HARMINCÖT

Folytatták útjukat a hegy tetején, lassan mozogtak, és az elveszett városra utaló más jeleket kerestek az aljnövényzetben. A sztélé és a kis piramis azt mutatta, hogy elérték a metropolisz külső határait, de még meg kellett találniuk a városközpontot.

Stanton vigyázva haladt a bokrok és a minden irányba terjeszkedő vaskos fagyökerek között; egyik kezében a bozótvágó kést fogta, és azzal csapkodott, a másikkal pedig Chel csuklóját szorította. Megpróbálta emlékezetébe vésni, hogy milyen növényeken vágják át magukat – rózsaszín orchideák, liánok, indák és mások –, hátha még fontos lehet.

Miközben haladtak, a fülét is nyitva tartotta. Farkasok, rókák, sőt még jaguárok is lehetnek a közelben. Stanton az orvosi tanulmányai befejezése után egyszer részt vett egy szafarin, de annál közelebb soha nem jutott veszélyes vadállatokhoz, és nem is volt ilyen szándéka. Nagyon örült, hogy csak madarakat és denevéreket lehetett a távolban hallani.

Sztélék és kis, egyszintes mészkőépületek mellett mentek el; a házakat az alsó részüktől egészen a tetejükig kis fák és lombok takarták. Chel megmutatta azokat a helyeket, ahol korábban a nemesek szolgái élhettek a város szélén, vagy ahol az ősök a röplabda és a kosárlabda egyfajta különös egyvelegét játszották. Stanton könnyen figyelmen kívül hagyhatta volna ezeket a növényektől benőtt irányjelző pontokat.

Elsősorban a lányon tartotta a tekintetét. Úgy tűnt, hogy Chel állapota stabil, de nehéz volt megítélni, hogy a negyvenfokos dzsungelben való csörtetés milyen mértékben súlyosbíthatja vagy fokozhatja nála a tüneteket. Jobb lett volna számára, ha Kiaqixben marad, ahol Initia gondoskodna róla. Tudta viszont, hogy a nőnek igaza volt, és nélküle sosem találta volna meg a várost.

Most fel kellett kutatniuk a király holttestét befogadó templomot, amely az utolsó épület volt, amely Kanuataba pusztulása előtt készült. Paktul az építkezést ötletszerű elképzelésnek írta le, amelyet kapkodva végeztek, és a megfelelő eszközök sem voltak meg hozzá. Egy templom alapjainak a kiásásához komoly felszerelés kellene, de Volcy és társa csákányokkal is el tudta végezni a munkát. Valószínű tehát, hogy az épületet gyatra munkával készítették el, vagy befejezetlenül hagyták.

Az alapokat húsz nap múlva kell lefektetni, a palotától ezer lépésnél kisebb távolságra. A tornyot úgy kell építeni, hogy a nap útjának legmagasabb pontja felé nézzen. Magasztos, szent háromszöget fog formázni a palotával és egy másik, vörös piramissal.

– Az ősök számára a szent háromszög a derékszögű háromszöget jelentette – magyarázta Chel. – Misztikusnak tekintették. Számos példa van rá, hogy a maják 3-4-5 arányú derékszögű háromszöget használtak a városaik megtervezésekor, az egyes épületek elkészítésekor, sőt még a vallási tevékenységeikhez is. A várostervezésnél való használat legfigyelemreméltóbb példája Tikal, ahol egész sor egymást érintő derékszögű háromszög látható a déli akropoliszon. Imix Jaguár olyan háromszögben akarta megépíttetni a sírját, amelynek egyik oldala valamelyik templom, a másik pedig a palota. Az ikertemplomokat lesz a legkönnyebb először megtalálni.

– Tehát a vörös templomot keressük? – kérdezte Stanton.

– Nem igazából vörös. Ez a szín a keletet jelképezi.

– Vagyis azt keressük, amelyik keletebbre van?

– Amelyik kelet felé néz a téren.

Minél közelebb ér valaki egy központi akropoliszhoz, fejtette ki Chel, annál nagyobbak az épületek, tehát tudta, hogy jó nyomon vannak. Stanton karja már nagyon fájt a bokrok csapkodásától. Úgy érezte, hogy a bozótvágó kés súlya sokszorosára nőtt, az éle pedig kicsorbult. Még a vékony ágak levágásához is túl nagy erőkifejtés kellett. Az izzadság a szemébe folyt.

És akkor, húsz perccel később rábukkantak egy oszlopsorra. Tagjait majdnem teljesen belepte a moha, szinte minden másodikon madárfészek volt, de még mindig álltak, és a sztéléknél magasabbra nyúltak. Tizenkettő volt belőlük egy szögletes részen. Ha eredetileg tartozott is hozzájuk valamilyen belső udvar, azt már rég benőtte az aljnövényzet, de Chel rögtön tudta: pont úgy állnak ott, mint ahogy Chiam annak idején leírta.

Tehát a nagybácsija mégis eljutott idáig.

– Akkor már közel lehetünk, ugye? – kérdezte Stanton.

