géppuska válaszolt hörögve, ugyanolyan tömör nyomjelző sorozatokkal."

Mercier és emberei visszarohantak a csónakokhoz, ahol találkoztak Jonesszal és a csoportjával. Beszállás közben úgy határoztak, a sebesült német valószínűleg menthetetlen, tehát nem érdemes magukkal vinni, s ezért hátrahagyták a folyóparton. Az egyik újonc, Allen Vest közlegény előhúzta a pisztolyát, hogy agyonlője a földön fekvő sebesültet, de megtiltották neki, hogy lőjön. A magatehetetlen német nem árthatott a járőrnek, a lövés viszont elárulta volna, hol vannak. Egyesek a kötélbe kapaszkodva úszva indultak vissza, a többiek csónakba szálltak.

Elérve a déli partot a járőr tagjai futva indultak az OP 2 pincéje felé, a két foglyot maguk előtt lökdösték. Éppen csak elérték a pince biztonságát, amikor a német ütegek első gránátjai már robbantak is a ház hátsó udvarában, s ezzel kezdetét vette az E század teljes frontszakaszát lefedő német tűzcsapás.

Lenn a pincében a járőr megmaradt katonái körülvették foglyaikat. Az amerikaiak felajzott, izgatott állapotban, fecsegve - valójában a robbanások zaját túlüvöltve - tárgyalták, ki mit élt át. Még mindig száguldott bennük az adrenalin.

-    Hadd öljem meg őket! Hadd öljem meg őket! - kiáltotta Vest és már nyomult is kivont pisztollyal a két fogoly felé. Egy józanabb bajtársa megállította.

-    A francba innen, Vest! Hátul a zászlóaljnál várják ezeket a fattyakat! - kiáltott rá egy másik ejtőernyős.

Webster szerint a két fogoly „egy pár roppant hidegvérű tiszthelyettes volt, egy Unteroffizier (szakaszvezető) meg egy Feldwebel (őrmester), ami nagyjából a mi törzsőrmesterünknek felel meg. Mozdulatlan nyugalommal álltak ott abban a belihegett, büdös helyiségben, amelyben olyan emberek nyüzsögtek, akik az ő halálukat kívánták, és egy ujjukat sem emelték fel, sőt az arcuk sem rezdült. A legfegyelmezettebb férfiak voltak, akiket valaha láttam."

Miközben odakinn egyre sűrűbben robbantak a gránátok, idebenn sikoltozni kezdett Jackson közlegény, aki megsebesült a túlparton: „Öljetek meg! Öljetek meg! Öljön már meg valaki! Nem bírom tovább, Jézusom, hát nem bírom tovább! Isten szerelmére öljetek már meg!" Az arcát ekkor már maszkként takarta a