8

Aleaha meglepetten vette tudomásul, milyen örömmel fogadja az érzést, amint Breean súlya a matrachoz szegezi a testét. És ami még örömtelibb? Az, hogy a férfi még mindig kívánja. Mindazok után, aminek szemtanúja volt, és amit tennie kellett, még mindig vágyik rá. Megmerevedett pénisze teljes hosszában, vaskosan és forrón préselődött Aleaha testéhez.

– De hiszen utálsz! – suttogta a nő, mert még mindig félt az ellenségébe helyezni a bizalmat, aki valójában már nem volt az ellensége. – Nem iszonyodsz tőlem?

– Sokféle érzést kiváltasz belőlem, szivi, de az iszonyodás pont nincs közöttük.

Aleaha teste feloldódott a varázslatos szavak hallatán. Breean már korábban is boldoggá tette, és nem hitte volna, hogy ilyesmi létezik. De nem feledkezhetett el róla, hogy a rejtekhely alatti cellákban ügynököket tartanak fogva. Milyen önző cselekedet volna, ha kiélvezné a férfi ölelését, míg a társai ott raboskodnak! Ha újra kiélvezné.

Már korábban is kissé önző volt, amikor magára öltötte Macy személyiségét, és olyan életet élt, amit nem neki szántak. Rendben, Macy már halott volt, amikor átvette a szerepét, és valószínűleg nem törődött volna az általa bevezetett változtatásokkal. Vagy éppenséggel ebben a pillanatban is lenéz (vagy fel?) rá, és a pokolba kívánja a ténykedését. Az azonban bizonyos, hogy közben az ügynökök a barátai lettek.

– Breean – bukott ki belőle, és eltaszította a férfit. Pedig a legszívesebben elsírta volna magát, olyan nagy lett köztük hirtelen a távolság.

– Aleaha – felelte amaz, és újra közelebb húzódva megszüntette a közöttük tátongó űrt. Megragadta a nő csuklóját, és a feje fölé emelte. Nyilvánvalóan ez volt a kedvenc póza. Aleaha háta azonnal ívbe hajlott, és a keble a férfi mellkasának nyomódott. Kővé dermedt mellbimbói szinte karcolták a bőrét.

– Ezt nem tehetjük – lehelte elhalóan. – Abba kell hagynunk.

– Nem állíthatod meg a tüzet, ha egyszer fellobbant. – A férfi körözött a csípőjével. Ahogy a férfiassága végigsimította a teste legérzékenyebb pontjait, Aleaha torkát szisszenve hagyta el a levegő. Aztán Breean a lábval a matrachoz szegezte a nőét.

Egyszerre sóhajtottak fel.

– Dehogynem. Csak víz kell hozzá.

– Akkor nem megyünk víz közelébe. Csevegjünk még, vagy folytassuk ezt?

A nő felnézett, és látta a harcos aranyszínű szemében örvénylő vágyat, amely úgy hívogatta, mint egy külön életet élő lény. Csak még egyszer. De egyetlen alkalom már nem lesz elég neki. Függővé vált. Istenem, teljesen a férfi rabjává vált. Csak egy csepp kóstolót kapott, és ellenállhatatlanul sóvárgott az újabb korty után.

– Cs-csevegjünk – Aleaha minden erejét összeszedte.

– Hazudsz! De rendben van – azzal a férfi a nyelvével végigsimította az ajkát. Talán azt képzelte közben, hogy a teste legtitkosabb barlangját kóstolgatja? – Én is vágyom rá, hogy egy jó beszélgessünk.

– De közben a szoba két sarkában üljünk.

Breean megrázta a fejét.

– Így maradunk.

Istennek legyen hála, hogy ilyen eltökélt férfiak léteznek. Ha elhúzódott volna tőle, Aleaha talán le is szúrta volna hirtelen felindulásában.

– Mi a helyzet az ügynökökkel?

– Nem fogom szabadon engedni őket – felelte Breean sötéten. – Már megmondtam. Ezzel a saját embereim életét tenném kockára.

– Hiszen nem tarthatod foglyul őket örökké!

– De alkutárgyként tökéletesek lesznek. Embert az emberért.

Biztosan másként folynak a dolgok a Rakán. Aleaha erősen kételkedett benne, hogy a férfi által elképzelt üzletet ezen a bolygón is keresztül lehet vinni. Legalábbis előnyösen aligha.

