogy anyja mivel igázta le ennyire. Apja soha nem tudott túllépni felesége emlékén.Egy nő halála összetört egy erős férfit…

Az álom változni kezdett. Egy furcsa, jégfalú szobában találta magát Daniela társaságában. Különös módon azonban nem fázott, semmilyen kellemetlen érzése nem volt.

Tenyerébe fogta a lány éteri szépségű arcát, és ezzel nem okozott neki fájdalmat. Hüvelykujjával végigsimította a finom bőrt, Danii felmosolygott rá, de az arca valahogy más volt. Valahogy minden másnak tűnt rajta.

Halántékán félhold alakú jégkristályok nőttek, szempillái jégtől voltak hegyesek, a kristályok belegabalyodtak fénylő hajába is. Bőre még fehérebb volt, szája kékes színben játszott, Finom rajzolatú, kobaltszínű minták díszítették mindkét csuklóját, felfutottak a kezére, és a vámpír álmában pontosan látta, hogy derekát is befonják.

Tekintetéből ősi tudás sugárzott, és olyan fényes volt a szeme, mintha kék tűz égett volna a belsejében.

Nem e világi tünemény volt. Teljesen idegen lénynek tűnt. De hát nem is ebből a világból való…

– Kívánsz engem? – suttogta jeges lehelettel, és a szoba közepén álló ágyhoz vezette Murdochot.

Soha senkit nem akart még ennyire.

– Az enyém kell hogy legyél.

– Akkor tégy a magadévá, Murdoch!

Már épp figyelmeztetni akarta, hogy ez csak egy éjszakára szól, hogy azután már nem fogja érdekelni. De a Valkűr a szájára tapasztotta hűvös ajkát, egyszerre borzasztva a hideggel és elárasztva gyönyörrel. Maga a tökély. Olyan finom.

Már nem tudta, hogy mit akart mondani.

Csókolózás közben levette Daniiról a semmi kis ruháját, és az ágyra döntötte. A bugyiját is lecsúsztatta róla, magas sarkú cipőjét azonban rajta hagyta.

Végigsimított a combján, és széttárta a lábát. Most, hogy nem okozott neki fájdalmat, alaposan kiélvezte a lány testét. Titkos kis porcikáit nyalogatta, és végre saját ujját meríthette beléje.

Kínozta a Valkűrt, előbb nem hagyta elélvezni, aztán többször egymás után eljuttatta az orgazmusig.

Álmában a lány soha nem volt még férfival előtte. Gondos előjátékkal készítette fel Danii testét a szüzessége elvételére, hogy ne érezzen fájdalmat.

Halandó életében nem érdekelték a szüzek. Régimódi hazájában sok tabu létezett. Bűnnek számított olyan lány szüzességét elvenni, akit az ember nem szándékozott feleségül venni.

Akkor mit keresett itt Danielával, miért nyomja csípőjét sápadt combja közé? Miért csókolja a puha mellét, temeti belé az arcát, és szopja a kemény bimbókat? Hozzá akar tartozni? Egyetlen asszonyhoz. Több időre mint egy halandónyi élet. Talán örökre.

Ám ezek a gondolatok gyorsan elillantak az agyából, ahogy a farka a lány nedves húsához ért.

– Murdoch… – nyögte a Valkűr. Villámok hasítottak az éjszakába, körülöttük tombolt a vihar.

Mély morgással emelte csípőjét a vámpír, makkját belenyomva az érintetlen testbe… olyan szoros, végre egész közel van hozzá.

A lány kis sóhajai és gyönyörkiáltásai betöltötték a fülét, végigfuttatta a száját a finom nyakon, nyalta a bőrét, már előre várva a pillanatot, amikor kiszívja majd a vérét.

Egyre keményebben és gyorsabban döfte a testét, és csodálkozva tapasztalta, hogy a lány meglepő erővel tartja a ritmust. Sarkát megtámasztva felemelte a csípőjét, hogy a férfit még mélyebben magába fogadhassa.

A Valkűr már közel járt az orgazmushoz, és Murdoch alig várta, hogy érezhesse. Hüvelye döbbenetes erővel szorította a vámpír lüktető vesszőjét, az eksztázis szélére sodorva vőlegényét. A férfi kezdte elveszíteni a fejét, farka és szemfoga is fájt. Semmi sem tarthatta már vissza az orgazmusát, és sóvárgását sem, hogy a lány nyakába harapjon.

Hangos kiáltással Danii finom húsába mélyesztette a fogait. Úgy érezte, végre hazatalált.

– Murdoch! – sikoltott a lány, vére megtöltötte a vámpír száját, és elömlött teste minden sejtjén.

Közelség.

A kielégülés vágya végleg felülkerekedett, teste keményen csapódott a Valkűr combja közé. Továbbra is a nyakára tapadva ejakulált, olyan erővel, hogy Daniinak is éreznie kellett a belsejében. Még mindig a vérét szíva árasztotta el méhét magjával.

Orgazmusa csitultával Menyasszonya testére hanyatlott, és végre a harapása is kiengedett. Szívük őrült ütemben vert, Murdoch a lány nyakát csókolgatta, gyengéden suttogott a fülébe. Olyan kötődést érzett köztük, mint még soha azelőtt.

És a Valkűr mégis kezdett eltűnni, képe egyre halványodott.

– Murdoch, mi folyik itt? – Ugyanaz a borzalmas félelem égett a szemében, mint előző este, rettegéssel töltve el a vámpírt.

– Nem, Daniela, ne menj el!

Fejében egy furcsa hang szólalt meg:

– Hát ennyire akarod őt? Mit lennél hajlandó feláldozni érte?

A saját kiáltására ébredt, talpra ugrott. Kezében a lány számával felkapta a telefont, aztán egyik kezéről a másikra bámult, próbálta csillapítani ziháló légzését.

Megrázta a fejét. Mi a fene ez? Talán valami rontás van rajta, hogy úgy viselkedik, mintha nem lenne önmaga?

Nyugodj meg. Gondold ezt át. A vérét akarod kiszívni.

Nem tudott uralkodni magán, ezt be kellett ismernie. Mégis folyton fivére elégedett, alvó arca jutott az eszébe. Álmában annyira a helyén volt minden, annyira jó volt Danielával.

Gondolkodj, gondolkodj… Vívódása közben a konyhába teleportált, és ivott egy kis vért, bár nem volt éhes, aztán lezuhanyozott. Nagy gonddal választotta ki a ruháit erre az estére, hátha úgy dönt, hogy ismét látni akarja a lányt.Szinte rögtön úgy érezte, muszáj felhívnia Daniit. A pokolba is!

Idegesen, remegő kézzel kapta fel újra a telefont. Elvégre még soha nem kellett egy randi miatt felhívnia senkit. A nők maguk ajánlkoztak fel neki.

El kell csábítania Danielát, miután olyan csúnyán faképnél hagyta. Sima ügy lesz. Régen híres volt a nőszédítő dumájáról. Nyolc-hat-hét-öt-három-nulla-kilenc-

– Kristoff látni akar – szólalt meg mögötte egy férfihang. Félbeszakította a hívást, és hátramordult a válla fölött. Lukyan, egy orosz Ellenálló támaszkodott az ajtófélfának.

Murdoch nem bízott az egykori kozákban. Nem is próbálta leplezni a haragját.

– Nem várhat? – vetette oda.

– A testvéredről van szó. Sötéthegyre kell menned.

– Mi van a fivéremmel?

– Valószínűleg ki fogják végezni – válaszolta az orosz üres arckifejezéssel.