11

Aleaha átható sikoltásra ébredt. Felugrott, bár minden izma tiltakozott a hirtelen mozdulatok ellen. Az arca fájdalmas grimaszra húzódott. Közben Breean is felült mellette.

– Hát ez meg mi? – kérdezte a nő.

A férfi haragos tekintettel, villámgyorsan kipattant az ágyból.

– Azonnal öltözz fel! – utasította Aleahát, miközben olyan gyorsan az ajtónál termett, hogy a nő nem is látta a mozgását. Sem a parázsló körvonalat.

– Mit kellene… – ekkor egy ruhacsomó repült felé olyan hirtelen, hogy képtelen volt elkapni. A ruhadarabok leszóródtak körülötte a matracra. Zakatoló szívvel kapkodta össze őket, aztán talpra ugrott. Reszkető kézzel öltözködött fel.

– Köszönöm. De mi történt?

– Szerinted? – hangzott a szűkszavú válasz.

Vagy a fogva tartott ügynököknek sikerült kitörniük, vagy az ügynökség mentőcsapata érkezett meg. A félelem szétáradt Aleaha ereiben. Féltette Breeant. Nem akarta, hogy baja essen vagy fogságba kerüljön.

– Várj itt – utasította a férfi, aranyszín szeme vadul villogott. Már felöltözött, sőt arra is volt ideje, hogy egy lőfegyvert magához vegyen. A fürgesége ismét elképesztette Aleahát. A fegyvert a szeme láttára kapta elő valahonnan, de a nő mégsem érzékelt semmit a mozdulataiból.

– Meg se forduljon a fejedben, hogy nem engedelmeskedsz!

– Segíthetnék!

– Nekem? – Breean jobb szemöldöke feljebb szökött. – Vagy az ügynököknek?

Jó, rendben. Ezt megérdemelte.

– Neked.

A férfi megdörzsölte az arcát.

– Meg kell néznem, mivel állok szemben – mondta. Aztán feljebb emelte a fegyvert. – Ez kábítópisztoly? – Rekedtes hangon ejtette ki a szavakat, mint aki szégyelli, hogy fel kell tennie a kérdést.

Aleaha gyors pillantást vetett rá.

– Igen, de embereket nem lehet vele elkábítani. Csak földönkívülieket.

– Akkor csak abban reménykedhetünk, hogy van több olyan ügynök is, mint te, akik rejtegetik, kik és mik valójában. – A feszültség érezhetően egyre nőtt közöttük. – Ha elhagyod ezt a szobát, Aleaha, én esküszöm…

Mielőtt befejezhette volna a mondatot, a nő lábujjhegyre állt, és a száját nekipréselte a férfiénak. Amaz rögtön reagált, és a nyelvével lágyan behatolt. Forró, vad csókban forrtak össze, amelynek túlontúl hamar vége szakadt.

A férfi egyetlen további szó nélkül sarkon fordult és kiviharzott a szobából.

Aleahán azonnal úrrá lett a reményvesztettség és a rettegés. Vajon mit tegyen? Mi a jó fenét kellene tennie? Még sohasem érezte magát ennyire tehetetlennek, még az erdőben sem. Akkor annyival könnyebb volt a helyzete, hogy úgysem volt igazi értelme az életének. Most viszont… Keresztül-kasul kutatta a szobát, fegyvert keresve. Bármit, amivel megvédheti a férfit, akit szeret.

Breean nem sokkal később haragosan villogó tekintettel tért vissza. Vérzett.

– Csak úgy hemzsegnek mindenütt. Már jó ideje ólálkodhattak errefelé, mert sikerült szétszóródniuk, és a barátaidat is kiszabadították. Az a pár harcosom, aki itt volt, körbe van zárva.

Ez jó hír volt, azt jelentette, hogy az emberei életben vannak. De a nő kiérezte a férfi hangjából a kimondatlan aggodalmat. Arra nem lesz képes, hogy visszaverje az ügynökség támadását, és megóvja az embereit is. Legalábbis egyedül semmiképpen.

– Ne bántsd az ügynököket – kérlelte a nő, miközben felidézte magában Macy képét. Átalakulásra kényszerítette a testét, hogy új arányokat és új bőrszínt kapjon. – Kérlek!

– Nem szerepelt a terveim között, hogy bántom őket.

– Akkor jó. Fedezlek – közölte a férfival az állát felszegve. – Nekem is szükségem van egy puskára. – Breean meg akarta védeni az embereit Aleaha esetleges orvtámadásától, ezért természetesen alaposan megbizonyosodott róla, hogy nem hagyott elérhető fegyvert a szobában, mielőtt az imént magára hagyta a nőt. Nem csoda, hogy az nem talált egyetlen valamirevaló gyilkolószerszámot sem.

A férfi felhorkant, és megrázta a fejét.

– Szóval segítenél nekem? Persze! Bolondnak tartasz? Legjobb lesz, ha ebben a pillanatban elrejtőzöl az ágy alatt. Csak akkor jöhetsz ki, ha véget ér a harc. Addig maradj csak ott szépen. Nem szeretném, ha odavesznél a kereszttűzben.

Tehát nem hisz neki. Mégis igyekszik megóvni az életét. Csoda hát, hogy beleszeretett a férfiba?!

– A legszívesebben elmenekülnék veled együtt, mielőtt a közelünkbe érnek, de tudom, hogy nem hagynád magára a társaidat a világ minden kincséért sem. – Ez is egyike volt azoknak a dolgoknak, ami miatt csodálta a férfit. – És ehhez már úgyis késő van. Így aztán segíteni fogok. Nem fogok valódi harcba bocsátkozni velük, csak elterelem a figyelmüket, hogy ti elmenekülhessetek. Így ki fogod tudni szabadítani a többi emberedet is a börtönből. És csak hogy tudd, most már világosan látom, hogy nem kellett volna megsebesítenem téged. Most már sajnálom. De azt nem, hogy megpróbáltam tenni valamit a saját embereim érdekében.

Mintha meg se szólalt volna. Talán a férfinak már annyi ideje sem volt, hogy válaszoljon siettében.

– Elrejtőzöl, és punktum. – Megragadta a nőt, és az ágyhoz hurcolta, mielőtt az egyet pislantott volna. – Nem kockáztathatom, hogy elveszítselek.

Nem kockáztathatja… ez vajon azt jelenti? Valószínűleg igen.

– Breean… – suttogta. Igyekezett kikerülni a férfi szorításából, miközben a lelke szinte elolvadt. Tehát szereti… Nem lehet másként.

Az ajtót ebben a pillanatban durva kezek tépték fel, és feketébe öltözött ügynökök özönlöttek a szobába. Breean abban a másodpercben elengedte Aleahát, és szupersebességre kapcsolt. A fegyvere torkolatából kék villámok cikáztak, és akit eltalált, eszméletlenül rogyott a földre.

Aleaha biztos volt benne, hogy a kollégái felismerték, mégis azonnal tüzelni kezdek rá is, amint megpillantották. A legjobb megoldásnak hirtelen azt találta, ha felveszi Breean alakját. Abban reménykedett, hogy a férfi hihetetlen sebességével el tudja kerülni, hogy rá is hassanak a kábító lövések. Nagyon esetlennek érezte magát, de végül sikerült felkapnia a földről egy fegyvert, amely kihullott a gazdája kezéből, és ő is lőni kezdett az ellenfeleikre.

A kábító sugár csak egyikükre hatott, a többiek, a földlakók meg sem érezték.

Minél több ügynököt sikerült Breeannek a földre küldenie, annál többen termettek a helyükre, és egyre jobban bekerítették kettejüket. Aleaha nem engedhette, hogy a férfit elkapják. Félredobta a hatástalan fegyvert, és anélkül folytatta a harcot. Ellenfeleik többsége fekete maszkot viselt, ezért nem tudta, kivel tusakodik. De nem is érdekelte. Breean oldalán küzdött.

Az önvédelmi leckéket megszívlelve igyekezett minél több ügynököt térdre kényszeríteni. Semmivel nem törődve, övön aluli rúgásokkal blokkolta őket, sőt volt, akit herén talált. Arra gondosan ügyelt, hogy úgy lassítsa a mozgásukat, hogy ne okozzon nekik maradandó sérüléseket.

– Te nő! – hallotta meg hirtelen Breean dörgő kiáltását. Még ekkor is figyelt rá, hogy ne árulja el a titkát a többiek előtt. – Macy!

– Most nem érek rá! – Látványos pördüléssel az egyik férfi mögött termett, és hátulról erős rúgást mért a lábszárára. Az a fájdalomtól megtántorodott, mire Aleaha ököllel a homlokába vágott. – Nem látod, hogy el vagyok foglalva? Neked pedig menekülnöd kellene!

– Hajolj le! – kiáltott rá Breean.

Villámgyorsan így is tett.

A férfi mellette termett, és behúzott egy hatalmasat az ügynöknek, aki Aleaha háta mögé lopózva közeledett. A szerencsétlen az ütéstől kábán kitámolygott a szobából, végig a folyosón, és hangos döngéssel legurult a lépcsőn, mintha egy repülőgép zuhant volna le az égből.

– Te húzz innen, szivi!

– Nem!

– A dolgok kezdenek véresre fordulni – morogta a férfi.

Vajon Breean vérontásra készül? Vagy pulverizálni fog?

– Ne! – kiáltott fel, mert szinte összeütközött Devynnel. Levegőbe emelt ököllel megtorpant. Devynen nem volt maszk, borostyánszín szemében hátborzongató fény lobogott, és Aleaha úgy érezte, mintha fantomkezekkel a lelkébe nyúlva fogva tartaná.

Dallas is abban a másodpercben ott termett mellettük. Mindkettejük arcán tántoríthatatlan elszántság tükröződött.

Valaki hátba rúgta, mire a nő néhány botladozó lépést tett előre, majd megtántorodva elvesztette szem elől Breeant. Érezte a kitörni vágyó sötét haj bizsergését, de minden erejével azon volt, hogy Macy küllemét megőrizze, és a testalkata is a csodaszép ügynöknőé maradjon.

– Nem akarok ellenetek harcolni – szólalt meg, amikor fel tudott egyenesedni de nem hagyom, hogy elkapjátok.

– Az ember dolgai nem mindig úgy alakulnak, ahogy ő akarja – felelte Devyn. – Igaz?

Aleaha hátrálni kezdett, és tapogatózva próbált megragadni valakit a támadók közül, hogy pajzsként használhassa. De sem Devyn, sem Dallas nem sütötte el a fegyverét. Devyn lehajtott fejjel állt, és Aleaha arra eszmélt, hogy a fantomkezek újra megmarkolják belülről, és fogva tartják.

Hát ez meg mi a fene? A férfi nem lőtt rá, ám ő mégsem tud mozdulni egy tapodtat sem. Csak állt, mint aki odafagyott, a gondolatai száguldoztak, de a teste képtelen volt engedelmeskedni a legegyszerűbb parancsnak is.

Vége a dalnak, ismerte el, és a legszívesebben zokogott volna.

– Neeeee – kiáltott Breean pánikban, amikor látta, hogy Kékszem és Fényespofa egyesült erővel kicipeli a mozdulatlanná dermedt Aleahát a szobából. Az agyára vörös köd telepedett. Addigi életének minden dühe csupán apró bosszúság volt ahhoz képest, ami ebben a pillanatban megszállta elméjét. Ő az enyém!

Képes lett volna legyilkolni az összes rohadékot. Hogy semmi más ne jusson már nekik a hátralévő rövid időben, mint fájdalom és kínszenvedés. Hosszú haláltusa. De ha Aleahának a haja szála is meggörbül a titokzatos módszer miatt, amivel foglyul ejtették, az agónia gyötrelme lesz a legkisebb gondjuk.

Aleaha az ő oldalán harcolt. Őt választotta az ügynökséggel szemben, és ő semmi mással nem hálálhatja meg, mint hogy megóvja a nőt. Ha vele együtt kell menekülnie, ahogy Aleaha kérte, hát azt fogja tenni. Képtelen lenne a további életét a nő nélkül tölteni. Még a halál sem választhatja el őket egymástól.

– Ale… Macy! – hördült fel, és próbálta keresztülküzdeni magát az ellenségen az ajtó felé. A lába, könyöke, az ökle cséphadaróként dolgozott, hogy eltakarítsanak előle minden akadályt. Vér fröcskölte be a testét, de nem törődött vele. Ha bárki az útját állta, könyörtelenül lezúzta.

Csak egyvalami számított.

A két ügynök, aki elragadta Aleahát, a csarnok végében állt. Egyértelműen számítottak rá, hogy követni fogja őket, mert mosolyogva várták. Fényespofa állt Aleaha jobb oldalán, Kékszem a balján. A két férfi lazán a falnak támaszkodott, mintha nem törődnének a jövetelével, karjukat összefonták a mellkasukon.

Breean zihálva szedte a levegőt, és mintha minden szippantással egy lángcsóvát lélegzett volna be. Minden önuralmát összeszedve megállt. Úgy sejtette, hogy a férfiak nem bántották a lányt a köztük lévő baráti viszony miatt, de nem lehetett benne biztos. Ők nem szerették annyira Aleahát, mint Breean, és nem lehetett kizárni, hogy hajlandók feláldozni, csak azért, hogy Breeant legyőzhessék.

– A nő az enyém! – vicsorogta.

– Nem hinném – felelte Fényespofa.

Breean keze ökölbe szorult, és fenyegetően elindult feléjük.

– Maradj csak ott, ahol vagy – utasította Kékszem, – bizseregnek az ujjaim! – Azzal a még mindig dermedten álló Aleaha mögé lépve előhúzott egy kést, és a nő torkához szorította.

Breean megállt, a szíve dörömbölni kezdett, mint egy tam-tamdob.

– Ha bántódása esik, lassú kínhalált fogsz halni! – Most nem merte használni a szupersebességet, mert túl közel álltak egymáshoz. Sosem bocsátotta volna meg magának, ha véletlenül meglöki az ügynököt, és az megvágja Aleahát.

– Nem hinném, hogy meg tudsz ölni, ha már halott vagy.

– Mit akarsz tőlem? A fejemet? Oké. A tiéd!

Fényespofa szeme elkerekedett.

– Valóban? Remekül festene az ebédlőasztalom közepén. És a bőröddel mi a helyzet? Azt is megkaphatom? A hálószobámban elkelne egy sárga szőnyeg.

A szemét!

– Ha elengeded a lányt, és nem esik baja, oké.

Kékszem nem mozdult. A kést ide-oda lengette.

– Van pár infóm a számodra, te rakai patkány. Jaxon, az ügynők, akinek a segítségével el tudtál menekülni, ma szintén itt van velünk. Több százan jöttünk, hogy körbevegyünk titeket. Bármikor lemészárolhattuk volna mindnyájatokat, de nem tettük.

Fényespofa felnevetett.

– Persze majdnem lebuktunk. Amikor Macy felbukkant a börtönben, hogy kiszabadítson minket, hát, én majdnem szívrohamot kaptam. – Újabb hahota.

– Kis híján elérte a célját. Sikerült volna, ha elárultam volna neki, melyik drótot vágja át – egészítette ki Kékszem.

– Miért nem támadtatok azonnal? – Rettentő volt belegondolni, hogy egész nap körbe voltak véve, és ő mit sem sejtett. Túlságosan lefoglalta az Aleaha iránt érzett feneketlen düh. Amelyet most már fel sem tudott idézni. Hiszen a nő barátai veszélyben voltak, ő pedig megpróbálta megmenteni őket. Most már pontosan látta, hogy a saját emberei kerültek hasonló helyzetbe. Milyen kettősséget okozhatott a nő lelkében, hogy nem volt hajlandó tárgyalni vele a sorsukról.

És Aleaha ennek ellenére megpróbálta megmenteni őt.

– Felajánlottad a segítségedet, hogy legyőzhessük a schön királynőt – mondta Kékszem. – Pillanatnyilag te vagy hozzá az egyetlen összekötő kapocs. Amelyre szükségünk van. Mi még sohasem láttuk a saját szemünkkel, te pedig igen. Te tudod, hogyan gondolkodik, sőt még a betegséget is túlélted.

– Voltak olyan embereim, akiknek az volt a feladata, hogy figyeljék és lehallgassák az ügynökség tevékenységét. Még tegnap este is azzal fenyegetőzött a főnököd, hogy lefejez, ha rám talál. Mindnyájunkat halva szeretett volna látni.

Kékszem megvonta a vállát.

– Igaz. De sikerült megnyugtatni, amikor megtudta, hogy megbüntetted a srácot, aki halomra gyilkolta az ügynököket. Ez hatott. És az is, hogy látta, mindenki biztonságban van. Illetve, hogy én biztonságban vagyok. Én vagyok a csaj mindene.

Fényespofa felhorkant.

– Nekem kellene a helyedben lennem, ezt mindenki tudja.

Breean alig tudta elhinni, hogy ez történik vele. Mindazt, amire vágyott, most tálcán kínálta elé a sors.

– Megbíztok bennem?

Amazok egyszerre horkantak fel.

– Dehogy – felelte Kékszem. – De megpróbálhattál volna megölni minket, mégsem tetted. Megkínozhattál volna minket, de nem. Az ügynökök figyelték a harcosaidat, nem okoznak-e valamilyen galibát a városban, de semmi ilyesmi nem történt. Csak az érdekli őket, hány nőt tudnak megszerezni. Illetve használjunk inkább múlt időt. Most ők sínylődnek a mi celláinkban. De a lényeg, hogy kiderült, nem jelentesz ránk akkora fenyegetést, mint korábban hittük.

– És ha nem bíztok bennem, hogyan tudok segíteni nektek?

– Természetesen folyamatosan figyelni fogunk.

Figyelni. Őrizni. Ellenőrizni. A keze ökölbe szorult.

– Az a helyzet, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van – tette hozzá határozottan Kékszem. – A világ változik, egyre több veszély leselkedik ránk. Újabb és újabb földönkívüliek érkeznek, és sejtelmünk sincs róla, milyen képességekkel rendelkeznek. Egy ragadozó mindig ragadozó marad, és ha azt szeretnéd, hogy ez legyen az új otthonod, valószínűleg örömmel megvéded a támadásoktól.

Breean elkeskenyedett szemmel hallgatta az otromba próbálkozást, hogy manipulálják.

– És honnan tudjam, hogy nem fogtok hátba lőni jutalomképpen, miután a királynőt sikerül megölni?

– Sehonnan. – Fényespofa arcán lusta vigyor terült szét. – Egyszerűen nem tehetsz mást, mint hogy bízol bennünk.

Úgy, ahogyan ők készültek „megbízni” benne?

– Ha úgy döntök, segítek nektek, két dolgot kérek cserébe. Szabadságot az embereimnek – ez volt az a vágyott cél, amit végig el akart érni, – és adjátok át a lányt.

– Attól tartok, ő nincs rajta a listán – felelt Kékszem.

– Nem is a listán látom – mondta Breean kissé összezavarodva. – Hanem ott áll előtted.

Fényespofa furcsa pillantást küldött Kékszem felé.

– Vajon szoktam én ennyire melléfogni? – Megcsóválta a fejét, és visszafordult Breean felé. – Ő nem tartozik azok közé a dolgok közé, amiket megkaphatsz, Aranyoska. Nem lehet a tiéd, hacsak ő maga nem vágyik a társaságodra. Azt meg ki tudja, ugyebár? Lehet, hogy éppen ő lesz a börtönőröd.

A nő harcolt ugyan az oldalán, de vajon ez azt jelenti-e, hogy akarja őt, bukkant fel hirtelen Breean agyában a gyötrő kérdés. Akarja-e őt most és mindörökké? Azok után, ahogyan bánt vele? Nem tudta eldönteni. Beszélnünk kell egymással, határozta el dühösen.

– Ebből a házból nem vihetitek ki a lányt.

– Úgy beszélsz, mintha tehetnél bármit is ellene. Ha akarod őt, muszáj lesz elnyerned a szívét. – Azzal Fényespofa elvigyorodott, és Breeanra fogott egy fegyvert, amit eddig az észre sem vett, majd tüzelt. – Ó, és hogy el ne felejtsem, vissza kell nyerned az eszméletedet is.

Mielőtt elléphetett volna előle, egy kék sugár eltalálta Breeant, pontosan a mellkasa kellős közepén, és ő máris bezárva találta magát egy olyan testbe, amely nem volt hajlandó engedelmeskedni a parancsainak. Tomboló düh fogta el, miközben tehetetlenül figyelte, ahogy az ügynökök összeszedik Aleahát, az elesett kollégáikat, velük együtt Breeant és a megmaradt pár emberét. Közben szünet nélkül fütyörésztek.

Megtehette volna, hogy szellemsétára indul – a teste már így is tehetetlen volt, de nem akart elmozdulni Aleaha mellől. Jobb, ha kitart a legvégsőkig. Várakozott. Az ügynökséggel elboldogult volna. Ha ellenőrizni akarják, hát tessék. Ellenőrizzék csak. Tud nekik segíteni, hiszen ugyanaz a céljuk. De ha oda akarnak állítani mellé egy őrt, nemigen van más választásuk, mint hogy Aleahát választják a nemes feladatra, ahogy Fényespofa felvetette. Máskülönben felesleges a schön királynő miatt aggódniuk.

Breean darabokra szaggatja a tetves kis bolygójukat.

Az ügynökség főhadiszállásán történt, hogy Aleaha végre újra meg tudott mozdulni. A félelme, hogy börtönbe vetik, amiért segített Breeannek, eddig alaptalannak bizonyult. Egyszerűen beültették egy üres irodába. Magányosan. Hadd gondolkodjon. Tusakodjon magában. Dúljon-fúljon. A lába reszketet, mintha elzsibbadt volna, alig tudt megtartani a súlyát. De kivánszorgott a hallba.

Meg kell találnia Breeant. Vajon hova zárták? Mit tettek vele? És az embereivel?

Azt tudta, hogy elkábították a férfit. Hallotta a Devynnel és Dallasszal folytatott beszélgetését, és tudta, hogy segítséget kértek tőle, de azt is látta, hogy Devyn felemelte a fegyvert, és tüzelt. Még soha életében nem rettegett ennyire semmitől. És nem érzett ilyen mély lelkifurdalást. Ha korábban nem sebzi meg a férfit, talán több ereje lett volna, és sikerült volna legyőzni a támadóit. Így viszont csapdába esett.

Bár a múltba már nem tudott visszamenni, hogy meg nem történtté tegye az eseményeket, de a jelenben volt mozgástere. És a jövőben is.

A beszélgetés hangjait követve elfordult a következő sarkon, és belépett a mélyedésbe, ahol az ügynökök zsongtak az íróasztalaik körül. Aleaha úgy érezte, mintha már időtlen idők óta távol lett volna, de ez a helyiség ugyanúgy nézett ki, mint ahogy emlékezett rá. Emberek kóboroltak az asztalok között mindenfelé, mások a számítógép képernyőjére meredve ültek, és vadul verték a billentyűket. Már csak egy nap volt hátra karácsonyig, ezért mindenhol színes dekoráció csillogott. Néhány kollégája apró műanyag fenyőt állított az asztalára. Valaki pedig még az ö asztalát is feldíszítette egy magyalággal.

– Hol vannak? – kérdezte az első ügynöktől, aki szembejött vele.

Hector Dean felnézett az aktából, amit tanulmányozott, és kíváncsian szemlélte. Bár ő is foglyul esett, és Breean házában raboskodott, egyáltalán nem látszott elnyűttnek. Pihent és jól táplált benyomást keltett.

– Kik?

Mintha nem tudná.

– Devyn és Dallas. Hol vannak?

A kollégája a dohányzóhelyiség felé bökött, mielőtt újra belemerült volna az aktába. Aleaha előrelendült, és minden másodperccel több erőt érzett magában. Talán mert az eltökéltsége is egyre nőtt.

Az ajtó csukva volt, de gondolkodás nélkül benyitott. Mia, Dallas, Devyn és Jackson tartózkodott bent. A fiúk éppen valami nő mellméretét vitatták meg, Mia közben a kávéját szürcsölgette. Hosszú, sötét haja ugyanúgy omlott le a hátán, mint Aleaháé – amikor önmaga volt. Istenem, mennyire hiányzott neki, hogy ismét a saját bőrébe bújhasson.

– Hol van?

– Nocsak, nocsak, nocsak. – Dallas felvonta a szemöldökét, és elvigyorodott. – Kit engedett szabadon Devyn a kábulatból?

– Én kértem rá. – Mia odaintette magához Aleahát, a szemében határozottság csillogott. – Van néhány dolog, amit meg kellene beszélnünk, te lány.

A főnöke szavait semmibe véve, Aleaha egyenesen odalépett Devynhez. Maga elé képzelte Breeant, hogy még több erőt nyerjen, és ököllel orrba vágta a kollégáját. A férfi fejét oldalra lökte az ütés ereje. Aztán a nő odafordult Dallashoz is, és őt is kezelésbe vette, mielőtt újra felvette Macy alakját.

Bár mindkét férfinak eleredt az orra vére, nevetni kezdtek.

Mia tapsolt, és a szája sarkában sajátos mosoly jelent meg.

– Tudtam, hogy van benne spiritusz.

– Nincs egy kis popcorn? – humorizált Jaxon.

– Megmondtam, hogy ne bántsátok! – vicsorgott Aleaha az ügynökök felé.

– Semmi baja. Csak elkábítottuk. – Devyn megdörzsölte vérző orrát. – Egy karcolás sem esett rajta.

– Azután kábítottátok el, hogy megegyeztetek vele! Miért nem voltatok képesek közölni velem, hogy Jaxon visszasunnyogott, és arra készültök, hogy elfogadjátok Breean ajánlatát?

Miért hagytatok tudatlanságban? Még a nyakát is elvágtam, hogy elengedjen titeket.

– Mi van? – kiáltottak fel amazok egyszerre.

Mia álla leesett a meglepetéstől.

– Tessék? Nem említette, hogy bármit is tettél volna ellene.

Tehát megpróbálták kihallgatni. Vajon a szokásos módszereket alkalmazták? Úgy hírlett, az ügynökök előszeretettel szurkálnak tűt a gyanúsított körme alá, és nem riadnak vissza attól sem, hogy víz alá nyomják a fejét, vagy eltörjék a csontjait.

De most Breean volt az ász a pakliban, és ezt ők is jól tudják, gondolta Aleaha, és egy kicsit megnyugodott. Biztosan nem bántak vele ennyire rosszul.

– Jól hallottátok. Elvágtam a torkát, hogy el tudjak szabadulni. – Arca vörösen izzott a szégyentől. Sohasem fogja megbocsátani magának ezt a tettét.

– Többé nem hívhatunk Nyalókának, nem illik hozzád – szögezte le Devyn. – Talán az Ollókezű jobb lesz.

A nő keze ökölbe szorult.

– Megtettem értetek, mindnyájatokért, ti pedig lepasszoltatok.

– Ha szerettél volna jobban belelátni a terveinkbe – szólalt meg Mia, és keresztbe fonta a karját, – meg kellett volna osztanod velünk az igazságot saját magaddal kapcsolatban, és nem a kollégáid közül kellett volna szeretőt választani magadnak.

– Persze, és még mindig a kollégám a szeretőm? A tiéd mindenesetre közülük való, ha értesüléseim nem csalnak. És tudod, miért hallgattam el a képességeimet előttetek? Mert ti vagytok a kicseszett ügynökök. Halálos ellenségei bármiféle különbözőségnek. Azt tettem, amit tennem kellett.

– Macy! – hangzott fel ekkor egy erős hang a cellák felől a mélyből.

Aleaha lélegzete elállt egy pillanatra. Tehát itt van. Breean itt van! És a hangjából nem érződött, hogy fájdalmai lennének.

Dallas szája mosolyra húzódott.

– Szerintem Citromos Muffin meghallotta, hogy itt kószálsz. Mielőtt meglátogatod, tudnod kell, Hogy elbeszélgettünk vele, és hazugságvizsgálatot is végeztünk rajta, és rávettük arra is, hogy mutasson nekünk pár trükköt. Nem rossz srác, ha azt nézzük, hogy egy idepofátlankodó földönkívüliről beszélünk.

– Hé – kiáltotta hetykén Devyn, – nincs igazad!

– Macy!

Aleaha türelmetlenül állt egyik lábáról a másikra, de nem mozdult.

– Tehát nem esik bántódása?

Mia megvonta a vállát.

– Ha hasznosnak bizonyul a segítsége…

– Amit a drága lányka mondani akar – szólalt meg Devyn, – az az, hogy Breean sokkal hasznosabb számunkra, mind sejtenéd. Azon a bizonyos éjszakán az erdőben valaki őt és néhány további emberünket egy másik dimenzióba küldte. Breeannek van erről az ügyről néhány érdekes elmélete, és felajánlotta, hogy segít kideríteni az igazságot. Miának legalább annyira szüksége van Breeanre, mint amennyire arra, hogy Kyrin jól ellássa a baját. És mindnyájan tudjuk, hogy ez minden pénzt megérne neki.

Ez kedvezőbb fordulat volt, mint remélni merte.

– Én leszek az őre. Napi jelentéseket adok a ténykedéséről, ha akarjátok. De már előre megmondhatom, hogy nem jelent ránk fenyegetést.

– Ezt már tudjuk. Már most is – recsegtek a szavak Mia torkából. – És nem vagy objektív, ezért nem lehetsz az őre.

– Akkor én vállalom a jelentéseket. – Dallas az ég felé lökte a karját, akár az elkeseredés szobra. – Úgysem tudnék mit kezdeni a rengeteg ráérő időmmel.

Aleaha legszívesebben cuppanós puszit nyomott volna az arcára.

Csend töltötte be a helyiséget. Minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán Mia felsóhajtott.

– Breeant már figyelmeztettük, de most nektek is elmondom. – A szeme összeszűkült. – Ha csak egyetlen aprócska ballépése lesz a srácnak, habozás nélkül felköttetem. Akár szükség van rá, akár nem. Érthető?

Aleaha bólintott.

– És mi lesz az embereivel?

– Egyesével kihallgatjuk őket, de azonnal szabadon engedjük, miután befejeződik az eljárás. Úgy állnak a dolgok, hogy valószínűleg mindnyájan nekünk fognak dolgozni. Őket is egy-egy ügynök védőszárnyai alá helyezzük, de alapvetően úgy néz ki, hogy várhatóan lesz egy jó kis csapatunk elkötelezett, új emberekből.

– Macy!

Ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok!

– Vidd innen a csávót azonnal. – Mia mosolyogva integetni kezdett. – Menj oda hozzá. Fejfájásom lesz az üvöltözésétől.

Aleaha magában mosolyogva kiviharzott a szobából. Breean még mindig a mélyben raboskodott. A lány jobbra-balra nézve keresgélt, melyik íróasztalt törhetné össze. Az ügynökök valószínűleg azt az utasítást kapták, hogy hagyják békén, mert tisztes távolságban helyezkedtek el, néhányan még hátráltak is. Páran pedig fegyvert szegeztek rá.

– Macy!

– Itt vagyok.

A férfi pillantása az övébe kapcsolódott. Továbbra is ülve maradt, de a mellkasa vad ütemben emelkedett-süllyedt.

– Sajnálom! – zihálta. – Nagyon sajnálom. Szabadon kellett volna engednem a barátaidat. Igazad volt. Úgy kellett volna tennem, ahogy tanácsoltad…

Aleaha a közönségükről elfeledkezve odarohant hozzá, a karjába vetette magát, lábát a csípője köré fonta, és csókokat záporozott az arcára.

– Soha többé ne mondj nemet, ha azt kérem, hogy ölelj meg!

A férfi feszülten felnevetett.

– Sohasem vetemedem ilyen gaztettre – fogadkozott. –Hadd legyek az oltalmazod mostantól.

– Oltalmazóra nincs szükségem, csak egy férfira – közölte a nő, és ujjait végigfuttatta a férfi haján. – Sajnálom, amit tettem. Bárcsak…

– Többé ne emlegessük. Mindketten fájdalmat okoztunk a másiknak, de most tiszta lappal indulhatunk újra. A legszívesebben meghaltam volna, amikor elragadtak tőlem. Asszonyom, ezúton közlöm, hogy maga az egyetlen dolog, amelyért érdemes élnem. Nélküled senki vagyok.

Aleaha szíve cseppenként olvadt, akár a tavaszi jégcsap.

– Tudod, mi a világ legklasszabb karácsonyi ajándéka? Végre azt kaptam, amire mindig is vágytam.

A férfi rámosolygott, és szorosan átölelte.

– A farkamat? – suttogta a fülébe. – Tudom, hogy majd elepedtél érte, hogy neked adjam. Épp elégszer célozgattál rá.

– Az is jöhet! Istenem, Breean, odáig vagyok érted!

– Köszönöm – A férfi arckifejezése lágyabbá vált, és sugárzott belőle a gyengédség. – Én is szeretlek. Annyira, hogy szinte fáj. – Majd vidáman felkiáltott, de közben egy pillanatra sem vette le a szemét a nőről:

– Most pedig hazaviszem!

– Holnap reggel nyolckor számítok rátok – mondta erre Mia.

– Úgy vélem, ez azt jelenti, hogy nekem is le kell lépnem – szólalt meg Dallas olyan hangon, mint aki alig tudja visszatartani a nevetését. – Hiszen ellenőriznem kell a pasi minden lépését. Istenem, néha mennyire utálom ezt a melót!

– Úgy néz ki, ez egy irtó durva küldetés lesz. Szükséged lesz egy segítőre – szólalt meg Devyn, és vidáman hátba veregette a barátját. – Veled tartok.

Úgy tűnik, a két perverz disznó követte a dohányzó óta! Aleaha rájuk mordult:

– Maradjatok, ahol vagytok!

Breean üdvrivalgások közepette vitte ki szerelmét az épületből az alkonyati fénybe.

– Lehagyjuk őket – mondta, és futni kezdett, ahogyan a lába bírta. Perceken belül a férfi házában termettek. Lekapkodta a lány ruháit, türelmetlenül az ágyra fektette, és betakarta a testével. Aleaha lesöpörte magáról Macy képmását, és önmagaként bukkant elő.

– Komolyan gondoltam, amit mondtam. Szeretlek. – A férfi csókokkal borította a sötét hajtincseket, és elsimította a homlokából. – Talán már a legelső pillanattól, hogy megláttalak.

– Nálam is ez a helyzet. – Aleaha két kezébe fogta a férfi arcát, és csillogó szemmel felnézett rá. – Ebben egyek vagyunk. Te és én.

A férfi elmosolyodott.

– Mindig. Csak… annyit ígérj meg, ha legközelebb meg akarsz ölni, a kéjt választod fegyverül.

Aleaha visszamosolygott rá. Boldogan vette tudomásul, hogy Breean végre valóban megbocsátott neki. És hogy a dolgok újra jóra fordultak. Még az ügynökséggel is sikerült megegyezésre jutniuk.

– Szóval szeretnél meghalni a gyönyörtől? Fél órára van szükségem.

Az oldalára fordította a férfit, és a csókokkal hintve elindult lefelé a testén.

– Figyelj, drága, így bőven elég lesz hozzá öt perc is.

A nő felnevetett.

– Boldog karácsonyt, Breean.

– Ez a nevetés volt az egyik legszebb ajándék életemben. Neked is boldog ünnepeket, Aleaha.

Aleaha. Igen, ez ő. Most és mindörökké. Breeannel az oldalán.