A Királytigris a második brit páncélost is célba vette és egyetlen 88 mm-es gránátot felhasználva kilőtte.

Az Easy a nap hátralevő részét és az egész éjszakát nyomorúságos körülmények között töltötte az állandó esőben, de az utat folyamatos aknatűz alatt tartotta. A zászlóalj törzsszázada szerencsére néhány 81 mm-es aknavetővel is megerősítette az Easyt. A Veghel körül álló brit tüzérség is beszállt, de nagyon óvatosan, mert az amerikai 502. ejtőernyősezred ugyanekkor dél felől támadta a beszögellést.

A század hosszú, keserves és veszélyes éjszakát éltát, nem így Nixon százados, a zászlóalj felderítőtisztje. A százados valahol talált egy üveg snapszot és egymaga megitta. Tudta, tökéletes mentsége van az önzésre - délután nagyon közel járt hozzá a halál, amikor a golyó átjárta a sisakját. Csodásan berúgott és énekelve, nevetgélve töltötte az estét, amíg ájulásszerű álomba nem zuhant.

Szeptember 26-án éjjel a németek kiürítették a beszögellést. Hajnalban az 506-osok ellenállás nélkül visszafoglalták az utat. A német ejtőernyősökkel vívott heves tűzharc után ismét az amerikai ejtőernyősök maradtak a csatatér birtokában.

Aznap délután az ezred a még mindig hulló esőben visszamenetelt Udenba. Az Easy század sötétedés után ért a városba, hullafáradtan. A következő délutánon kiosztották a postát az embereknek, az elsőt, amióta tíz nappal korábban elhagyták Angliát. Ez is megerősítette azt az általános vélekedést, amely szerint - legalábbis az amerikaiak számára - véget ért a hollandiai hadjárat.

Ez a hiedelem hamarosan tévesnek bizonyult, annyi azonban igaz volt belőle, hogy a hadjárat támadó szakasza valóban lezárult. Kudarccal.

Az Easy század, ahogy az egész amerikai 101. és 82. hadosztály, valamint a Market-Garden hadműveletben szerepet játszó valamennyi brit páncélos- és gyalogosalakulat is, nyugtalanító és lehangoló heteket élt át. A brit 1. légideszant-hadosztály katasztrófát. A hadosztály 10 005 emberrel szállt le az Alsó-Rajna