A humort sem erőltette, és fafejű sem volt. ,,Dick Winters soha egyetlen pillanatig sem játszotta meg a Jóistent, sosem cselekedett másként, csakis ember módjára" - fogalmazta meg Rader. Olyan tiszt volt, akinek azért teljesítettek a katonái, mert eleve a legjobbat várta tőlük, és „annyira szerette az ember, hogy egyszerűen utáltad volna cserbenhagyni". Az E század tagjai akkor is és ma is kis híján bálványukként imádják Winterst.
Winters hadnagyot egyetlen igazán nagy, állandó gonddal verte meg az Isten: (a hamarosan századossá előléptetett) Sobel főhadnaggyal.
A századparancsnok elég magas, vékony testalkatú, busa fekete üstökű férfi volt. Szeme szűk résen kinézve fürkészte a világot, arca közepén jókora horgas orr díszelgett. Hosszú arca alul csapott kis állban ért véget. Mozgása esetlen, rosszul összerendezett, Sobelt senki sem nézhette atlétának. A században bárki különb testi kondícióval rendelkezett. Modoros viselkedését „mókásnak", beszédmódját „a miénktől eltérőnek" találták beosztottai. Minden pórusából dőlt az arrogancia.
Sobel azok közé a szerencsés kicsinyes zsarnokok közé tartozott, akiknek a sors valahol megadja az abszolút hatalmat. Ha valaki nem tetszett neki, a legkisebb valós vagy koholt vétségért képes volt kipécézni.
Sobelban dolgozott valami elemi kegyetlenség. A vasárnap reggeli szemléken végiglépkedett a sorok előtt, s időnként megállt egy-egy általa nem kedvelt katona előtt. Ránézett, majd „piszkos a füle" minősítéssel felíratta a fenyítendők listájára. Miután három-négy bakát ezen az alapon megfosztott az eltávozási engedélyétől, áttért a „szennyezett puskaszíjcsat" nevű főbenjáró bűnre, és további fél tucat embert emiatt tartott vissza a laktanyában. Ha valaki némi késéssel tért vissza vasárnap éjjel, Sobel a hétfői teljes kiképzési nap végeztével külön kirendelte, hogy gyalogsági ásójával készítsen 1.8x1.8x1.8 méteres lövészgödröt. Amikor aztán a holtfáradt „kubikos" végzett.,Sobel következő parancsával betemettette vele a művét.
Sobel elhatározta, hogy az övé lesz az egész ezred legkülönb százada. Célját úgy igyekezett elérni, hogy az E század tagjainak mindig többet kellett teljesíteniük, mint a többi században szol-