– Lehet, hogy ezt újra át kellene gondolnod. Ha végrehajtod a cserét, halálbüntetést kapsz.

– Talán igen – felelte amaz. – Talán nem. De amíg bármi elrendeződik, azt akarom, hogy tudd, nem fog bántódásuk esni. Soha nem készültem ilyesmire.

– Az, hogy amíg bármi elrendeződik, akár az örökkévalóságot is jelentheti. Már mindnyájan otthon szeretnének lenni a családjukkal.

– És otthon is lesznek. Hamarosan.

– Most.

– Először is meg kell bizonyosodnom róla, hogy az ügynökség be fogja tartani a megegyezésünket. – Breean nem is hagyott időt rá, hogy a nő reagáljon a szavaira, hanem témát váltott. – Mindegy, mi történik ebben a szobában, mindegy, mit teszünk vagy mondunk egymásnak, tudnod kell, hogy soha többé nem kell megvágnod magadat. Mostantól kezdve én gondoskodom rólad, és senkinek nem fogom elmondani a titkaidat.

Aleaha kinyitotta a száját, hogy visszaterelje a szót az ügynökökhöz, de amit a férfi mondott, szíven találta, és meg is hatotta. Nem kell többé rejtőzködnie? Nem kell többé rettegnie attól, hogy valaki rájön, valójában ki és mi is ő? Csodálatos gondolat. És hogy éppen az előtte álló férfi kezében lenne a kulcs a szabadságához…

– Nem kérhetek tőled ekkora szívességet.

– Nem kérted. Magamtól teszem. – Elengedte a csuklóját, és az egyik kezét a nő nyakszirtjére helyezve kényszerítette, hogy felfelé nézzen. Mivel kissé lefelé hajolt, Aleaha pillantása a mellkasára esett, közvetlenül a mellbimbói felett. Közben a férfi kissé még közelebb húzta magához.

– És most, hogy megvolt a beszélgetés is – szólalt meg végül Breean elmélyült, rekedt hangon, – készen vagy rá, hogy szeressük egymást?

Tehát a férfi arra készül, hogy „hamarosan” szabadon engedi az ügynököket. Ez lényegében kétféle választási lehetőséget tárt fel Aleaha előtt. Megvárhatta, míg elérkezik az a „hamarosan”, és azután adja oda magát neki. Vagy megteszi most, annak tudatában, hogy később el is veszítheti a férfit, ha a csereakcióban az ügynökség megtagadja az együttműködést.

Az igazsághoz tartozott, hogy Aleaha, ahogy korábban említette is, ez utóbbit tartotta valószínűnek. Megtörténhet, hogy Breean minden követelésére igent mondanak, aztán abban a pillanatban, amikor az ügynökök elhagyják a búvóhelyet, tűz alá veszik a rakai sereget. A becsületesség azoknak való, akik el akarják veszíteni a szeretteiket, hallotta már oly sokszor Mia Snow-tól.

Vajon nem kellene-e minden erejével azon lenni, hogy meggyőzze Breeant? Nem, határozott azonnal. Ha sikerülne, a férfi valószínűleg úgy döntene, hogy örökké fogva tartja az ügynököket, és ebbe Aleaha semmiképpen sem egyezhetett bele.

– Aleaha – rázta fel töprengéséből a férfi hangja, aki várakozásteljesen figyelte. Aranyszín szemében izzott a vágy. – Mondd meg végre, mi legyen a folytatás.

Breean jó ember. Tisztességes férfi, még ha van is néhány bogara. Ha Aleahának sikerül megvalósítani, amit eltervezett, mindnyájuk számára „és boldogan éltek, míg meg nem haltak” fordulatot vehet a történet. Aleaha nem úgy gondolkodott, mint Mia Snow. Ő nagyra tartotta a becsületességet. Most akarok vele lenni, ismerte be magának. Még egyszer az életben hadd legyen önző. Máskülönben sohasem tudja meg, milyen valóban a férfi szeretőjévé lenni, holott majd elepedt, hogy megtapasztalja.

– Még nem tudtam eldönteni. – Kinyújtotta a nyelve hegyét, és végigfuttatta a férfi bőrén, egészen addig a pontig, ahol a leghangosabban hallatszott a szíve zakatolása. – Mi lesz, ha közben átváltozom? Ezúttal nem leszel bennem. – Várjunk csak! Ez így nem egészen igaz. – Úgy értem, most nem…

– Tudom, hogyan gondoltad. Nem bánom, ha közben átváltozol.

