A ledobásra a nappali órákat választották. Membury környékén aznap férfiak tömege kelt fel a hajnal első napsugarainál. Többségük alig aludt valamit és a legkülönbözőbb lehetőségekről képzelegve, verítékében forgolódva töltötte tábori ágyán az éjszakát. Csendben öltöztek fel, elgondolkodó, szomorkás arcot vágtak. Mohawk-frizurát senki sem vágatott, olyasmit sem kiáltott senki, hogy például „Hitler, vigyázz! Jövünk!" Sokkal inkább az járta: „Anyám! Ha valaha imádkoztál értem, akkor most aztán imádkozz!"

Azután a rádió pompás hírt közölt! Patton tankjai éppen lerohanják a Chartres melletti ledobási zónát! Az ugrást törölték! Az ejtőernyősök kiáltozni kezdtek, fel-alá ugráltak, sokat és szívből nevettek. Áldották George Patton tábornokot és csodás harckocsizóit. Mindenki éljenzett és táncolt. Azon a délutánon az Easy visszatért Aldbourne-be.

Augusztus 28-án, vasárnap délelőtt az 506. ejtőernyős-gyalogezred gyászistentiszteletet hallgatott a Normandiában elesett bajtársak emlékére. Amikor kihirdették, hogy ezért a legénységnek le kell mondania a szabad vasárnap délelőttjéről, iszonyú zúgolódás tört ki. Amint egy közlegény megfogalmazta a közhangulatot: „Szívesen siratom a halottakat és kész vagyok az egész hétfőt az irántuk érzett tiszteletemnek szentelni, de a ménkű csapjon belém, ha a szabadidőmben gyászolnék!" Ez persze csak üres beszéd volt, a katona élt minden idők minden katonájának elidegeníthetetlen morgolódási jogával. A mi bakánk is felvette szépen a díszegyenruháját (class A uniform) és ment a többiekkel.

Az Easy századot busszal vitték Lord Wills littlecote-i birtokára, Chilton Foliat közelébe, ahová az ezredparancsnokság hadiszállása települt. Az ezred századai felsorakoztak a smaragdzöld gyepen. A rezesbanda annyira lelassítva játszotta a gyászindulót, hogy mindenki kiesett a menetelés ritmusából, de amikor az egész ezred felsorakozott, a látvány mégis impozáns volt. Az ősi kastélyelőtt kétezer ifjú amerikai harcos tömör barna szőnyegként borította el a mezőt.

A beszédet McGee tábori lelkész tartotta. Elmondta, az elesettek igazi hősök voltak, nem hiába haltak meg, mert Amerikáért