teljes  nevét és otthoni címét. Az elkészült képet elküldte az ottani helyi lapnak, sőt egy nagyítást még a Hudson szülőknek is postázott. A tűzvonalból éppen visszatért harcedzett frontkatonából és a vele beszélgető tábornokból persze nagyon hatásos propagandaképet tudott komponálni, sokkal meggyőzőbbet, mint a körülöttük álló, gyanúsan tiszta ruhát viselő hadtápterületi örömkatonákból. Websternek erről is van egy mondata: „Így aztán az E század egyetlen mocskos ruhában megjelenő tagja egyben a század egyetlen olyan katonája is, akivel a tábornok lefényképeztette magát".

-Akkor és ott még mi magunk sem vettük észre - magyarázta Winters -, de mindnyájan kezdtünk egy kicsit óvatosabban járni-kelni, a tarkónkra is szemet növesztve, nehogy már valaki kinyírjon! Haguenau után valahol a gyomrában az ember kezdte úgy érezni, Uram Isten, én ezt akár túl is élhetem!