– Még akkor sem, ha férfivá válok? Vagy a te alakodat veszem fel? Tudom, hogy az erdőben nem törődtél vele, de akkor csak egyetlen pillanatig tartott, és talán csak kissé furcsálltad…

– Aleaha! – A férfi hangjából sötét eltökéltség áradt. A nőt megragadva a hátára fordult, és az ölébe ültette. – Kérlek, adj esélyt rá, hogy igazoljam magamat, mielőtt megvádolsz. – A szája lassú, félénk mosolyra húzódott, miközben a nő elhelyezkedett rajta. – Szükségem van rád. Ebben a pillanatban. És éppen rád, tökmindegy, ki vagy valójában, és hogy nézel ki pillanatnyilag.

Aleaha szíve újra meglódult. A szavak részint nyugtató balzsamként, részint az izgalom fehéren izzó parazsaként hatottak rá. Az, hogy a férfi szeretője legyen, többé már nem egyszerű kívánság volt, hanem szükséglet.

– Döntöttem – közölte.

– És?

– És sejtelmem sincs róla, minek pazarolod még a szavakat! – Azzal reszketve, centiről centire haladva elindult lefelé a férfi mellkasától a köldökéig. A nyelvével játszani kezdett a mélyedésben, és érezte, ahogy a férfi izmai görcsbe rándulnak.

– Köszönöm! Igen! Folytasd! – Úgy tűnt, szeret közben fecsegni. Aleahának ez is tetszett.

Lejjebb… lejjebb… a nyelve folytatta az utat. A férfi pénisze büszkén és kecsesen ágaskodott, a teljes figyelmét követelve. Az én harcosom. Aranyszín bőrbe burkolt heregolyói összehúzódtak. A nő lehajtotta a fejét, és hagyta, hogy a fogai végigkaristolják a férfi belső combját. Felvillanyozódott, ahogy a hűvös bőr forró nyelvéhez préselődött.

– Megcsókolhatlak itt?

– Bárhol megcsókolhatsz, szivi – felelte amaz reszelős hangon.

– Szabad rablás. Szuper! – Képtelen volt megálljt parancsolni magának. Keze a herék köré kulcsolódott, és olyan mélyen a szájába vette a duzzadó hímvesszőt, hogy a torkában tompa nyomást érzett. Az állkapcsa szinte égni kezdett.

– Igen! – hörögte Breean. – Igen!

Aleaha felnyögött, mert olyan érzése támadt, mintha a férfi ujjai mélyen beléhatolnának. Aztán elkerekedett szeme. Ráébredt, hogy valóban, a férfi ujjait, a képzeletbeli ujjait érzi ki-be mozogni a testében. Csukott szemmel élvezte a kéjt, miközben ajka egyre vadabbul kényeztette a férfi húsát, és a csípője időről időre megvonaglott. Ne változzon át a testem, csak ne változzon át a testem!

– Ne hagyd abba! – A férfi erős kézzel megragadta, és fordított egyet rajta, hogy a nedves csikló az arca elé kerüljön. Valódi mutatvány volt, mert a férfiassága közben végig Aleaha szájában maradt. Szinte lélegzetvételnyi szünetet sem tartva nyalogatni kezdte az előtte feltáruló forró barlangot. A nagyajkaktól kezdve nyomakodott tovább, egyre beljebb, tapogatózva.

– Breean! – Ez már túl sok volt, mégsem elég, Aleaha érezte, hogy a teste kezd megnyúlni. Nyugalmat kényszerített magára, és minden gondolatot kiürített az agyából. A lélegzetvétel perzselte a tüdejét.

– Mindjárt átváltozom…

– Csak add át magad az érzésnek, drága! Isteni ízed van, és pontosan tudom, kivel is vagyok. Megmondtam. Nem érdekel, melyik formádban vagy jelen.

A férfi egy újabb különleges ajándékot adott át neki. Valami darabokra hullott a nő lelkében. A feszültség, a bűnbánat és minden félelem elillant. Hagyta, hogy felröppenjen, és többé mit sem törődött vele, milyen alakot ölt a teste. Először gyors egymásutánban újabb és újabb megjelenést vett fel, egyik kép sem tartott tovább pár másodpercnél. Közben Breean szünet nélkül folytatta a felfedezést.

