13

Lehet, hogy Murdoch kénytelen lesz megölni királyát ezen az éjjelen.

Hűséget esküdött Kristoffnak és az Ellenállók rendjének, de mindenekfölött Nikolaihoz volt lojális.

Amikor Lukyan elment, Murdoch gyorsan zsebre tette Daniela cetlijét, és felkötötte kardját. Egy szempillantás alatt levágja Kristoffot, ha a fivére élete veszélyben forog.

Sötéthegy nagytermébe teleportálta magát. Kristoff már ott várt rá.

– Ülj le, Murdoch!

Kristoff az ütött-kopott asztal végében ült, mellette négy orosz származású Ellenálló vezér, akiket az elsők között változtatott át vámpírrá. Mind a nemzetéből valók voltak.

Seregükben erős feszültségek izzottak az oroszok és az észtek között. Kristoff remélte, hogy a Legendavilágban nem számítanak majd a halandók problémái és háborúi, de Murdoch nem tudta elfelejteni az emberként átélt eseményeket.

Oroszok ölték meg őt és családja nagy részét.

– Azt hiszem, Nikolai hamarosan itt lesz. – Kristoff Murdochot vizslatta. Hallja vajon, hogy ver a szíve? És ha igen, tesz rá bármilyen megjegyzést?

A király viselkedése sok fejtörést okozott Murdochnak.

Egyes alattvalói iránt izzó gyűlölettel viseltetett, míg másokkal váratlan kegyet gyakorolt.

Kristoff vámpírnak született, nem átváltoztatták, és ravaszságát csak kegyetlensége múlta fölül. Még gyermek volt, amikor koronáját elrabolta a nagybátyja, Demestriu, a Horda mostani vezére. Kristoffot megszöktették a fővárosból, mielőtt Demestriu orgyilkosai rátaláltak volna, és egy titkos helyen emberek nevelték fel.

Amikor Kristoff elég idős lett, hogy örökségét visszakövetelje, sereget kezdett gyűjteni magának a harchoz. Így jött létre az átváltoztatott halandókból álló csapat.

– Miért vagyunk itt? – ült le Murdoch rossz érzéssel.

– Hogy kikérdezzük a fivéredet – jött a válasz. – A bűntettéről.

– Miféle bűntettről van szó? – A vámpír igyekezett, hogy hangja ne árulja el dühét.

– Az egyik legszörnyűbbről.

Rendjükben a legszörnyűbb bűn az árulás és az élő húsból való vérivás volt.

Árulás biztosan nem történt. Bár Murdoch egy fikarcnyit sem törődött Kristoff céljaival – csak azért állt be a seregébe, hogy életben maradjon –, Nikolai mindig komolyan hitt az Ellenállók küldetésében.

Élő húsból való vérivás? Amikor utoljára látta Nikolait, az arca nyugodtnak tűnt ugyan, de bőre továbbra is színtelen, teste pedig sovány volt. Szeme csukva volt, így Murdoch nem tudta megállapítani, hogy vörös-e.

– Uram, hisz ismered Nikolait – kezdte, – nincs nála hűbb katonád.

Azonkívül neki biztos elárulta volna, ha készül valamire.

– Pontosan.

Murdoch csendben maradt, tudta már, hogy Kristoff úgysem mond ennél többet. Született vámpírként Kristoff képtelen volt hazudni, ezért gyakran figyelmen kívül hagyott kérdéseket, másokra pedig rébuszokban válaszolt.

Amíg Nikolaira vártak, Murdoch nyugtalan pillantásokkal méregette az egyre lepusztultabb termet. Oly sok emlék kísértett a falai között! Itt hozta meg Nikolai a végzetesnek bizonyult döntést, hogy az egész családjukat próbálják meg átváltoztatni.

Murdoch úgy emlékezett erre, mintha csak tegnap történt volna.

Mikor Nikolaijal együtt visszatértek a halálból, és hazateleportáltak, húgaikat és apjukat halálos betegen találták, pestis fertőzte meg őket. Sebastiant és Conradot orosz fosztogatók késelték meg, és alig volt már bennük élet.

