fejsebéből folyó vér, mert az egyik szilánk nagyon mélyre hatolt, átütötte a koponyacsontját és az agyvelejében állt meg.

Most folytassa Martin őrmester a történetet: „Persze senki sem akarta megölni, mert valamennyi remény mindig marad, de én úgy berágtam a kib...tt fogolyra, de olyan őrülten berágtam, hogy jól megrugdostam a kib...tt kurafit, és mindenhol, de minden testrészén ám! - majd esetlenül még hozzáfűzte: - Na ja. Ott aztán tomboltak az érzelmek."

Valaki szanitécért és hordágyvivőkért telefonált, mondván sürgős eset van az OP 2-ben. Roe megígérte, hogy azonnal indul.

Jackson még mindig kiabált: „Öljetek meg! Öljetek meg! Mercier-t akarom! Hol van Mercier?" - már sírt is.

Mercier melléje térdelt, megfogta a kezét és úgy nyugtatta: „Jól van, haver, jól van! Semmi baj! Rendbe jössz te még!"

Valaki végre beleszúrt Jackson karjába egy előre gyártott morfiuminjekciót. A sebesült addigra már annyira őrjöngött a fájdalomtól, hogy folyamatosan le kellett fogni. Befutott Roe egy másik egészségügyi katonával és a hordággyal. Egész úton, amíg visszafelé cipelték a sebesültet a segélyhelyre Mercier ott ment a hordágy mellett és fogta bajtársa kezét. Mire elérték a segélyhelyet Jackson kilehelte a lelkét.

„Nem töltötte még be a huszadik évét - írta Webster. - Még el sem kezdett élni. Egy hordágyon sikoltozva és nyöszörögve adta ki a lelkét. Otthon Amerikában eközben is szépen nőtt az életszínvonal. Otthon Amerikában remekül prosperáltak a lóversenypályák, az éjszakai mulatók történetük legzsírosabb profitját kaszálták be. Miami Beachen akkora telt házat jegyeztek fel, hogy szobát még protekcióval sem kaphattál. Velünk a kutya se törődött. A pokolba is, ez volt ám a fellendülés! Ez volt az igazi prosperitás kora, így érdemes az embernek háborúzni, nem? Mi olvastuk az újságokban a cikkeket a feketepiaci éttermekről, a gyáriparosról, aki azonnali hatállyal követelte az állami szubvenciót a béketermelésre történő visszatérésre, és azon járt az eszünk, vajon felfogják-e valaha az otthon maradottak, mennyi rettegés, vér és ocsmány, méltatlan halál árán vásárolták meg ezt a háborús győzelmet a frontkatonák."

A német tüzérségi csapás szünetében a két foglyot megfelelő őrséggel hátraküldték a zászlóalj-parancsnokságra, Winters századosnak. Mercier fülig érő szájjal vigyorgott, amikor átadta két