Aleaha zihált és verejtékezett az élvezettől. Aztán egyszer csak felfedezte, hogy a gyors változások abbamaradtak. Néhány perce már Aleahaként hevert ott. Talán kifogyott a személyiségekből? De az is lehet, hogy Breean egy része belé szökkenve fogva tartotta a valódit.

Breean… egy része… benne… a közelgő orgazmus első remegései. Akárhogyan is, most teljes szabadságot élvez, és nem bántja semmi félelem. Csak a csodálkozás, hála és tisztelet maradt ott, hogy tovább színezze az élményt.

– Igen! Ó, igen – nem bírta visszafogni a sikolyt.

Breean újra lecsapott a nyelvével, és egy újabb reszketéshullám még közelebb lökte Aleahát ahhoz a peremhez, ahonnan már nincs visszaút. Csak egy parányi mozdulat, és… ekkor a férfi ismét fordított egyet a testén, hogy szemtől szembe kerüljenek egymással. Megragadta a csuklóját és összekulcsolta a nő háta mögött. A mozdulattól Aleaha előredőlt, és megnyílt a férfi számára. De az még nem hatolt belé.

– Még – követelte a nő. Ekkor már akár könyörögni is hajlandó lett volna. Már eddig is sokat kapott a férfitól, de még többet akart.

– Emlékszel, mit éreztél, amikor a kádban addig simogattad magad, míg kielégültél? Azt szeretnéd újra érezni, vagy inkább engem?

Aleaha szíve még gyorsabb ritmusra váltott, dörömbölve verte a bordáit.

– Téged.

– Helyes válasz! – A férfi lágyan megsimította odalent a pénisze hegyével.

Aleaha felnyögött, és újra becsukta a szemét.

– De én… nekünk… azt szeretném, ha te is elélveznél.

– Meglesz az is. Sokkal inkább, mint bárki mással. És tudod, mi miatt fogom úgy érezni, hogy egyenesen a mennyország kapujába kerültem? Mert te vagy az, akit becézek. A kebleddel kezdem, addig dörzsölöm finoman az ujjaim között a mellbimbóidat, míg vonaglani kezdesz. Aztán azzal folytatom, hogy az ujjaimat mélyen becsúsztatom a lábad közé. Azt akarom, hogy érezz. Engem érezz. Ne egy fantomot.

Aleaha lélegzetvétele szabálytalanná vált. Zihált.

– Igen! Én is ezt akarom!

– Még forróbb és még nedvesebb leszel, mint most. Tudom, hogy még ez is fokozható. És szűk leszel. Szűkebb, mint egy ökölbe szorított kéz.

A nő olyan mélyen az alsó ajkába harapott, hogy kiserkedt egy csepp vére.

– Készen vagyok. Gyere!

De a férfi még mindig várt. Nem mozdult.

– És miután teljesen eláztattad az ujjaimat, és sikoltozol, hogy végre megkönnyebbülhess, az ujjaim helyét átveszi majd a szám. Csak nyalogatlak, kóstolgatlak, és szívogatom az édes nedvedet.

– Igen! Tedd meg, kérlek! – Aleaha lihegését Breean úgy hallgatta, mint valami csodálatos dallamot. A nő csípője ellenállhatatlanul mozdult felé, kereste a mélyebb kapcsot kettejük között, de a férfi, az átkozott!, kitért előle.

– Nem tudok majd uralkodni magamon – folytatta Breean. – Meg foglak harapni, ugyanúgy, mint te engem az erdőben. De csak egy kicsit, aztán le is csókolom a fájdalmat.

A nő újra felnyögött. Igyekezett összeszedni magát. Összepréselte a száját. Ha a férfi képes volt lassítani, ő is meg tudja tenni. De a csípője megállíthatatlanul mozgott, és képtelen volt rá, hogy eltitkolja, mi történik. A férfi izgalmának illata úgy burkolta be őket, mint egy mézillatból szőtt fátyol.

– Csak dumálsz – csikorogtak elő Aleaha száján a szavak.

– Dehogy! Már teljesen kemény vagyok miattad. – A férfi elengedte a csuklóját, hogy a keze közé foghassa az arcát. – Még sohasem kívántam egyetlen nőt sem annyira, ahogyan most téged.

– Akkor tessék, itt vagyok! – Tégy magadévá, hogy egyikünk számára se legyen visszaút.