Mindez ebben a teremben zajlott… Hogy sírtak a lányok, amikor megértették, hogy meg fognak halni. Milyen mérhetetlen haragra gerjedt Conrad és Sebastian, hogy akaratuk ellenére vámpírrá változtatták őket…

Nikolai egyszer csak testet öltött a szobában. Szeme fekete volt a dühtől, szemfogait kivillantotta. Érzékelhette a betolakodókat, és azt hitte fenyegetést jelentenek Harmatra.

– Wroth, látom, nincs kegyelem annak, aki a Menyasszonyod életére törne – mondta Kristoff.

Murdoch majdnem felkiáltott, amikor jobban megnézte Nikolait. Arcán verekedés nyomai látszottak, ruhája piszkos volt, inge tépett és vérfoltos.

Látszott, hogy próbálja visszanyerni önuralmát.

– Nem kívánnék ilyen állapotban színed elé járulni. Megyek, megmosdom, és átöltözöm…

– Nem. Tudjuk, hogy szeretnél visszatérni Menyasszonyodhoz az éj hátralévő részére – mondta Kristoff, majd büszkeséggel a hangjában hozzátette. – Gratulálok, Wroth. Vérrel telítettek, és magadévá tetted arádat.

Egy percig Nikolait nézte.

– Ez mostanában történt, de ha jól látom, nem volt éppen engedelmes jószág.

Kristoff azt gondolja, hogy Nikolai Harmattal harcolt? Mi a fene történt a fivérével az elmúlt órákban? Korábban elégedettnek tűnt, most kifejezetten eltökéltnek.

– Szeretném látni – jelentette ki Kristoff.

– Éppen pihen.

Murdoch hallani vélte, hogy a Valkűr a fenti fürdőben van. Nyugodtan fürdőzik? Ha veszekedtek a fivérével, miért nem menekült el?

Kristoff újra megszólalt.

– Gondoltam, hogy pihen. Csodálkoztunk volna, ha nem azt teszi.

A vezérek közül ketten gúnyosan felkacagtak, ám Nikolai egy dühös morgással elhallgattatta őket.

– És ittál a véréből az éjszaka? – faggatta Kristoff.

Nikolai, tagadj!

– A húsába harapva ittál a véréből?

Nem, a megbízható Nikolai soha nem követne el ilyen bűnt. Ezért halál jár. Ha Kristoff elrendeli, Nikolait egy nyílt mezőn kikötözik, hogy a Nap hamuvá égesse.

Nikolai szeme összeszűkült, Murdoch észrevétlenül a kardjára csúsztatta a kezét. Öten kettőjük ellen. A fivérek nem kerülnének ki élve Sötéthegyről.

Ez illene a hely szelleméhez.

Nikolai kihúzta magát.

– Igen, ezt tettem.

Nem, fivérem… Nem tudta visszafogni magát. De akkor miért tiszta a szeme?

– Vedd le az inged! – parancsolta a király.

Murdoch elkapta öccse pillantását. Egy másodpercig úgy látszott, kész harcba szállni, de aztán Kristoff újra beszélni kezdett.

– Nyugodj meg, Murdoch, senki nem hal meg ma éjjel.

Akkor korbács lesz a büntetés? Nikolai levette az ingét. A büszkesége lesz a veszte. A lépcső felé nézett. Még most is Harmatért aggódott.

– Dobd az asztalra!

Nikolai vágott egy grimaszt, de megtette. Murdoch megérezte az illatot, a vezérekkel együtt. Kristoff már előbb kiszimatolta Harmat vérét, és aztán a többiek is. Murdoch asztalon nyugvó keze elfehéredett, ahogy mindenki másé is, de az ő esetében más okból.

Újra eszébe jutott Daniela vére és a saját álma, amelyben beleharapott a Valkűr nyakának lágy húsába, és szívta a vérét…

– És milyen érzés volt? – kérdezte reszelős hangon.

Nikolai nem válaszolt. Kristoff parancsolón felvonta a szemöldökét.

– Nincs szó, amely le tudná írni – nyögte Nikolai kis habozás után.

