ni a parancsnokát, hogy valamit muszáj lépniük, Lipton és a többi őrmester pedig kórusban támogatta.

Dike ekkor előállt egy tervvel. Az 1. szakasz kezdjen széles ívű átkaroló hadmozdulatot balra, kerülje meg a falut és támadja hátba. A századparancsnok addig a szénakazlak mellől géppuska- és aknatűzzel leköti az ellenség figyelmét. Éppen ezért Dike közölte, hogy a szakasz aknavetőjét és géppuskásait is maga mellett tartja, hogy velük is megerősítse a németeket lefogó tűzcsapást, így azután az 1. szakasz 18 puskással vágott neki a hómezőnek, hogy megkísérelje a túlsó vége felől elfoglalni Foyt.

Foley hadnagynak és Martin őrmesternek mindössze pár perce maradt, hogy megtalálja azt az útvonalat, amelyen a szakasz eljuthat a roham megindítására alkalmas helyre. Olyan ösvényt választottak, amely mellett nagyjából 10 méterenként legalább egy-egy fa állt, hogy ha kell, elbújhassanak valami mögé. A fasor túlsó végét nem is látták, olyan messzire húzódott.

A szakasz katonái egyesével nekivágtak. Perceken belül több német mesterlövész is tűz alá vette a libasort és a „Szanitéc!" kiáltás mind gyakrabban futott hátra a soron. A szakasz viszonozta ugyan a tüzet, de látható eredmény nélkül. Foley a legközelebbi sebesült mellé térdelt. „Smith volt az, a kaliforniai. Hörgött és jajgatott, majd amikor feltéptem a sebkötöző csomag borítását, de a sebét még meg sem találtam, »gyónni« kezdett. Képzelje csak el! A szerencsétlen azt vallotta be, hogy két másik társával talált valahol egy PX-csomagot és megtartották maguknak. A bűn tárgya Hershey csokirudakat és cigarettát tartalmazott! Megmondtam neki, hogy nyugodjon már meg, nem fog meghalni - közben felvágtam a nadrágszárát - megszórtam a sebet szulfaporral és bekötöztem a lábát."

Martin utasította Frank Perconte közlegényt, hogy húzódjon egy fa mögé és onnan kezdje lőni a legközelebbi épületeket. „Szóval erre Frank átszalad oda és bebújik egy fa törzse mögé, aminek alig nagyobb az átmérője, mint az ő fejének, a segge pedig végképp nem fért be a takarásába. Na, fenéken is lőtték azonnal."

(Amikor Lipton később, még aznap látta Percontét, a közkatona a hóban feküdt, nagy vértócsa közepén, de nagyon is eszénél és jó erőben volt. Lipton megkérdezte tőle, hogy mennyire súlyos a sebe, mire Perconte vigyorogva azt felelte: „Lip, ez egy gyönyörű seb, igazi szépség!")