17
Mert kilógok a nővéreim közül. Mert valódi kapcsolat hiányában szívesebben vagyok egyedül, és olyankor elmerülhetek a fantáziáim világában, és hóról meg szexről álmodozom. Sőt szexről a hóban…
– A nyilak hevítettek túl – mondta végül, megkönnyebbülve, hogy majdnem célhoz értek már. – Ha a mérget sikerül eltávolítani, túlélem. Rendszerint magam megoldom a helyzetet.
– Rendszerint? Már korábban is volt hősokkod?
– Nem. Múlt éjjel kerültem hozzá a legközelebb.
– Akkor honnan tudod, hogy mi fog történni?
– Figyelmeztettek rá.
Danii, már vörös az arcod! Svana szájából számtalanszor elhangzott ez a mondat. Túl régen játszol a nővéreiddel Tudod, hogy a keresztszüleid mit mondtak a túlhevülésről…
– Kik? A szüleid?
– Murdoch, tényleg kedves tőled, hogy ennyi mindent elmondtál a családodról.
Ennél azért többről van szó. A vámpír története egészen szokatlan érzéseket váltott ki belőle.
– De én nem számolok be az enyémről.
Murdoch már épp újabb kérdésre nyitotta volna a száját, amikor a lány megint megszólalt:
– És már itt is vagyunk.
Hanyag kézmozdulattal intett első megállójuk, a Jean Lafitte's felé.
Bár a kocsma a Bourbon Streeten volt, annak épp a csendesebbik, kevésbé menő végén, így egész normális helynek látszott, mentesnek mindenféle erőltetett trendiségtől.
A Valkűr egyik ismerősének, egy Deshazior nevezetű vihardémonnak volt ez a törzshelye, ha épp a városban időzött. A démon korábban kalóz volt, így pont jó kocsmát választott magának. Már akkor járt az épületben, amikor a hírhedt kalóz Lafitte fivérek még kovácsműhelyt működtettek benne.
Danii megállt kint a dupla bejárati ajtó előtt.
– Itt várj! – mondta Murdochnak.
– Miért?
– Mert az ismerősöm és az emberei esetleg meg akarnak ölni, ha meglátnak. Azonkívül lehetséges, hogy kicsit flörtölnöm kell velük.
Deshazior híres volt fáradhatatlan beszélőkéjéről, és gyengéi voltak a Valkűrök. Sok Valkűr pedig be is hódolt ennek az imádatnak.
Desh egy ízben feleségül kérte Daniit, ünnepélyes hangon szólva hozzá: – Hajlandó lennék még a golyóimat is lefagyasztani, ha szűzi erényedet elnyerhetném.
– Azt hiszed, féltékeny lennék? – kérdezte Murdoch hitetlenkedve. – Ezzel még, azt hiszem, megbirkózom.
Arrogáns és lekezelő. Danii önérzete újabb jobbegyenest kapott. Negyedik menet, ding-dong.
Ezzel Murdoch bekísérte a lányt a kocsmába. Ahogy beléptek, körbelengte őket a cigarettafüst. A zenegépből Nick Cave „People Ain't No Good” című száma duruzsolt. Részeg emberek bámultak melankolikus tekintettel a poharaikba.
– Itt csupa halandó van. Mintha démont említettél volna – morogta Murdoch.
– Nyugi, tudom, hová járnak a Legendavilág lényei.
A lány gyorsan kiszúrta Desht. Nehéz is lett volna eltéveszteni, mivel több mint két méter magas volt, és hatalmas, előreálló szarvakat viselt.
– Látod azt az óriási fickót a szarvakkal?
– És így megy emberek közé? – nyögte Murdoch a bajsza alatt. – Fedetlen szarvakkal? Hogy bárki lássa?
– Igen, amikor csak kedve van. A halandók azt hiszik, hogy Deshazior és a bandája jelmezt visel. A démonok minden alkalommal sorsot húznak, hogy azt ki viselje – mutatott Danii egy duzzogó arcú démonra, akin neonrózsaszín póló volt a következő felirattal:
Hollywoodi Színész Casting – jelmezben érkezünk!
Az emberek lelkesen kérdezgették őket az öltözékükről, autogramot kértek, és a legújabb filmbemutatókról faggatóztak – eszükbe sem jutott fura testrészeiket szóvá tenni.
Desh ekkor megfordult, és ő is észrevette Danielát.
– Ah, csak nem a szépséges Lady Danielát látják szemeim? – szólalt meg.
Egyszerre feszültté vált, amikor Murdochot is megpillantotta a Valkűr mögött.
– Egy istentelen vámpír társaságában. Mondd hát, úrnőm, miért is ne belezzük ki a piócát a fiaimmal itt, helyben?
Danii barátságos viselkedése egy másodperc alatt megváltozott.
– Csak próbáld meg, és jégkása lesz a véredből, mielőtt még észbe kaphatnál! – mondta, és tenyerét máris az ajkához emelte.
A lány aprócska termete eltörpült a hatalmas démon mellett, ám az mégis megadóan emelte fel a kezét.
– Jól van, jól van, szépségem. Semmi szükség rá, hogy öreg barátodat megfagyaszd.
Amikor a Valkűr leengedte a karját, még tovább motyogott magában:
– Az úrnő egy vámpírral? Mi az ördög történt ebben a városban, amíg távol voltam?
– Nem vagyok vele! Csak ideiglenes szövetséget kötöttünk, hogy egy veszélyes küldetést végrehajthassunk. Annyira ideiglenes a szövetségünk, hogy… mindössze hajnalig tart.
