megemlékezni elesett bajtársainkról, amit ők is a legmegfelelőbbnek tartanának - egy vad, zajos bulival."
A tisztikar is folyamatosan mulatott. Speirs elmart valahonnan néhány láda igazán jó minőségű brandyt és a szállásán élvezte ki minden cseppjét, gyönyörű lengyel menekült barátnőjével és annak aprócska fiával. Sink ezredes az ezredtörzs hadiszállásán, a Hotel Zellben adott néhány igen emlékezetes fogadást. Egyik este meghívta az 506. ezred teljes tisztikarát, hogy találkozzanak Taylor tábornokkal és a törzsével. Nagy botrány lett a vége. Strayer alezredes, aki Foley hadnagy szerint „igazán imponáló mennyiségű töményet tudott eltüntetni, kissé kötekedővé vált". Igen. Ökölharcot kezdett a tábornokkal. Foley hadnagynak és néhány társának ekkor ragyogó ötlete támadt: kimentek a parkolóba és leszívták a benzin javát Taylor tábornok Mercedesének a tankjából (korábban ez is Hitler kocsija volt). Úgy gondolták őrült mókás lesz, ha a tábornoknak útban vissza Berchtesgadenbe kifogy az üzemanyaga és elakad az éjszaka közepén.
Másnap, vasárnap, Sink ezredes reggel rendkívüli tiszti gyűlést hívott össze. Az 506. ezred tisztjei a szálloda előtt állva alaposan megkapták Sínktől a beosztásukat. Az ezredes közölte, szégyenletes, tiszthez méltatlan módon viselkedtek. Két mély pontra különösen is felhívta minden érintett figyelmét: egy bizonyos verekedésre és egy ízetlen tréfára. Éppen a gyűlés előtt beszélt telefonon Taylor tábornokkal, akinek a kocsijából kifogyott a benzin, s aki ezért órákig várakozni kényszerült, amíg a sofőrje valahonnan kerített egy kannával. Foley, aki nem jelentkezett, amikor az utóbbi ügyben a vétkest keresték, arról számol be, hogy „Sink azzal sem törődött, hogy a legénység megállt és hallgatta, amit nekünk mond. Olyan dühös volt, hogy fütyült arra, ki mit hall. A sárga földig leszidott minket, leszúrt, mint a pengős malacot."
Sink sosem dédelgette sokáig szívében a haragot. Egy héttel később óriási június negyedikei ünnepséget rendezett. Igen ám, de negyedikén esett, azután ötödikén is. Semmi baj: hatodika végre meghozta a verőfényt és kezdődhetett a fesztivál. A legénység a „Sink a hatodikon" elnevezéssel illette érte.
Mindenféle sporttevékenységet szerveztek maguknak. Vitorlázó repülőgépek és sikló gépek szálltak a tó fölött a hegyoldalakról felszálló légtömegek szárnyán. A csapatszállító parancsnokság kölcsönadott egy árva C-47-est az ezrednek és tizenkét bátor ejtőernyős mulatságból a tóba ugrott róla. Most már bőviben voltak az ételnek, és még mindig dúskáltak az italban. A városi parkban a helyi, tiroli bőrnadrágba öltözött rezesbanda vígan játszotta bevált um-tatta-um-tatta számait. A G. I.-közönség amerikai slágereket követelt, de az osztrákoknak kellett némi idő, amíg azokat is megtanulták. Mindenki táncolt. Minden lány a hontalan menekültek D. P. feliratú karszalagját viselte. (A barátkozási tilalom csak a német és osztrák állampolgárokra vonatkozott, a hontalanokra nem. Mit tesz Isten, valaki bőkezűen osztogatta a D. P.-karszalagokat a környékbeli leányzóknak.) Foley hadnagy mindenesetre így emlékszik: „Egyetlen valódi menekültet sem láttam a táncmulatságon".
Webster szerint „az alpesi időjárás, a korlátlan sportolási lehetőségek, a nő- és italbőség, a remek vadászterületek és a kemény tökű ezredes együtt megteremtették a gyöngyéletet a katonának!".
Az E század katonái számára ez lehetett volna életük legszebb nyara. Valójában az első hetek eufóriája után a legtöbben gyűlölték. Elkeserítette őket a hadsereg bürokratikus gonoszkodása, unták magukat, túl sokat ittak, és haza akartak menni végre.
A hazajutás sorrendje a megszerezhető pontok számától függött, s ez a pontrendszer vált a legfőbb, sőt szinte az egyetlen beszédtémává. Rengeteg bánatot és konfliktust is okozott. A hadsereg által bevezetett pontrendszerben bizonyos számú pont járt minden szolgálatban töltött hónapért, egy másik mennyiség ezért vagy azért a hadjáratért, minden kitüntetésnek megvolt a pontszáma, meghatározott számú pontot ért például a házas családi állapot is. A varázslatos határt a 85 pontnál érte el a katona. Aki rendelkezett ennyivel, vagy esetleg többel is, az jogosult volt az azonnali hazatérésre és leszerelésre. Aki kevesebbet gyűjtött össze, azt sorsa a hadosztályban maradásra ítélte, nagy valószínűséggel a Kínában vagy Japánban végrehajtandó Nagy Ugrásig.
Katonai pályafutásuk alatt most először a tisztek és a legénység is komoly érdeklődést kezdett tanúsítani a kitüntetések iránt. Egy Bronzcsillag öt pontot ért. A hadsereg alá-fölé rendeltségre