Breean torkából ekkor vadállati hang szakadt fel, ujjaival beletúrt a nő hajába, és fölé hajolt, hogy csókokkal borítsa az ajkát. Végre. A méznél is édesebb ajak. Azzal a szájjal illette, amivel a… Várjunk csak! Hogyan is folytatódik ez a mondás? Ó, a francot sem érdekli ez most! Amikor ilyen csodás…

– Megőrjítesz.

Aleaha agya elködösödött, és a hátát ívbe görbítve igyekezett még közelebb férkőzni hozzá.

– Többet akarok! – suttogta.

– Többet? Mindent? – kiáltott Breean, és tovább csókolta a nőt. Olyan vadul vetették bele magukat az élvezetekbe, hogy észre sem vették, hogy a fogaik össze-összekoccantak. A férfit csak még jobban feltüzelte, amikor ráébredt, a nő íze valójában ismeretlen számára. Most nem is emlékeztetett arra, amit korábban érzett a nyelvén. Most még jobban megrészegült attól, amit tapasztalt. Még édesebb zamat… A vihar közepén büszkén a szirmát bontogató rózsa – ha költő lett volna, talán így fogalmaz. Egyszerű barlanglakóként azonban semmi másra nem tudott koncentrálni, mint arra: Az enyém!

A nyelvével utat tört lefelé a nő nyakán, miközben ujjai feltérképezték a drága testet. A lába között göndörödő selymes, finom párnácskában pancsoltak, ejtőztek, mielőtt végre eltűntek volna az átázott barázdák között.

Aleaha szinte kiugrott az ágyból izgatottságában:

– Az… az… pontosan ott! Ó, igen!

A nő csiklója duzzadtan, mohón várakozott. Breean finoman körberajzolgatta az ujjaival. Aleaha a csípője ritmikus mozgatásával válaszolt. Gyönyörű.

– Breean – nyögte a nő.

– Olyan csodásan nedves vagy – lelkendezett Breean. –Fáj!

A férfi emlékeztette magát korábbi esküjére, hogy figyelemmel fordul Aleaha minden fájdalma felé. Ez a mostani minden bizonnyal örömére fog szolgálni.

– Megcsókolom, és elmúlik. – Azzal úgy is tett. Szinte az ágyhoz szegezte a nő testét, miközben centiről centire haladva végigbecézte a bőrét a nyelvével. A finom hajlatok és drága kiszögellések úgy elvarázsolták, hogy érezte, sohasem tudna betelni a nő érintésével.

Arra vágyott, hogy miközben Aleaha a csúcsra jut, a férfiassága mélyen a testébe merüljön, de közben újabb kóstolóra is vágyott. Mostanra a rabjává vált a nő ízének. De végtére is, milyen szerető lenne, ha nem lenne képes egymás után többször is boldoggá tenni az asszonyát?

A nő gerincét begörbítve igyekezett még közelebb kerülni hozzá, vonaglott, és a fejét dobálta. A keze a keblét masszírozta. A látvány felettébb erotikus volt. Breean még nem látott ehhez foghatót. A kádban nem láthatta a nőt, bármennyire szerette volna. Most majd eszét vette a látvány, ahogy a nő ott billeg a semmi peremén. Hajszálnyira került attól a ponttól, ahonnan nincs visszaút, és már bármit hajlandó lett volna megtenni, hogy végre megkönnyebbülésre leljen.

– Szeretnéd újra érezni a nyelvemet? – kérdezte Breean.

– Igen.

– Érezni, ahogy végignyalogatlak?

– Igen.

– Ahogy magamba szívom az édes mézedet?

– Igen! Istenem, igen…

Breean a következő pillanatban kiöltötte a nyelvét. Aleaha titkos barlangja még mindig forró volt és nedves, a szenvedély ízét ontotta magából. A férfi úgy érezte, a világ minden csatáját képes lenne megvívni, hogy újra az asszonyává tehesse. Képes lett volna erőszakosan és könyörtelenül utat vágni magának az ellenség sorai között, csak hogy övé legyen ez a virág jutalomképpen.

– Nem tudok betelni veled – Előre-hátra mozgatta a nyelvét, aztán keményen a nő testébe hatolt vele, mintha közösülnének.

– Breean, Breean – hajtogatta a nő már-már önkívületben.

