27

Hiányozni fog ez a hely. De Danii tudta, hogy el kell mennie innen.

Nem fogadja el a vámpír ajándékát két gyönyörteli éjszakáért. Azon már meg sem lepődött, hogy Murdoch valóban nem tért vissza. Nyilvánvalóan nagyon lefoglalja, hogy halandó nőket támad le New Orleans sötét utcáin. Ettől viszont ő lett az Ellenálló elhagyott asszonya.

Újra és újra emlékeztetnie kellett magát, hogy jobb így neki. Ennél csúnyábban is elsülhetett volna az ügy. Biztos, hogy nem működött volna köztük a kapcsolat. Ha belevetette volna magát a viszonyba, és Murdoch azután hagyja el, akkor bárki jogosan kérdezhette volna, hogy „Mit gondolt ez a nő, hogy összeállt egy ilyen élvhajhásszal? Hiszen még az ágya is jéghideg!”

Danii felsóhajtott. A fenébe is, kedvelte a vámpírt, és szeretett itt lenni.

A vésési kényszere tovább erősödött, mintha valami cél felé közeledne lassanként, és ettől nőne benne a lendület. A tevékenység megelégedettséggel töltötte el, de ráébresztette arra is, hogy eddigi életében milyen kevés ilyen időszak fordult elő.

Anyja elmondta neki, hogy a Télkirálynők ősi vérvonalából származik, de Danii sosem érzett kötődést elődeihez. Sokkal inkább Valkűrnek tartotta magát, mint jégfúrának. Persze sajnos a Valkűrök közül is kilógott. Szegény, szegény Daniela…

Lehet, hogy ezek a vésetek az első jelei jeges örökségéhez való kötődésének? De miért csak most kezdődött ez az egész?

Nem számít. Itt most egy szakasz véget ért az életében.

Ha maradna, túlságosan erősen kötődne a házhoz. Minél tovább él itt, annál tovább szeretne maradni. Simán el tudta képzelni, hogy pár éven belül egy másik nőt hoz ide Murdoch, őt pedig még mindig itt találják, amint hálóingben járkálva motyogja, hogy „Ó, ugyan, ne is törődjetek velem!”

Danii végre megértette és elfogadta, hogy Murdoch a szenvedést jelenti számára. Az egyetlen bibi az volt a dologban, hogy erre csak akkor jött rá, amikor már kezdett beleszeretni.

Ideje továbbállni.

Már csak találnom kell egy járművet.

– Látnod kellene az ellenfelemet! – nyögte Murdoch az ágyából.

Nikolai már eleve sápadt volt, mikor az Oblak-hegyi szobába teleportált, amikor azonban megpillantotta bátyját, a maradék vér is kiszaladt az arcából.

Murdoch tudta, hogy szörnyen néz ki. Fémmerevítő volt a lábára csavarozva, hogy stabilizálja eltört combcsontját. A karja be volt gipszelve, és teste nagyobb részét kötések fedték. Az arcán hatalmas vágás éktelenkedett a szája sarkától a füléig, a sebszéleket kapcsok tartották össze. De mindent összevetve, szerencséje volt, hogy egyáltalán él.

Nem, ez nem éppen szerencse dolga volt.

Murdoch és Rurik azért maradhatott életben, mert Lukyan egy komplett sereggel tért vissza a teleportálása után. Kiderült, hogy Lukyan nem pusztán harcolni szeret – győzni akar.

– Mi történt veled? – találta meg végre Nikolai a hangját.

– Én is épp ezt akartam kérdezni tőled. Istenem, Nikolai, te még nálam is rosszabbul nézel ki!

Öccse mindig olyan nyugodt volt, olyan magabiztos minden tettében.

Akkor mégis, mi a fene van vele?

Nikolai szeme elsötétült, mielőtt elfordította volna a tekintetét.

– Az én problémáimról majd később beszélünk. Ki tette ezt veled?

Murdoch egyelőre annyiban hagyta a dolgot.

– Ivónak démonjai vannak. Vámpírrá változott démonjai. Olyan erősek, hogy azt el sem tudod képzelni. Keres valakit, de nem hiszem, hogy a te Menyasszonyodat. Valami félvért emlegetett.

– Hányan voltak?

– Démon-vámpírból három volt a bandájában, de voltak sima vámpírok is. Két démont kinyírtunk, de a harmadik életben maradt.

Murdoch hátrapillantott.

– Hol a Menyasszonyod?

Nikolai habozott.

– Sötéthegyen van. Mi… Én… – Végighúzta kezét meggyötört arcán, aztán sietve hozzátette:

– Amióta ittam Harmat véréből, az ő álmait álmodom.

Murdoch nehezen tudta palástolni megdöbbenését, ahogy Nikolai folytatta. Ömlött belőle a szó. Tehát az emlékek is jönnek a vérrel együtt? Akkor miért nem vörös a szeme? Elmondja ezt vajon Kristoffnak?

Az álmokon keresztül Nikolai megtudta, hogy Harmat régebben egy számító végzet asszonya volt, aki csak kihasználta, majd kíméletlenül eldobta szeretőit. Nikolait is ki akarta játszani, úgy tett, mintha többre vágyna tőle, de igazából hátsó szándékai voltak vele.