– Pedig ez itt úgy néz rád, mintha együtt lennétek! – vetette oda a démon. – Mintha a tulajdona lennél.
Ennyire látszik?
– És én hogy nézek őrá? – kérdezte Daniela ártatlan hangon.
– Mintha már nagyon szeretnél megszabadulni tőle – csuklott egyet a démon. – Mit tehetek érted, szépségem?
– Láttad Nixet?
Az vajon ki lehet? És Daniela miért kutat utána?
– Nix a környéken van ma este? – kérdezte egy másik démon. Ideges mozdulattal simította végig a szarvait, és igazította meg a ruhája gallérját.
– Hát, ez már válasz a kérdésemre – sóhajtott nagyot a Valkűr. – Kegyetlen Ivót is keressük.
Szikra lobbant Deshazior szemében, ahogy kibökte a szavakat:
– Ezen az egyen kívül, aki körülötted ólálkodik, nem láttam vámpírt.
Hazudik.
– Nagy kár – biggyesztette az ajkát Danii, és közelebb lépett a démonhoz. – Azt hittem, számíthatok rád.
A lány felnyúlt, és egyik körmét finoman végigfuttatta Desh jobb szarván. A démon izmai megfeszültek. Társai levegő után kapkodtak és morogtak.
Murdoch nem értette, hogy a Valkűr viselkedése miért vált ki ilyen reakciót, de az tisztán látszott, hogy Danii simogató körme transzba ejtette a démonokat.
– Megőrjítesz, Valkűr! – hápogta Desh.
– Csak egy szóra gyere ki! – dorombolta Danii.
A démon beletörődő sóhajjal követte őket a kocsma elé, végig félhangosan méltatlankodva holmi csábos Valkűrök miatt.
Amint kiértek az utcára, Desh dühösen Murdoch arcába bámult. Aztán még vetett egy aggódó pillantást vissza, a többiekre.
– Ivo itt van a városban. Nem tudom, hol, de jobb, ha óvatos leszel. És akik vele vannak… azokkal még én magam sem akasztanám össze a bajszom – mormogta Daniinak.
– Hogy érted? – érdeklődött Murdoch.
Deshazior rá sem bagózott.
– Ha démonszövetségesre lenne szükséged, hogy megmentsd a Legendavilágot, rám számíthatsz – verte mellét a kolosszus. –Nem kell bemocskolnod magadat egy ilyennel.
Murdoch ajka felhúzódott a szemfogáról.
– Köszönöm a felajánlást – mondta Danii –, de ma éjjel végzünk. Ha látnád őket, hagyj üzenetet Val Hallban, kérlek!
– Persze… – a démon kezdett hirtelen eltűnni, mintha akarata ellenére teleportálna. – A fenébe! Az egyik Neke hív!
– Mi a nyavalya az a Neke? – kérdezte Murdoch, de senki nem figyelt rá.
A démon Danielát nézte, miközben fokozatosan köddé vált.
– Ne feledd, jégamazon! – szuggerálta szinte a Valkűrt. –A másik ajánlatom is érvényes még.
A vámpír azonnal Desh előtt termett.
– Bármit is ajánlottál neki, nem érdekli!
A démon azonban már nem volt sehol.
– Ez meg mi volt? – fordult Daniihoz.
– Mondtam neked: könnyen lehet, hogy csak némi flört árán sikerül kiszednem belőle az információkat. Beismered, hogy féltékeny vagy?
– Igen – jött a meglepő válasz.
De a lány nem sokáig élvezhette az öröm perzselő tüzét, mert Murdoch következő szavai nagy adag vizet locsoltak a lángokra:
– Bár átkozott legyek, ha tudom, miért.
– Tényleg képes voltál ezt mondani? – Danii az égre bámult, mintha onnan várna némi nyugalmat, hogy ne ugorjon neki a férfinak. – Talán azért vagy rám féltékeny, mert helyes vagyok, és intelligens, és az ágyadban is jártam már, és főleg, mert a Menyasszonyod vagyok!
– Milyen ajánlatot tett neked a démon?
– Ez csak kettőnkre tartozik.
– Szóval akkor a zsánered, mi? De komolyan. Szereted a szarvas démonokat, akik minden egyes nyavalyás mondat után hülyén morognak? Azt hittem, ennél válogatósabb vagy!
– Én meg azt hittem, hogy szédítő, csábító egyéniség vagy. Ehelyett folyton sértegetsz, morogsz és rosszkedvű vagy.
– Csak amikor veled vagyok – lépett közelebb elkínzott arccal a vámpír.
– Mit jelentsen ez?
– Nem tudom. Sosem voltam féltékeny azelőtt. És az sem fordult elő, hogy a nőkkel ne találtam volna meg a hangot.
Néhány névkitűzőt viselő konferenciatöltelék haladt el mellettük, nyíltan megbámulva a Valkűrt. Murdoch gyilkos pillantására gyorsan továbbmentek.
– Általában nem így szoktam viselkedni – fújta ki a levegőt. – És nem tudok ezzel mit kezdeni.
Legyőzöttnek tűnt, mintha végképp nem bírná kibogozni a helyzetet, és már fel is adta volna, hogy valaha sikerülhet.
– Valkűr, soha még egyik életemben sem éreztem magam ennyire furcsán a bőrömben.
– Talán túlságosan is beférkőztem a szívedbe – mondta Danii gyengédebb hangon, szinte megsajnálva a férfit.
– Persze, mint egy tüske – mormogta Murdoch.
Danii, aki mindig mindenkinek szeretett ellentmondani, most sem hagyta ki a lehetőséget: