23

Kesztyűt hozott nekem?

– Mit akarsz csinálni? – kérdezte Danii, de azért bátran felhúzta mindkét kezére. Hosszú idő óta először érezte magát ereje teljében. Büszke volt rá, hogy ezt a veszedelmes harcost sikerült térdre kényszerítenie.

– Mindjárt meglátod. – Murdoch hangja nyers volt a vágytól, arckifejezése egyetlen szándékról tanúskodott.

Danii minden perccel egyre izgatottabb lett. Szél támadt, és a hóborította ágak hajladoztak és zenéltek a fuvallatban, mintha kis titkokat susognának. A hangok, az illatok mind a lányt kísértették. A hideg sötét mélységeiben valami annyira vonzotta…

– Daniela!

Murdoch próbálta felvenni a versenyt ezzel a másik vonzással. A szemébe nézett újra, írisze már egészen fekete volt a vágytól.

Danii érezte, hogy egyre jobban elborítja a várakozás.

Murdoch lágyan megfogta az egyik hajtincsét, és a végével megsimította a mellbimbóját. A Valkűr felsikoltott, a gyönyörűségtől a hátát görbítette. A hideg minden egyes érintést felerősített – és ő egyre többet akart.

– Érezni akarom a kezedet, vámpír.

Murdoch felmordult, mindkét kesztyűs tenyerét a lány mellére tette, Danii lélegzete pedig felgyorsult. Gyakorlott mozdulatokkal ingerelte a bimbókat, finoman megcsípte az egyiket, aztán a másikat is. Amikor már teljesen felizgatta, egyszerűen hanyatt döntötte a hóba a Valkűrt.

Megragadta a földön fekvő lány bugyiját, és lehúzta róla. Aztán nem csinált semmit, csak hosszú percekig a meztelen testet bámulta, farka lüktetett a nadrágjában.

Danii felnyúlt, és az anyagon keresztül megszorította a kemény szerszámot, amitől a vámpírnak hátrabillent a feje. A lány szerette volna kipróbálni az új kesztyűt.

– Vedd elő, Murdoch!

– Le fog fagyni – nézett rá aggódva a férfi.

– Ha lefagy, akkor legalább kedvemre szophatom.

– Megtennéd? – hörögte Murdoch

– Órákon át. De most annyit ígérhetek, hogy nagyon gyorsan foglak dörzsölni, attól majd meleg marad.

Határozott fejrázás kíséretében a vámpír eltolta Daniela kezét.

– Előbb látni akarom, hogy elélvezel. Így, amilyen most vagy. Látni szeretném az arcodat – mondta, és közben letérdelt, pontosan a lány két combja közé.

– Daniela, tedd a kezedet a fejed fölé, és nyisd széjjelebb a lábad!

A Valkűr engedelemesen követte a parancsot, kinyújtotta a karját, és széttárta a combját.

– Így – nyögte a férfi, tekintetét Menyasszonya szemérmére szögezve. Mintha csak hozzá is ért volna, a lány teste azonnal reagált.

Murdoch megnyalta a száját, kétségbeesetten vágyott rá, hogy megízlelje a Valkűrt. A lány tekert egyet a csípőjén. Milyen lenne az ajka érintése? Gyengéd lenne hozzá? Vagy vadul szenvedélyes?

– Még szélesebbre! – morogta a vámpír, és Danii ellazította a térdét. Murdoch hangos nyögéssel lehajtotta a fejét, és arcát végighúzta a lány belső combján anélkül, hogy a bőrük érintkezett volna. De Danii érezte a leheletét, és remegni kezdett tőle.

A csiklandós lélegzet föl s alá szaladt a combján, közben a kesztyűs kezek a mellét simogatták. A lány szemérmetlenül nyomta magát egészen közel hozzá, úgy tűnt, kész lenne elviselni a megégést is, csak érezhesse a férfi nyelvét.

– Annyira szeretnélek megcsókolni itt. – Ajka pár centire volt a Valkűr szeméremdombjától, hűvös lehelete a csiklóját csiklandozta. – Szétnyitnám a combodat, és addig nyalnálak, amíg nem könyörögnél a farkamért.

– Murdoch – nyögte –, én ezt nem bírom tovább.

– Akarod, hogy segítsek rajtad?

– Igen!

– Azt mondtad, szereted a jeget érezni a bőrödön.

Azzal oldalra nyúlt, és letört egy vastag, hosszú jégcsapot az egyik ágról.

– Ezzel ötletet akartál adni?

A vámpír szeme fekete tűzben égett, a lányé viszont kerekre tágult. Ó, istenek, azzal akar hozzáérni?

Visszafojtott lélegzettel várt. Murdoch a jégcsap vastagabbik végével végigsimította az arcát, hogy megborzongott tőle.

– Nem olvasztja meg a bőröd – suttogta a vámpír elbűvölve, a jégcsapot egyre közelebb csúsztatva szétnyílt ajkához.

Murdoch szemébe fúrta a tekintetét, úgy nyújtotta ki a nyelvét Danii, és megnyalta a hegyét, aztán teljes hosszában beszívta a pénisz alakú jeget.

Elfojtott nyögés tört fel a férfiból. Mámorító hatalom.

A lány egy utolsó erőteljes nyalással elengedte a jégcsapot, a vámpír pedig lecsúsztatta melle domborodó halmáig. A mellkasa sebesen emelkedett-süllyedt az izgalomtól, mellbimbói törődésre vágytak.

Előbb az egyik, majd a másik feszes csúcsot simogatta körbe a jéggel, a Valkűr felnyomta magát, hogy a hideg érintés még tökéletesebb legyen. Olyan izgató, olyan gyönyörű.

– Igen, Murdoch… ügyes vámpír!

Most legalább már használta az eszét: idehozta őt a hideg északra, és jéggel neki gyönyört.

Danii nagyot nyelt, ahogy törzsén végig érezte a jégcsap nyomát, egészen a köldöke alatt is. Hasa legalját csiklandozta vele Murdoch, a szőrzete felett. A lány mozgatta a csípőjét, ám a vámpír épp annyira húzta el a jeget, hogy az pont ne érjen a bőréhez. Kínozta.

– Akarod?

– Igen.

– Mennyire?

A jégcsapot pontosan a fájdalmasan lüktető csiklójához érintette.

– Kérlek, kérlek…

Végre nagyon lassan megmozdította az érzékeny testrészen, és Danii levegőért kapkodott, aztán halkan nyögni kezdett.

– Imádom, ahogy élvezel. – Forró pillantását le nem vette a lány öléről a vámpír.

– Ó, istenek, igen!

Újra és újra, föl s le mozgatta a jeget, egyre közelebb juttatva Menyasszonyát a csúcsponthoz. Danii minden levegővétel közben még többért könyörgött.

Murdoch a síkos nagyajkak közé nyomta a jégcsapot, és a Valkűr felsikoltott a gyönyörtől. Villám hasította ketté az eget.

Pillantásuk találkozott, a vámpíréban néma kérdés égett.

– Igen, kérlek! Magamban akarom érezni!

És akkor… becsúsztatta a lágy nedvességbe. A lány háta meggörbült, tehetetlenül nyögdécselt. Hideg. Micsoda élvezet!

Felbátorodva a Valkűr reakciójától, finoman mozgatni kezdte a jégrudat a hüvelyében.

Daniela kesztyűbe bújtatott keze a havat markolta, fejét jobbra-balra dobálta. Soha senki nem adott még neki gyönyört.

De én fogok.

Kínozni akarta. Addig játszani vele, amíg eszét veszti a vágytól.

De most mégis az ő agyában volt zűrzavar, szerszáma annyira feszült, hogy attól félt, mindjárt elsül.

– Ne hagyd abba!

Danii a csípőjét mozgatta, hogy mélyebben magába fogadhassa a jeget, erre Murdoch ágyéka is önkéntelenül előrelendült.

Szex. Szexet akarok. Belé akarok hatolni. Keményen. Annyira kívánta, hogy a farka legyen a jégcsap helyén, hogy szinte beleőrült.

– Murdoch! – sikoltotta Danii. – Most!

Ahogy a lány elélvezett, teste szégyentelenül rángatózott a vámpír szeme láttára. Murdoch érezte, hogy egy percig sem bírja tovább.

Danii sikolyai megvadították. Most, életében először, az együttlét nem arra szolgál, hogy a hírnevét növelje vele, így nyugodtan törődhet a saját örömével is.