Mielőtt Murdoch bármiféle választ kinyöghetett volna, Nikolai újabb hihetetlen dolgot árult el. Birtokába jutott egy varázsláncnak, amivel uralkodhat Harmat fölött. A lánc tulajdonosaként arra veszi rá Harmatot, amire csak akarja.

Ez lenne hát a közös nevező? Valamiféle bűvölet?

Hosszú percekig csend volt, mielőtt Murdoch hitetlenkedve megszólalt:

– Egy kétezer éves lényt fosztottál meg a szabad akaratától. Komoly összegben mernék fogadni, hogy szeretné visszakapni.

Nikolainak néhány év alatt meg kellett tapasztalnia háborút, pestist és éhínséget. Családja nagy részét is elvesztette, mégis mindvégig megőrizte a tisztességét. Mostanáig.

Nyilván egy nő kellett ahhoz, hogy így megtörje.

– Nem, te ezt nem értheted – mondta Nikolai. – Ez a Valkűr lelketlen, képtelen a szerelemre. És felemészt a tudat, hogy ki akart játszani, de végül is csak így van értelme az egésznek… Mi másért akarna pont engem? – suttogta inkább csak magának.

Murdoch erőtlenül szorította meg öccse csuklóját.

– Éveken keresztül azt láttam, hogy mindig a legjobb, a leglogikusabb utat választottad, még akkor is, ha az volt a nehezebb. És én büszkén követtelek, mert bízhattam benne, hogy bátran és mindig racionálisan cselekszel – mondta elhaló hangon, kimerülve az erőfeszítéstől. – Sosem gondoltam, hogy egyszer majd én fogom közölni veled, Nikolai: a józan eszed és az ítélőképességed cserbenhagyott. Ha Harmat tényleg olyan rossz, ahogy állítod, akkor… nem is tudom, segítened kellene neki, hogy megváltozzon, de nem kényszerítheted rá a dolgot. Menj vissza hozzá, és meséld el neki a félelmeidet!

– Nem hinném, hogy képes vagyok erre. Láttad őt, Murdoch. Miért menne bele ebbe most hirtelen?

– Legalább próbáld meg!

Öccse arckifejezése mindent elmondott. Nem akarta, hogy Harmat megtudja, milyen nagy szüksége van rá.

– És ami a többi férfit illeti – mondta még Murdoch, – többé már nem a XVIII. században élünk. Itt már semmi sem olyan, mint régen. Harmat halhatatlan, nem pedig egy háromszáz évvel ezelőtt élt szende szűz, aki most jött a zárdából. Ezen már nem tud változtatni, tehát ha akarod őt, neked kell alkalmazkodnod.

Ha nem lehet megérinteni, neked kell alkalmazkodnod…

Nikolai a kezébe temette az arcát, aztán felcsattant:

– Mikor lettél ilyen fenemód megértő?

Amióta Danielával találkoztam. Amióta majdnem meghaltam.

Murdoch megvonta a vállát, aminek rögtön érezte a büntetését: erős fájdalmat a mellkasában.

– Valaki elmagyarázta nekem a Legendavilág pár szabályát, és megtudtam, hogy a halandó elvárásainkat nem alkalmazhatjuk halhatatlan lényekkel szemben.

Vannak férfiak, akiknek a Menyasszonya érinthetetlen.

– Ki mondta ezt neked?

Nem árulhatom el. Megesküdtem rá.

De Nikolai nem is ragaszkodott a válaszhoz.

– Nem lesz semmi baj veled? – kérdezte Murdochot.

– Ez a jó a halhatatlanságban. Mindig jobban érzem magam, mint ahogy kinézek.

Nikolai megpróbált elvigyorodni, de szánalmasan felsült.

– Sok szerencsét, testvérem! – mondta Murdoch.

Amint Nikolai eltűnt, a vámpír fáradtan dőlt hátra az ágyban. Kimerítette, hogy nem volt szabad mutatnia, milyen erős fájdalmai vannak. Továbbra is döbbenettel töltötte el, amit az imént hallott. Előbb az apánk, aztán Nikolai, most meg… én. Vajon elkerülhetetlenül azt mérte rá a sors, hogy egy nőért kell bolondulnia?

Látva öccse szenvedését, elhatározásra jutott. Daniela nélkül neki már úgyis mindegy volt.

Belepusztulnék, ha később elveszíteném – de abba is, ha most elveszítem.

Most, hogy eltöltötte a felismerés, Murdoch valami megmagyarázhatatlan módon bele is törődött. Számomra már túl késő.

– Teljesen bele vagyok esve! – A vámpír felröhögött, aztán fájdalmas grimaszba rándult az arca, fájtak a sebei. De most legalább már tudja.

Hetek óta először optimistán tekintett a jövő elé. Csak rá kell vennie a lányt, hogy megbocsásson neki. Bár eddig nem éppen a csábító szövegével kedveltette meg magát, valahogy majd kitalálja a módját a Valkűr megnyerésének. Mindig sikerrel járt, ha a tét igazán nagy volt.

Sóvárgott a lány után, látni akarta újra, és rendbe tenni köztük a dolgokat, de még nagyon gyenge volt, és nem akarta, hogy Danii ebben az állapotban lássa.

Kristoff két hét betegszabadságot adott neki, úgyhogy még várhat egy-két napot.

Szerencsére pontosan tudta, hol keresse a Valkűrt.