– Ez a felső társadalmi rétegek találkozóhelye volt – magyarázta Chel. – Nem lehet messze a palotától.

– Ugyanebbe az irányba menjünk tovább?

A nő azonban nem figyelt. Stanton követte a tekintetét. Előttük, a lombsátor nyílásain át bejutó utolsó napsugarak egy fehér kőre hullottak. Chel elengedte a kesztyűs férfikezet, és szinte jókedvűen indult el; nem is törődött az útjába kerülő töméntelen akadállyal.

– Várjon! – kiáltott utána Stanton, de nem kapott választ.

Gyorsan ő is elindult. Mielőtt utolérte volna a lányt, valami nekirepült a maszkjának, és majdnem ledöntötte a lábáról. Feléje sújtott a zseblámpájával, és a lény hamarosan már mögötte csapkodott. Figyelte, ahogy távolodik – denevér volt, amely akkor kezdte az éjszakai vadászatot. Mikor újra Chel felé fordult, már az utolsó napsugár is kihunyt. A kő, amely egy pillanattal korábban megragadta a nő tekintetét, eltűnt a sötétségben.

Az orvos végül csak akkor látta meg, hogy mit talált Chel, amikor csökkent a köztük lévő távolság. A lány valami olyasvalaminek az aljánál állt, ami hajdanában lépcső lehetett, de ezer év után már nagyon málladozott. Stanton tekintete a lejtős növénytakarót kutatta, amely a talaj szintjétől emelkedett. Alatta templom volt, amely mellett minden más eltörpült.

– Ne iramodjon el így még egyszer! – szólalt meg. – Nem akarom elveszíteni.

Chel nem nézett rá.

– Ez az egyik – mondta. – Annak kell lennie.

– Az ikertemplomok egyike?

A lány bólintott, de pár másodperc múlva ismét megindult.

Chel egy mészkőből készült, terjengős alapra lépett fel. Alacsonyabb volt, mint egy templomé, és félig még álltak a falak. Felismerte, mihelyt meglátta, és mászni kezdett. Vászonnadrágja és hosszú ujjú inge nedves volt és nehéz. Haja a tarkóját csiklandozta. Folytatta az utat a növényekkel benőtt lépcsőn, egyik kiszögellésről a másikra ugrott, és végül elérte a hat nagy terasz közül az elsőt.

– Mit csinál? – hallotta a kérdést lentről.

Nem vett tudomást Stantonról; koncentrált. Tizenhárom embert képzelt el, ahogy körben előtte állnak, fejükön állatbőrből készült fejék, és mind egyetértőn megtapsolják a férfit, aki beszél. Mind, kivéve egyet – Paktult.

Amikor Stanton felért a tetőre, megfogta a lány kezét.

– Ez a királyi palota – suttogta Chel.

Stanton végigpillantott a teraszok során.

– Ez tehát a hely, ahol…

– Főztek – mondta Chel minden érzelem nélkül. A férfi arra készült, hogy társa remegni fog azon a helyen, ahol az ősei emberhúst készítettek. Chel arckifejezése azonban nyugodt maradt, ahogy újra a sötétséget fürkészte.

– Paktul szerint a palota a háromszög második pontja – mondta a nő. – Tehát ha ez egy három-négy-öt arányú derékszögű háromszög, akkor a távolság…

Hirtelen szédülni kezdett, és a lába sem akarta megtartani.

– Nincs semmi baja?

– Jól vagyok – hazudta. – Akkor a távolság a palotától az ikertemplomig a háromszög első oldala. – Nyugat felé mutatott. – Sosem építettek volna temetési templomot a központi térre, tehát abban az irányban kell lennie.

– Akar pihenni, mielőtt továbbmegyünk?

– Csak ha megtaláltuk a sírkamrát.

Stanton segített neki lelépegetni a palotáról. Zseblámpafényben vágtak keresztül az aljnövényzeten, abba az irányba, amerre a háromszög formája vezette őket. Stanton a bozótvágó késsel kitartóan csapkodta az ágakat, ám Chel karját még a legnehezebb részeknél sem engedte el. A lánynak olyan melege volt, hogy erős hányinger fogta el, de sikerült visszatartania, és ment tovább.

Először Stanton vette észre, amit kerestek. Távolról apró bokrokkal borított, kis dombnak tűnt. Négyszögletes alapja volt, melynek minden oldala talán tizenöt méter lehetett, és háromszintes, négyoldalú piramist formázott. Úgy ötvenméternyire voltak a bejáratától, de Chel még az aljnövényzeten keresztül is látta, hogy az épület befejezetlen. A növények alatt rejtőző mészkőtömböket nem megfelelően vágták, és az illesztésük sem volt tökéletes.

– Ez a király sírkamrája? – kérdezte Stanton.

Chel megkerülte a masszív piramist, hátha talál rajta feliratot. Semmi ilyet nem látott, de amikor elérte a templom északnyugati sarkát, valami megcsillant Stanton lámpájának fényében.

Valami fémeszköz, amelyet a földön hagytak.

Volcy csákánya.