40

Amikor Murdoch eleresztette Daniit, először mindketten levegő után kapkodtak. A lány sírt.

– Istenem, próbáltam nem túl sokat szívni…

– Nem is szívtál túl sokat.

Ám a fájdalom ettől még gyötrelmes volt. Murdoch arca megrándult, ahogy Danii nyakát meglátta.

– Megégettelek.

– Itt, a hidegben hamar meg fog gyógyulni. Sikerült eleget innod? – kérdezte a Valkűr, miközben palástolni próbálta, milyen fájdalmat élt át. – Szerinted működni fog?

– Kell egy kis idő, míg hatni kezd.

– Máris kezdesz jobban lenni.

A lány vére meggyorsította a vámpír szervezetének regenerálódását. Szinte rögtön gyógyulni kezdtek a sebei, arca és ajka visszanyerte normál kinézetét. Kezéről levette a kötést, és megropogtatta újra egészséges ujjait.

De a lehelete még mindig látszott a levegőben.

Percek teltek el, aztán fél óra. Danii az ágyon feküdt, Murdoch pedig fel s alá járkált. Még egy óra telt el feszült várakozásban, néma csendben, ám Murdoch egyszerre Danielához fordult:

– Miért nem beszéltél nekem soha a rómairól?

– Láttad az emlékeim közt?

Murdoch bólintott.

– Az már a múlt.

– De rám is úgy gondolsz, ahogy rá – mondta a vámpír.

Danii megrázta a fejét.

– Nem, Murdoch. Csak dühös voltam, amikor azok a dolgok kiszaladtak a számon. Meg voltam rémülve.

– De az igaz, hogy olyasmit vettem el, ami nem volt az enyém.

– Mind a ketten éreztük azt a furcsa vonzást. Én megállíthattalak volna, és azóta sem értem, miért nem tettem. Most már azt gondolom, hogy az ösztöneink így súgták meg az utat ahhoz, hogy együtt legyünk. Ha…

– Ha ez működik? Működni fog! – Murdoch megérintette a homlokát. – A francba, ha már annyira bátor és erős voltál, hogy kétszer is kibírtad a harapásomat, akkor működnie kell!

– Akkor is kelleni fogok neked, ha mégsem sikerül? – kérdezte a Valkűr halkan.

Murdoch odalépett hozzá, hatalmas kezével átfogta a lány karcsú derekát, és talpra segítette, aztán mélyen a szemébe nézett:

– Nézz rám, Daniela! Te vagy a szerelmem – mondta neki. – Mindig kellesz nekem, történjen bármi.

– Murdoch, már nem látszik a leheleted!

És mintha a szeme alja kékes árnyalatot öltött volna.

Murdoch összevonta a szemöldökét.

– A hőmérsékletet sem érzem már annyira hidegnek. Sőt kimondottan kellemesnek tűnik.

– Tényleg sikerült? – Danii vadul remegő kézzel nyúlt fel, hogy megérintse a vámpír arcát.

– Csak óvatosan! – figyelmeztette a férfi. – Lehet, hogy ezzel még várni kellene.

– Nem bírok várni. Tudnom kell, milyen érzés.

A lány megsimogatta az arcát, s ettől olyan kéj töltötte el Murdochot, hogy le kellett hunynia a szemét.

Nem fáj. Danii elfojtott sikollyal dőlt a férfira.

– Daniela, valami baj van?

– Csak egyszerűen nem tudom elhinni!

Könnyek gyűltek a szemébe, aztán leperegtek az orcáján. Együtt lehet végre Murdochkal, a vámpírral, akit szeret. Két évezred után a folyamatos sóvárgás kielégülést nyer végre.

– Ne sírj, kérlek!

A férfi nagyot nyelt, és bátortalanul a Valkűr arcához ért, hüvelykujjával simítva le a könnycseppeket róla. Nem fáj.

Olyan sokáig érezte azt Daniela, hogy nála hibádzik valami, miközben a válasz végig éppen benne, bennük volt.

– Azért sírok, mert boldog vagyok.

Danii kigombolta a vámpír kabátját, és levette róla, hogy hozzáférhessen a mellkasához, amit már oly régóta szeretne megérinteni. A tenyerét a bőrére fektette, és érezte, hogy a hőmérséklete épp tökéletes.

Nem fáj. Murdoch izmai megfeszültek a lány ujjai alatt. Danii próbaképp egy aprót simított rajta, aztán még egyet, és hamarosan mindkét kezével bejárta a vámpír testét. Nincs fájdalom, csak gyönyör.

Murdoch még mindig az arcát simogatta.

– Olyan finom vagy, Daniela. Sokkal puhább a bőröd, mint gondoltam, és elhiheted, hogy állandóan erre gondoltam.

Megfogta a Valkűr állát, és felemelte a fejét.

– Meg kell hogy csókoljalak.

– Csókolj meg! A tiéd vagyok, csak a tiéd.

