37

– Nikolai!

A mindig nyugodt Nikolai döbbenten nézett, aztán talpra ugrott, és a cella ajtajához teleportált.

– Conrad! – kiáltott ki.

– Idejött volna? – nyögte ki Sebastian. – Hogy szabadult ki a bilincsből?

Murdoch halkan káromkodott.

– Kristoff a fejét fogja venni.

– Hacsak a testőrei előbb el nem intézik – mondta Nikolai sztoikusan.

Conrad jelent meg a cellájuk előtt, a rácsokon keresztül rémülten bámultak rá. Fivérük összevert arcát véres sár borította, a hajába is beleszáradt. Vörös szeme fenyegetően villogott, egész testén friss sebek tátongtak.

– Mi az ördögöt keresel te itt? – kérdezte Nikolai. – És kinek a vére ez rajtad?

Conrad az ajtórácsokat tanulmányozta.

– Nincs időm kérdésekre.

– El kell menned! – parancsolt rá Murdoch. – Kivégeznek, ha elfognak.

Conrad azonban csak rekedt hangon felnevetett, és vasmarkába szorította az ajtó rácsait.

– Hát majd egyiket sem hagyom nekik.

A fogait összeszorítva feszegetni próbálta a vasrudakat.

– Varázslat védi őket, pont mint a bilincsedet – mondta Sebastian. – A fa, a fém és a kő is meg van vele erősítve körben mindenhol. Nem tudod…

Conrad szétfeszítette a rácsokat, eltörve a fémet.

– Jó ég! – mormolta Nikolai.

Conrad még erősebb lett?

– Segítenetek kell nekem megtalálni a Menyasszonyomat! – mondta Conrad. Őrülten kapkodva takarította el az útból a rács maradványait.

– Nem vagyok bolond… de teleportálnotok kell engem New Orleans összes temetőjébe. Tudjátok, hogy merre vannak?

– A Menyasszonyodat? – kapkodott levegő után Nikolai.

– Ver a szíve – mondta csendesen Murdoch.

– Tudjátok, hogy merre vannak a temetők, vagy sem? – ordította Conrad.

Nikolai bólintott.

– Én ismerek minden temetőt, Harmattal szoktunk bennük hullaevőkre vadászni.

– Szóval akkor megteszitek?

– Conrad, csillapodj le egy kicsit!

– Baszd meg a nyugalmat, Nikolai!

– Ő tehát Conrad Wroth – szólalt meg a háttérből Kristoff, majd testőrei szoros gyűrűjében közelebb lépett a cellához.

– A rohadt orosz. Mi a fenét akarsz? – kérdezte Conrad megvetően, de meg sem fordult.

Úgy tűnt, Kristoff rendkívül jól mulat.

– Azt mindig is tudtam, hogy a Wroth testvérek genetikusan képtelenek talpnyalókként viselkedni, de azért egy csipetnyi tiszteletet igazán mutathatnál egy király iránt.

Kristoff önelégült viselkedése arra utalt, hogy alaposan megtervezte jó előre az egészet.

Conrad szembefordult a született vámpírral.

– Ártalmatlanná tetted az összes őrt a váramban – mondta Kristoff könnyed hangon. – Erre a Hordából egy egész csapatnyi vámpír sem volt képes. A kémeim azt nem mondták el, hogy ennyire erős vagy.

A király világos szeme nem árult el érzelmet, de Murdoch tudta, hogy agytekervényei sebesen forognak.

– Bár végül is, vérrel telítettek.

– Nincs időm erre! – csattant fel Conrad. – Ha kell, meg is öllek, csak hogy abbahagyd végre a dumálást!

A testőrök harcra készen nyúltak a kardhüvelyek felé.

– Megölnél engem? Ha én és a testvéreid nem lennénk, sosem ismerted volna meg a Menyasszonyodat. Ugyanis háromszáz éve halott lennél.

– Ezt én is tudom!

Kristoff ezután Nikolaihoz intézte szavait:

– Űgy tette ártalmatlanná az őröket, hogy egyet sem ölt meg közülük. Mintha erre külön gondot fordított volna. Igazad volt, Conrad nem reménytelen eset.

Fürkész pillantást vetett a negyedik Wroth fivérre.

– A testvéretek sok minden, de nem menthetetlen. És én képes vagyok beismerni, ha tévedtem. De akkor is hozzám kellett volna fordulnotok, ahelyett hogy szándékosan törvényt szegtetek.

Nikolai végre megkönnyebbülten fújt egy nagyot.

– Nem kockáztathattam, hogy esetleg nemet mondasz. A fivéremről van szó – mondta.

Kristoff visszafordult Conradhoz.

– Fogadj hűséget nekem, és valamennyien szabadon távozhattok mint szövetségeseim. Máskülönben harc lesz.

Conrad a fogát csikorgatta, kétségbeesetten kutatott kiút után, de végül megadta magát.

– Esküszöm, hogy soha nem támadok rád vagy seregedre – mondta kelletlenül.

– Rendben van. Egyelőre ennyi is elég – válaszolta Kristoff kis szünet után. – Kaptok egy hetet. És kérlek benneteket, vegyétek rá a Menyaszonyaitokat, hogy hagyják abba az ellenem való szervezkedést – mondta a három másik Wrothnak.

Amint a király és emberei eltűntek, Nikolai megszólalt:

– Conrad, el kell mondanod, mit történt, különben nem tudok neked segíteni. Ki a Menyasszonyod?

– Néomi, egy gyönyörű táncoslány. Szeretem, annyira, hogy az már fáj. Meg kell találnom.

Szabadok vagyunk. Mehetek végre Danielához, gondolta Murdoch, alig figyelve arra, amit Conrad beszélt. Valami temetőkről volt szó, meg felélesztésről, meg arról, hogy figyelni kell a Menyasszony szívverésére.

– Már megint ez a szellemdolog – suttogta Sebastian.

– Conrad teljesen bekattant – ezt pedig Murdoch motyogta.

Fivérük azonban kivillantotta hegyes szemfogait, és vörös szeme csak úgy égett a haragtól.

– Ez igenis megtörtént!

– Nem is tudom, milyen végkifejletben reménykedem inkább – sóhajtott Sebastian. – Vagy az van, hogy Conrad menthetetlenül megőrült, vagy a Menyasszonya egy túlvilági lélek, akinek eltűnt a holtteste. Mindenképp vesztes szituáció.

– Conrad mindig is különc volt – mondta Murdoch szórakozottan. Minden olyan hihetetlennek tűnt: az is, hogy újra megtalált testvérük bolond lenne, az is, hogy vérrel telítették, és szintén nehezen fogta fel, hogy ő és fivérei mind szabadok. És Kristoffal is rendbe hozták a dolgokat.

Van esélyem visszaszerezni Danielát. És megtartani is. De először meg kell találnia a lányt. Murdoch hátba veregette Conradot.

– Igazán szeretnék maradni, de sajnos hetek óta húzódó, nagyon sürgős dolgom van. Sok szerencsét, Con! – mondta, azzal teleportált a várból.

Csak egyvalaki jutott eszébe, aki tudhatja, merre induljon Daniela után.

Régebben csak azért ment a Val Hall környékére, hogy lássa, hol élt a Menyasszonya az utóbbi hetven évben. Furcsa hely az, repülő kísértetek védik a betolakodók ellen.

Most Murdoch visszatért ide, akár harcra is készen, csak beszélhessen a Mindentudó Nixszel. A jósnő eddig mindenki másnak segített.

Pont nekem miért ne segítene?