A férfiassága mostanra megduzzadt, mintha bármelyik pillanatban fel akarna robbanni. Érezte, ahogy a hegyén gyöngyöző nedvesség fakadt.

– Tárd ki magad nekem.

Aleaha pillanatnyi habozás nélkül engedelmeskedett, lenyúlt a lába közé, és megnyitotta a rózsaszín, nedves szirmokat. A férfi ismét arra gondolt: „az enyém!”, és finoman a foga közé vette az édes húst, majd szívni kezdte.

Már nem tartott sokáig. Aleaha néhány pillanat múlva sikoltva adta át magát az enyhülésnek. A férfi azonban nem hagyta abba. A karját felnyújtva a tenyerébe fogta a nő egyik mellét, ugyanúgy, mint az imént saját maga tette. Aleaha reszketve igyekezett ismét egyre közelebb kerülni hozzá, miközben a gyönyör hullámain ringatózott. Aztán, mikor végre elcsendesedett, megragadta a férfi csuklóját, és két nedves ujját mélyen a szájába vette.

Az érzetektől Breean vére a forráspontig jutott, őrült tempóban zubogott át az erein, tovább duzzasztva férfiasságát. Szabad kezét fel-le mozgatta a péniszén, hátha sikerül kissé megkönnyebbülnie, de csak még jobban felizgatta saját magát.

– Készen vagy? – kérdezte a nőtől. Most már túlságosan messzire jutott, nem várhatott tovább.

– Kérem a részem belőled.

– Mindent?

– És még annál is többet.

Csodálatos nő. Breean feljebb kúszott, itt-ott elejtve egy apró csókot. Egyszerűen ellenállhatatlan. Aztán amikor a célhoz ért, és végre már szinte beletemetkezett a hívogató barlangba, egy erőteljes mozdulat visszatérítette a földre. A meglepetéstől lehengeredett, és a hátára feküdt. Egy szörnyű pillanatig azt hitte, a nő ott akarja hagyni. Legszívesebben káromkodott volna. .. de aztán megérezte, hogy Aleaha széttárja a lábát, és huncut mosollyal rákulcsolja ujjait a duzzadt hímvesszőre.

– Milyen kemény vagy – suttogta lenyűgözve, – és milyen hatalmas!

– Tetszik?

A nő hátraejtette a fejét, sötét haja csiklandozta a férfi mellkasát, úgy suttogta boldogan:

– De még mennyire!

Aleahának nem csupán tetszett, amit tapasztalt. Imádta. Pillanatnyi elmezavar, döntötte el azonnal. Most még a kádbeli élményeknél is nagyszerűbb gyönyörben volt része – pedig sohasem hitte volna, hogy ahhoz fogható létezhet.

Megigézte Breean teste, és a nyögések, amelyek feltörtek a férfi torkából, miközben a lába közét ízlelgette. Voltaképpen tetőtől talpig lenyűgözőnek találta a férfit. Talán mert egyetlen cselekedete sem volt megjósolható. Hiszen egyikük fogoly volt, a másik rabtartó. Úr és szolga, ahogyan egyszer éppen maga a férfi mondta. Akit gyűlölnie kellene mindenestül. Mégis, a férfi átadta magát neki önszántából, kielégülést nyújtott, és mindeközben úgy viselkedett, mintha fontos lenne a számára. Mintha figyelembe venné az igényeit.

A tudat ugyanolyan mámorító volt, mint a férfit körbelengő mézillat.

Miközben magányos éjszakákon az ágyában fekve a saját kezétől igyekezett kielégülést nyerni, erről ábrándozott. Ezután sóvárgott. És most a sors megajándékozta vele. Az ellenségével. Elátkozottak mindketten. Elszomorító volt a tudat, hogy valószínűleg ez az egyetlen alkalom, amikor kiélvezheti a férfi társaságát.

– Úgy nézel, mint aki mindjárt sírva fakad – szólalt meg Breean feszülten. Eddig talán nem is hallotta ennyire feldúltnak. – Abba akarod hagyni?

– Még akkor sem, ha megszállják a házadat.

– Akkor add át magad nekem. Kérlek!

A férfi könyörgését hallva Aleaha gerincén végigfutott a reszketés. Igen, ó, igen. Térden állva a teste még mindig nedves középpontját a férfi pénisze fölé emelte. Breean megragadta a csípőjét, és odapréselte magát hozzá. Vöröslő, kerek makkja megkereste a bejáratot, és utat nyitott magának.