– Mindjárt az leszel – suttogta a vámpír érzéki hangon, aztán lustán, kéjesen rámosolygott a lányra, és kivillantotta a szemfogait. Danii tudta, hogy soha többé nem fog félelemmel nézni rájuk, hiszen ezek a fogak lettek a megváltás eszközei számukra.

– Csukd be a szemed! – hajolt hozzá Murdoch.

Danii becsukta a szemét, és egy szívdobbanásnyi idővel később a férfi rugalmas ajkát érezte a száján. Ez az alig-érintés is borzongással töltötte el az egész testét. Közelebb húzódott, a vámpírhoz nyomta magát, és odaadóan fogadta a csókját.

Murdoch szája követelőzővé vált, célratörően feszítette szét a lány ajkát a nyelvével. Danii felnyögött, nyelvét válaszul érzékien végighúzta a Murdochén. A férfi szorosan magához ölelte, mintha még sokkal közelebb akarná érezni magához, és attól félne, hogy a Valkűr elszökik tőle.

Daniela belekapaszkodott a vállába. Nyelvük összegabalyodott, lélegzetük összekeveredett, és zihálássá vált.

Ez már valódi csók volt, mély és szédítő. Danii mindig ilyennek képzelte. A szívünk dobol, a testünk remeg. Belenyögött a vámpír szájába, és a térde egészen elgyengült, ám a férfi szilárdan és biztonságban tartotta a melléhez szorítva, miközben tovább kényeztette az ajkát.

Aztán elszakadt tőle, a lány úgy érezte, túl hamar. Danii alig kapott levegőt, forgott a feje.

– Magamévá kell hogy tegyelek. – Félrehúzta a Valkűr haját, és végigfuttatta ajkát a már begyógyult bőrén, ahol korábban megharapta.

Danii egész testében reszketett, mellbimbói megkeményedtek

– Soha többé nem akarok távol lenni tőled – suttogta a vámpír. – Most már itt maradhatok veled.

Ó, Murdoch, nem! Hazudjon neki? Mondja, hogy ez valóban így fog történni?

A férfi a szemébe nézett, ő pedig mosolyt erőltetett az arcára, bár jól tudta, hogy az izlániaiak soha nem fogadnák el a Vőlegényét. A vámpírokat errefelé mindenki megvetette.

Most azonban élveznie kellene ezt a csodát. A problémákkal majd később foglalkozom.

– Mi az? Valami baj van?

– Aha. – A lány keze Murdoch nadrágjának derekára csúszott, és a sliccét kezdte gombolni. – Nem vagy még eléggé meztelen – mondta, és ágaskodó erekcióján keresztül ügyesen lehámozta róla a ruhadarabot. Amint a férfi végre ruhátlanul állt előtte, megmarkolta a csodálatos farkát.

Murdoch hangosan szívta be a levegőt, Danii lélegzete elakadt. Érezte a lüktető szerszámot a tenyerében, a vérrel teli ereken feszülő sima bőr textúráját.

És érzékeny ujjai közt egyre csak nőtt…

Hihetetlenül kemény. Képes lesz vajon magába fogadni? Nemsokára kifog derülni.

Foglalatoskodásai közben Murdoch lecsúsztatta a válláról ruhája vékony pántjait. Összemarkolta az anyagot, és lehúzta a lány testéről. A melle felfedése előtt kicsit megállt a mozdulattal, mintha szeretné elnyújtani a pillanatot.

A selyem végre centiről centire látni engedte kemény bimbóit. A vámpír úgy bámulta a mellét, mintha még sosem látta volna.

– Murdoch, kérlek…

A férfi se szó, se beszéd felnyalábolta, az ágyhoz vitte, és az ölébe ültette, épp az erekciója fölé, és azonnal simogatni kezdte egyik, majd másik mellbimbóját, gyönyörködve a látványban, amint azok megduzzadtak az érintésétől. Kétségbeesett nyögéssel tapasztotta a száját a lány mellére.

Danii feje hátrahanyatlott a gyönyörtől, ahogy megérezte a vámpír nyelvét a mellbimbóján. Újra és újra körbesimította az összehúzódott kis csúcsokat.

– Akarod, hogy szopjam őket?

– Igen, ó, igen…

A lány beletúrt Murdoch sűrű hajába, és magához húzta. A férfi beszívta az egyik mellbimbóját, nyalta és szopta, hangos nyögései megrezegtették a lány lágy húsát.

– Ó, istenek! – sikoltotta Danii. Kinn villámok csapkodtak. Murdoch tudta, mit jelentenek, ezért még erősebben szívta a Valkűr mellét. Amikor a bimbó már kemény és nedves volt, a másikkal kezdett foglalkozni hasonlóan nagy figyelemmel. Aztán csak nézte őket megbabonázva.

– Vámpír, ne kínozz tovább!

Murdoch kicsit kábultnak tűnt, de erre elvigyorodott.

– Az én tűz és jég Menyasszonyom! Mindig kimondja, mire vágyik.

Danii lelkesen bólogatott.

– Még jó, hogy! Amikor már oly régóta vágyom erre!