éhesen, fázva, kevés és gyenge fegyverrel szálltak szembe a legkülönb alakulatokkal, amelyeket a náci Németország a háborúnak ebben a szakaszában ki tudott állítani. A német hadsereg és a Waffen-SS Ardennekben bevetett csapatait tisztességesen élelmezték, melegen felöltöztették és remekül felfegyverezték, ráadásul nyomasztó számszerű túlerőben is voltak a 101. hadosztályhoz képest.

Akkor és ott érkezett el a fegyverzet, az akarat, a nemzetek és a rendszerek végső összehasonlító próbája. A nácik a legjobbjaikat küldték az amerikaiak legjobbjai ellen, és minden körülmény a német félnek kedvezett. A 101. hadosztály nem egyszerűen kibírta a próbatételt, hanem felülkerekedett. Megverni a németeket a második világháborúban nyugaton indított legnagyobb saját offenzívájuk során, ezt a vereséget átváltoztatni lehetőséggé, hogy Eisenhower szavai szerint „a Rajnától nyugatra öljék meg a németeket", nos ez valóban kiemelkedő katonai teljesítmény volt. Az amerikaiak megszerezték az erkölcsi fölényt a németekkel szemben. Ez a diadal nem a fegyverzetük minőségi vagy mennyiségi fölényén alapult, hanem a csapatmunkán, az összehangoltságon és a vezetés magas színvonalán. Az Ike főhadiszállásáról az E századig vezető hosszú parancsnoki lánc minden szemét a kölcsönös bizalom kötötte össze. A németeknél pontosan ezek az értékek hiányoztak. Az amerikaiak erkölcsi fölényének szilárd alapját a jobb kiképzési módszerek, a parancsnoki posztokra alkalmas személyek átgondoltabb kiválasztása, végső soron a hadseregük nyitottabb szelleme szolgáltatta, s ez a hadsereg hűséges tükörként képezte le nyitottabb társadalmukat. A demokrácia több képességet árult el arra, hogy a fiatal férfiakból kiváló katonákat faragjon, mint a náci diktatúra.

Egy Rachamps-nál lejátszódott apró incidens megmutatta, mennyire sok hadszínteret megjárt veteránokkal kerültek szembe az amerikai légideszantcsapatok. Rader őrmestertől hallottam az esetről: „Miután beértem a városba, kis híján agyonlőttem egy Kraut foglyot, amiért rám nevetett, de valaki szerencsére félrelökte a puskám csövét és rám kiabált: »Őrmi, hiszen ennek nincs se ajka, se szemhéja!« Az orosz fronton hagyta őket. Lefagytak."

A 101. hadosztály legendás hírnevét igazából ebben a csatában teremtették meg. A legenda ugyan már Normandiában formálód-