3

Egy valódi, élő Valkűr állt előtte, egy lenyűgöző szépség. Most, hogy elölről is láthatta, vonzóbbnak bizonyult, mint azt Murdoch sejtette. A férfi megrázta magát. Vajon ő is azok közt volt, akik nyilat lőttek Nikolaiba? Akik kigúnyolták fivére szenvedését?

Valahogy nem tudta elképzelni róla. Persze a lány ellenség, annak a seregnek a tagja, amelyik a vámpírok kiirtására tör, és Nikolai is óvta attól, hogy alábecsülje őket. De ez a lány még Harmatnál is törékenyebbnek tűnt.

Arcvonásai és karcsú teste maga volt a tökély, ám szőke tincsei kócosan tekeregtek hegyes fülei körül, orcáját por szennyezte. Arca vörös volt, mint aki lázas, és kicsit imbolyogva állt a lábán. Szomorúnak és nyomorultnak tűnt. És ijedtnek.

Olyan nőt üldözni, aki fél tőle, nem elegáns dolog. Nikolai megesküdött, hogy a Valkűrök kegyetlen harcosok, ez a lény mégis úgy menekült előle, mintha az életét féltené, és aztán el is rejtőzött.

– Nézd, Valkűr, nem akarlak bántani. Csak pár kérdésre szeretnék választ kapni.

A lány felemelte a kezét. Nem volt benne fegyver. A tenyerét az ajka alá tette, mintha csókot akarna dobni. A szájából előtörő lehelet jégfelhőnek látszott, elérte és körbeölelte Murdochot.

Csizmája egy pillanat alatt lefagyott. Nem tudta megmozdítani a lábát, fogoly volt.

– Mi a fene ez?

Danii lehelete tovább kúszott felfelé a lábszárán, elhagyta a térdét, már a combját nyaldosta, és a nyomán jég borította a férfit. A lány köhögni kezdett, előre-hátra dőlt az erőlködéstől. A jegesedés abbamaradt, de Murdochot továbbra is a földhöz rögzítette a fura lábbilincs. Próbálta lefeszíteni a jeget, de az rendkívül ellenállónak bizonyult. Sem kiszabadulni, sem teleportálni nem tudott belőle.

– Szedd ezt le rólam!

A lány közelebb óvakodott.

– Kinél van most Harmat? Nikolainál vagy az Ellenállók királyánál?

– Honnan tudod a testvérem nevét?

– Nikolainál vagy a királynál?

Murdoch észrevette, hogy a Valkűr füle hegye megrándul, és valahová mögé bámul. Aztán fúj, mint egy macska, és valami megmozdul a háttérben. A férfi derékból hátrafordult: fél tucat, jól megtermett, Viking külsejű harcos állt mögötte karddal az oldalán, nyilaik már felhúzva feszültek az íjak húrjain. Leheletük meglátszott a langyos éjszakai levegőben, fülük hegyes volt.

Nem előlem menekült.

Nyílzápor sötétítette el a levegőt a férfi körül, elzúgott a feje mellett, a lányt véve célba. A Valkűr ügyesen tekeregve elkerülte a nyilakat, a levegőbe felugorva megfordult, és hihetetlen sebességgel berohant egy másik utcába. És már el is tűnt.

Murdoch a körmeivel próbálta kiszabadítani magát, de ujjai gyorsan lefagytak. A mögötte álló férfiak a lány után rohantak, és még nagyobb csatazaj hallatszott az utcából.

Két csapat van, jól szervezettek, és el fogják kapni. Nem bírom leszedni ezt a kibaszott jeget.

Egyszerre csak a lány apró teste repült ki a szemben lévő keresztutcából. Kidobták. A földet érés erejétől hosszan csúszott a kövezeten. Körmeit a kövek közé mélyesztve próbált megkapaszkodni, hogy megtartsa magát, de üldözői újabb nyílzáport küldtek utána. A találatok ereje elsodorta Murdoch látóteréből.

Ismeretlen illat árasztotta el a levegőt. Bár ösztönei azt súgták, vér, a vámpír nem akarta elhinni. Soha nem érezte még ennyire finomnak, ennyire ellenállhatatlannak a szagát.

Végre kiszabadította magát, és teleportálásra kapcsolt, hogy elfogja a lányt. Amikor visszalényegült, minden izma megfeszült egy pillanat alatt. Az illat valóban vér volt, méghozzá a Valkűré. Hatalmas vértócsában térdelt, melléből számtalan nyíl állt ki. Az egyik támadó a hajánál fogva tartotta, és valami idegen nyelven beszélt. Másik kezében csillogó, vörös pengét tartott.

Danii Murdochra nézett, a vér vékony patakokban csorgott sebeiből a koszos utcakőre. Ezek tették ezt vele? Te mit akartál vele csinálni? A vámpírösztönök harcban álltak az egykorvolt férfi emlékeivel…

Sosem bántottam volna. Az én prédám volt. Ellopták tőlem. Az én jutalmam. Csak az enyém.

A gondolat, hogy ezek a férfiak kilövik rá a nyilaikat, a lány félelmének és fájdalmának tudata mérhetetlen haragot gerjesztett a vámpírban. Égő vágyat érzett, hogy megvédje, és elpusztítsa azokat, akik bántani akarják.

Az enyém.

Két felismerés hasított belé. Ez a különös nő egyedül csak hozzá tartozik. És a merénylők meghalnak, mielőtt még átadhatnák neki a Valkűrt.

A lány Murdoch szemébe fúrta tekintetét, és reszketve nyújtotta felé apró kezét. Ezüstös szeméből patakzott a könny, amint odasúgta neki, jól hallhatóan minden más hang fölött.

– Könyörülj rajtam!