Durva lesz, kicsit mocskos, és nem is így tervezte, de máskülönben a nadrágjába fog élvezni.

Amint Danii kielégülten eltolta a kezét, Murdoch megszólalt:

– Most rajtad a sor, Menyasszony! – Azzal lerántotta a cipzárját, kezébe fogta a farkát, és majdnem azonnal elélvezett. Erősen meg kellett nyomnia a makkját, hogy visszatartsa magát.

– Akarod csinálni?

– Ó, igen! – nyögte a lány elfúlva.

– Akkor fogd meg hát! – parancsolta mély torokhangon.

Farka végét ő maga tartotta, Danii a hosszát markolta meg, és föl-alá futtatta rajta a kezét.

– Istenem, ne hagyd abba!

A második húzásra Murdoch széjjelebb terpesztette a térdét, szerszámát erősen a lány tenyerébe lökte. Heréi felhúzódtak, készen a csúcspont közeledtére.

– Igen!

A harmadik húzásra elengedte a farkát, és abban pillanatban elélvezett, bele a Valkűr kezébe. Makkja gőzölgött a forró ondótól Ez kibaszottul jó érzés… Nagy nyögés szakadt ki a mellkasából, ahogy a lány szorgalmasan dolgozó kezét és az újra és újra a hóra spriccelő spermáját nézte.

Amikor Danii végre az utolsó cseppet is kisajtolta belőle, a vámpír a földre hanyatlott, és villámsebesen visszacsomagolta nadrágjába hűlni kezdő szerszámát.

Még mindig elgyengülve az oldalára fordult, és csak nézte a Valkűrt. Daniela, a jégamazon milyen tüzes tud lenni…

Bármelyik férfit megégetné.

Ha nem leszek elég óvatos, a végén még életveszélyesen belehabarodom ebbe a nőbe.

Még jó, hogy épp nemrég dicsekedett el a kitartásával, hogy olyan sokáig el tudja húzni a szeretkezést, ameddig csak akarja. Eddig mindig így is volt. Most meg? Néhány órával a nagyképű kijelentés után majdnem a nadrágjában ment el. Azt mondta a lánynak, hogy mindig tud uralkodni magán, ő viszont cserében kibaszottul elvette az eszét.

Danii csak mosolygott, ártatlanul rebegtette jeges szempilláit.

– Szerintem jobb lenne, ha még hajnal előtt el tudnád hozni a holmimat New Orleansból. Két bőrönd van az autómban. Vörös X6-os, a Dauphine és a St. Philip sarkától nem messze parkolok vele.

Újra optimizmus lengte körül a Valkűrt, szeme versenyt csillogott az arcán lévő jégkristályokkal. Egész viselkedése az első közös reggelükön megismert reménykedő Daniit idézte fel Murdoch emlékezetében. A vámpír most is lefagyott, ugyanolyan ostobán reagált, mint két nappal ezelőtt.

A lány észlelte a hirtelen támadt feszültséget.

– Murdoch, van egy megállapodásunk.

Hogy tudta ezt ellenem fordítani? Legszívesebben a fejét vakarta volna tanácstalanságában. Én irányítom a nőket.

– És mégis, hogy képzeled az ittlétedet?

– Emlékszel? Én nem eszem. Melegre sincs szükségem. Ez a hely ideális számomra – mondta a Valkűr színtelen hangon. Úgy tűnt, nem is figyel a vámpírra, valami más köti le, a távolban lévő hókupacokat bámulta.

– Rendben. Érezd jól magad – állt fel a férfi az ingét gombolgatva. – Bár fogalmam sincs, mikor tudok visszajönni.

A lány ránézett. Murdoch egy pillanatra úgy látta, hogy megbántottság villan fel a szemében, de olyan gyorsan eltűnt, hogy a férfi azt hitte, csak képzelődött. Különösen, amikor Danii így szólt:

– Vámpír, ha idehozod a cuccomat, az nekem elég. Neked nem kell itt maradnod.

Dühödten teleportált vissza a francia negyedbe, és meg is találta az autót ott, ahol a lány mondta. Kiszedte a bőröndöket.

Aztán csak állt az utcán, kezében a táskákkal, és hirtelen belehasított a gondolat: Istenem, mit tettem?