Murdoch maga is alig tudott elnyomni egy nyögést, és csodálkozva tapasztalta, hogy a többiek nem hallották meg szíve őrült dobolását.

– És ő mit szólt a harapáshoz? – kérdezte Kristoff.

Nikolai most sem szólt egy szót sem.

Kristoff kitartóan rászegezte a pillantását.

– Megtagadod, hogy válaszolj királyodnak, amikor a legsúlyosabb bűnnel vádolva állsz előtte?

Nikolai ellenállt, mert Harmat már az övé volt. A családja tagja. A Wrothok pedig mindig megóvták családjuk becsületét.

Válaszolj, Nikolai! Nem tudod megvédeni, ha meghalsz!

Öccse valószínűleg ugyanezt gondolhatta, mert kelletlenül ugyan, de mégis kibökte a választ.

– Hatalmas gyönyört okozott neki.

Élvezte, hogy megharapták?

Kristoff hátradőlt a székében, láthatóan kedvére volt, amit hallott.

– Gondoljátok, hogy meg kellene bocsátanom a kilengését? –kérdezte az asztalnál ülőktől. – Ugyan melyikünk tudott volna ellenállni a csábításnak, ha ez a Valkűr lenne a Menyasszonya, és a csodálatos vére hívogatná?

A király a vérrel szennyezett, tépett ingre bámult.

Murdoch igyekezett palástolni megdöbbenését. Évszázadok óta ez a törvény. Az élő húsból való vérivásnak ellenállva szerezték a nevüket. Most akkor szabad az út, mindenki szívhatja a Menyasszonya vérét?

– Nyugodtan folytasd csak így tovább – mondta Kristoff Nikolainak. – Ám ha a szemed vörösre változik, elpusztítunk.

Nikolai szabadon szívhatja a Menyasszonya vérét, amikor csak kedve tartja. Murdoch irigységet érzett újra.

Öccse is megdöbbent, de magához tért hamar.

– Ma éjjel az Oblak-hegyre készültem, hogy elmondjam neked, Ivót látták New Orleansban – mondta a királynak.

A Gonosz Ivo a Horda egyik vezére volt, seregeik számtalanszor összecsaptak a múltban. Az Oblak-hegy egykor az ő erődítménye volt.

– Keres valakit – tette hozzá Nikolai –, és attól tartok, Harmat lehet ez a valaki.

Ez logikusan hangzott. Harmat Ivo fogságában volt, a börtönében raboskodott, amikor az Ellenállók elfoglalták a várat.

Nikolai nyugtalanul simította végig az arcát.

– Mennem kell…

– Majd mi elintézzük – vágott közbe Murdoch éles hangon. – Az ég szerelmére, te maradj itt, és élvezd a… mindent.

Mindent, ami nekem nem juthat.

Kristoff újra Nikolait figyelte, ravasz tekintettel méregetve alattvalóját.

– Tudj meg tőle minél többet. Aztán majd áruld el, hogy milyen emlékek áramlanak belőle a vérrel együtt.

Nikolai biccentett, aztán eltűnt a teremből.

Öccse nemcsak hogy életben maradt, de Kristoff kifejezetten hátba veregette. A király kétségtelenül valamiféle szövetség kötését fontolgatta a Valkűrökkel.

Nekem is egy Valkűr a Menyasszonyom. De Murdoch sosem ízlelhette meg a vérét, veszélyt jelentett rá.

Ha Nikolai elbukott, tudván tudva, hogy rendjének törvényét megszegi, akkor Murdochnak esélye sincs, hogy megőrizze öruralmát Danielával. És a lány nem találna benne amúgy sem örömöt, megmondta neki, hogy bele is halhat a vérszívásba.

Kristoff felállt.

– Nos, melyikőtök kíséri el Murdochot New Orleansba, ahol az a sok Valkűr lakik?

Mindannyian talpra ugrottak.

– Ez azt jelenti, hogy valamennyien ihatunk a Menyasszonyunk véréből? És nem jár érte büntetés? – kérdezte egyikük.

– Csak akkor, ha halhatatlan, és nem öli meg a vérveszteség. Azt hiszem, Nikolai szeme is ezért nem lett vörös – mondta Kristoff szórakozottan, Murdochra szegezve tekintetét.

