lepetése - azért sikerült ilyen tökéletesen, mert az offenzívának igazából nem sok értelme volt. Hitler szempontjából ostobaság volt utolsó páncélos tartalékát elhasználni egy olyan hadműveletben, amelynek nem volt valódi stratégiai célja, s amelyet hosszabb ideig csak akkor folytathattak, ha maguknak az előrenyomuló páncélos ékeknek sikerül gondoskodni az üzemanyag-utánpótlásukról, több nagy amerikai raktár elfoglalásával. Józan ésszel gondolkodva már az is inkább a csodavárás, mint a katonai gondolkodás megnyilvánulása, hogy feltételezték, a szorongatott helyzetbe kerülő amerikaiak nem gyújtják fel készleteiket.
Ez a meglepetés - mint a hadviselés történetének legtöbb meglepetése - azért sikerült ilyen tökéletesen, mert a védő fél a túlzott önbizalom bűnébe esett. A szövetségesek még a Market-Garden hadművelet kudarca után is szentül hitték, Németország a végét járja. Ike főhadiszállásán a vezérkari tervezők azon törték a fejüket, mit tehetnek a szövetséges hadseregek a németek ellen, s nem azon, mire képesek még a németek. Az általános vélekedés nagyjából az volt, ha sikerül kipiszkálnunk őket a Nyugati Fal mögül, akkor nagyjából be is fejeztük a győzelem művét. Ez az érzés az európai hadszíntéren a bakák szintjéig mindenkit átjárt. A 101. hadosztályban szolgáló George Koskimaki őrmester ezt írta a naplójába december 17-én: „Ez is szép csöndes vasárnap volt... A rádió nagy német támadást jelentett az 1. hadsereg arcvonalán. Ebbe majd beletörik a német seregek gerince."1
Ez a meglepetés - mint a hadviselés történetének legtöbb meglepetése - azért sikerült ilyen tökéletesen, mert a támadók remekül álcázták hadmozdulataikat és sikerült félrevezetniük a védő fél hírszerzését. Úgy vonultattak fel két teljes hadsereget az Eifel területén, hogy a szövetséges felderítők észre sem vették őket. Saját rádióforgalmuk leleményes és szakszerű manipulálásával elérték, hogy Eisenhower hírszerző főnöke csakis az Ardennektől északra várjon bármiféle német ellencsapást (a szövetséges vezetők körében német ellenoffenzívát egy percig sem tartott lehetségesnek senki). Hat hónappal korábban, a normandiai csata előestéjén Ike és beosztott parancsnokai csaknem tökéletes pontossággal ismerték a német hadrendet. Decemberben, a né-
1 Rapport és Nortliwood: Rendezvous with Destiny, 422. o.