– Mélyebbre – követelte rekedten.

Egy újabb centiméterrel beljebb jutott.

Aleaha enyhe égő fájdalmat érzett, de ahogy a gyönyör végigcikázott rajta, minden kényelmetlenségről elfeledkezett.

– Tovább – sürgette a férfi. A nyakán kidagadtak az erek.

– Oké. – Egy újabb centiméter.

– Ez az. Fogadj magadba, drága. Hadd jussak be teljesen.

Még egy centiméter, és még egy, és még mindig nem tudta magába fogadni a férfi teljes hosszát. A korábbi pár férfi, akivel dolga volt, messze nem rendelkezett ilyen káprázatos méretekkel. Van egyáltalán versenytársa? Korábban ő maga volt az, gondolta Aleaha enyhe félmosollyal. A mulatságos gondolattól még inkább ellazult, és a férfi egy újabb centivel mélyebbre került benne, még erősebben feszítve belülről a testét, érzékelte a gyönyör ködén át.

– Hatalmas vagy – mondta újból Aleaha.

– De elférek.

És valóban. Aleaha, a szexistennő előtt aligha jelenthet akadályt ilyesmi. Elengedte magát, és a férfi tökéletesen passzolt belé. Breean felkiáltott a kéjtől, hangja egybemosódott a nő mohó nyögésével.

– Mozogj rajtam, drága! – Alig hallható szavak.

Lassan megemelkedett; aztán leereszkedett. Lassan. A fejét hátraszegte, a plafont bámulta, miközben már messze járt a lelke. Egy erős, félelmetes harcos fekszik alatta. Átadja magát neki. Azt tesz vele, amit akar. Élvezi, ahogy mozog rajta. Képes örömöt adni neki. Az álma valóra vált.

– Gyorsabban – esdekelt amaz.

Oké, gyorsabban. Aleaha újra megmozdult, és növelte az iramot. Fel, le. Tökéletes. Soha tökéletesebbet.

– Gyorsabban – ismételte a harcos. Az ujjai, amelyeket eddig a derekán nyugtatott, most belemarkoltak a húsába. Lehet, hogy a nyoma is megmarad, de megéri. – Már nagyon közel járok, és olyan csodás érzés benned lenni. Nem tudom, meddig bírom még.

Aleaha tudta, hogy már ő sem sokáig tud kitartani, hiszen már fent járt valahol, a csillagok között. A mozdulatai egyre követelőzőbbek, egyre gyorsabbak lettek.

– Jól csinálod – dicsérte a férfi.

– Add át magad nekem – suttogta Aleaha. – Akarom. Akarlak.

A férfi megragadta a fenekén a húst, még szélesebbre tárta a combját, hogy az elképzelhetőnél is mélyebbre hatolhasson. Egyre gyorsabb ütemben mozogtak. A nő előtt szinte megjelent Breean lelkének körvonala. Izzott, mintha szabadulni vágyna, és Aleaha testébe kívánkozna.

– Aleaha – mordult fel jólesőn a férfi.

Valami végigszáguldott a nőben. Gyengédség és gondoskodás, amelyek fényében a korábbi orgazmusai szinte ócska utánzatnak tűntek. A méz és fahéj illata körbelengte, foglyul ejtette, átmosta a lelkét. Ez a férfi hozzá tartozik. Csak az övé. Az eksztázisuk közös.

– Breean, Breean – ismételte önkívületben. Ebben a pillanatban nem ismert más szót.

A férfi a hátára fordította, újra vadul birtokba vette, és Aleaha teste miriádnyi szikraként robbant, amelyek szaggatottan, fénynyalábokként villóztak. Biztosan más az íze. A nő elveszett az érzések között, megragadta a férfi haját, és vadul a szájára hajolt egy újabb csókért.

Abban a pillanatban, hogy a nyelvük összetalálkozott, Breean is elérkezett a csúcsra, forró nedvet lövellt a nő méhébe, amitől a szikrák ismét örvényleni kezdtek.

A férfin újabb és újabb remegés futott végig, míg végül a nő testére dőlt. Aleaha becsukta a szemét. Szinte sütkérezett a pillanat mámorában. Eltelt élettel. Nőiességgel. Nem ügynök volt. Nem idegen. Hanem nő. Nem más, mint Aleaha.