– Egy szóra csak – hívta félre katonáját. – A te felelősséged, hogy baj ne érje Harmatot. A közte és öcséd között köttetett házasság életbevágó fontosságú. Napfelkeltéig meg ne pihenj, fésüld át az egész várost Ivo után.

Régebben a fivére kedvéért kutatta át New Orleans utcáit. Most Harmatért teszi meg ugyanezt, a nőért, akit éveken keresztül gyűlölt.

– És ha megtalálom?

– Nyírd ki!

– Boldogan.

– Nem akarsz még valamit mondani nekem?

– Uram?

– Ver a szíved – szögezte le Kristoff. – Ne aggódj, a többiek nem veszik észre. Az átváltoztatott halandók ritkán figyelnek fel ilyesmire. Mikor történt?

– Múlt éjjel.

– Alig öt évvel a testvéred után. Míg én évezredek óta várok.

Irigység csengett Kristoff hangjában?

Kétségtelenül. A született vámpírok ugyanolyan türelmetlenül várták, hogy megtalálják a társukat. Ők teljesen élve születnek, a halandókhoz hasonlóan fejlődnek, amíg elérik azt a kort, amikor halhatatlanná válnak. Ezután minden egyes nap egyre lassabban ver a szívük, lélegzetük és szexuális vágyuk csökken, mígnem annyira csekély lesz, hogy készen állnak a vérrel telítésre.

Az Ellenállókhoz hasonlóan a született vámpírok is tudták, mi hiányzik az életükből.

– Véletlenül nem egy Valkűr a Menyasszonyod?

Murdoch habozott, ám Kristoff szeme elsötétült a haragtól.

– Emlékeztesselek, hogy az uralkodód vagyok? Épp most kegyelmeztem meg az öcsédnek.

– Igen, Valkűr.

– Megtudtál tőle bármit is a Legendavilágról?

– Később majd kifaggatom – mondta Murdoch kitérően.

– Később? Hiszen Valkűr, van rá némi esély, hogy nem kér többet belőled.

Murdoch kihúzta magát.

– Azt mondta, újra látni akar.

Ez, mondjuk, az előtt volt, hogy harapással fenyegette a lányt. De mégis otthagyta a telefonszámát.

– Még a számát is megadta – húzta ki a papírdarabkát a zsebéből, hogy megmutassa.

Kristoff kicsit felvonta a szemöldökét a rajzolt szívecskék láttán.

– Hívd hát fel! – javasolta Murdochnak.

A vámpír elővette műholdas telefonját a kabátja zsebéből, és Danii számát tárcsázta. A hívás többször kicsengett.

– Hm, nem várja ugrásra készen, hogy mikor hívod?

Murdoch hallotta, hogy az üzenetrögzítő bekapcsol. Kristoff is hallotta, és nem tudta befogni a száját.

– Valószínűleg a zuhany alatt áll, ugye?

– Ha ezt az üzenetet hallod, és nem a Ragyogó Regint próbáltad hívni… – mondta egy női hang a távolban.

Regin?

– …akkor máris három dolog derül ki rólad. 1. Egyik nővérem jól kitolt veled, és nem akar többé látni. 2. Lövésed sincs a popzenéről, így nem tudod, hogy ez a szám egy dal címe. 3. Erről a megalázó esetről egy haverodnak sem fogsz beszámolni, így aztán a számos trükköt simán folytathatjuk a végtelenségig.

Ha azonban mégis szerény személyemet hívtad, akkor hagyj nekem valami szórakoztató üzenetet a sípszó után.

Murdoch forrt a dühtől. Épp durva üzenetet készült hagyni a vicces kedvű hölgyikének, amikor egy géphang szólalt meg a vonalban:

– A postafiók megtelt.

Az a kis boszorkány.

– Tudom, hogy híres voltál a nők körében aratott sikereidről – mondta Kristoff, és felvette Nikolai véres ingét az asztalról. – De szembe kell nézned a ténnyel, hogy egy Valkűr nem számít átlagos nőnek.