NYOLC

Hector Gutierrez igencsak kényelmetlenül érezte magát, amiért le kell tagadnia a felesége előtt, hogy milyen nagy bajban van, és még inkább fájdalmasnak tűnt arra gondolnia, hogy ha elkapják, mire kikerül a börtönből a kisfiúk bizonyára meg sem ismeri majd,. Hálát adott az Úrnak, amiért kiürítette a raktárt, mielőtt még a zsaruk rajta ütöttek. Biztosra vette azonban, hogy a háza lesz a következő. Az informátora az ICE-nél, aki figyelmeztette (és aki busás jutalmat kapott érte), azt mondta, hogy már hónapok óta gyűjtik ellene a bizonyítékokat. Ha mindent megtalálnak, tíz év várhat rá a sitten.

Maria nem dolgozott hétfőn, ezért nem tudta kivinni másnapig az árut a házból. Ehelyett elment Ernestóval a Six Flags vidámparkba, ahol a régi hullámvasutat próbálták ki. Örült, hogy a fia remekül érzi magát, de szinte biztosra vette, hogy valaki követi őket, és mindenütt a nyomukban jár a vidámparkban. Gyanús alakok voltak a kürtőskalácsért sorban állók között, és az erkélyen is különös arcokat lehetett látni. Egész nap erősen izzadt, annak dacára, hogy végre Los Angelesbe is megérkezett a tél. Mire hazaértek, az inge és a zoknija is nedves volt.

Éjszaka bekapcsolta a légkondicionálót, és Mariával egy órán keresztül nézte a szórakoztató műsort a tévében, közben arra gondolt, miképp mondhatná el a feleségének, hogy mi is történik valójában körülöttük. Hajnali kettőre a nő már órák óta békésen aludt, míg ő még mindig ébren gubbasztott a tévé előtt, és egész testét izzadtság borította. Tizenévesen kipróbálta a kokaint, de azóta egyszer sem érzett ilyen feszültséget. Minden apró nesz bántotta a fülét: az elektromos kapcsolódoboz zümmögése, az, ahogy Ernesto álmában csikorgatja a fogát, a 94. utcában haladó autók robogása – minden mintha csak őt akarná bosszantani.

Három óra után Hector bemászott az ágyba. A szája kiszáradt, és alig bírta nyitva tartani a szemét. Ennek ellenére nem tudott aludni, és az óra mutatójának váltakozása is csak arra emlékeztette, hogy milyen kevés maradt az éjszakából – nehéz nap vár rá, mert mindent ki kell vinnie a házból. Végül felébresztette a feleségét, hogy egy utolsó, kétségbeesett próbálkozással jólesően kifárassza magát.

Bár hónapok óta ez volt a leghevesebb szeretkezésük, mégsem tudott elaludni. Csaknem két órán át meztelenül feküdt Maria mellett izzadt testtel, míg végül a lepedő egészen rátapadt. Többször belenyomta a fejét a matracba. Utána felkelt és az interneten keresgélt, míg végül egy kanadai cég hirdetésére bukkant; a gyógyszer tíz percen belül alvást ígért. A rendelést természetesen a szokásos nappali órákban kell leadni.

Hamarosan csiripelni kezdtek a madarak, és Hector megpillantotta a derengő hajnal első sugarait. Még egy órán keresztül feküdt álmatlanul. Majd felkelt, s miközben borotválkozott, megvágta magát a pengével. Remegett a keze a kimerültségtől. Szerencsére, miután sietve bekapott egy zabpehelyből és kávéból elkészített reggelit a konyhában, a testébe áradó energia érzését tapasztalta. Amikor kilépett a házból, hogy buszra szálljon, a fuvallat gyógyító balzsamként hatott rá.

Reggel hétkor már egy garázsnál volt a repülőtér mellett, ahol átvette a zöld Ford Explorert azzal a hamis rendszámmal, amelyet műtárgyak titkos szállításánál használt. Amikor már biztos volt benne, hogy Maria és Ernesto elment otthonról, visszatért a házba, hogy az ott elrejtett tételeket elvigye egy új helyre, amelyet Nyugat-Hollywoodban bérelt, és amelyről senki sem tudott.

Ismét erősen izzadt, mire elért az Angyalok Nagyasszonya templomhoz, ahol találkozott Chel Manuval. Sikerült azonban eltitkolni a gyötrelmeit, és meggyőzni a nőt arról, hogy tartsa magánál a kódexet. Vagy pénzt kaphat tőle, vagy tökéletes megoldás a problémára. Ha ő maga lebukik, a társa sokkal nagyobb hal az ICE számára. Senki mással nem statuálnának példát szívesebben, mint egy múzeumi kurátorral. Teljes büntetlenséget élvezhetne, ha a nő ellen vall.

A templomban tett látogatás után Hector a nagy sebességgel hömpölygő forgalomra próbált koncentrálni. A 101-es főút neonfényeit fakónak tartotta, mintha valaki titokban kilopta volna belőlük a színeket. Az autó szokásos hangjai és a motor zúgása kalapácsütésként érték a dobhártyáját. A nap nagy részét azzal töltötte, hogy felkereste a helyeket, ahol gyakran kötött üzletet vevőkkel és eladókkal. Megvesztegette a motelek alkalmazottait, a karosszérialakatos-műhelyek szerelőit és a sztriptíz klubok kidobó embereit. Megpróbált megszabadulni minden bizonyítéktól, amelyet az ICE felhasználhat ellene.

Aznap este félúton hazafelé pánikba esett, amikor egy fekete Lincolnt vett észre a visszapillantó tükörben. Mire visszaért Inglewoodba, és több háztömbbel az otthonától leparkolt, vagy egy tucatszor próbált gondolatban rájönni arra, hogy az autó vajon őt követte-e.

Maria az ablakból figyelte, ahogy végigmegy a bekötőúton. A nő sopánkodni kezdett, és nem engedte, hogy akár egy szót is közbevessen. Hector már majdnem harminchat órája nem aludt, és ez meglátszott a szemén. A felesége nyomban adott neki egy pohár vörösbort, klasszikus zenét keresett a rádión, és gyertyát gyújtott. Az édesanyjának is gondja volt az alvással, és tőle tanulta az apró trükköket.

Ennek ellenére Hector még hajnali kettőkor is ébren feküdt az ágyban, és az addigi életére gondolt. Minden órában értékelte a korábbi teljesítményét: háromkor jó apának minősítette magát, négykor rossz férjnek.

Végül ismét odabújt Mariához, és a mellét simogatta. De amikor a nő benyúlt a lába közé, képtelen volt az erekcióra. Még amikor a felesége szétterpesztett lábbal ráült, akkor sem történt semmi. Hector minden porcikája lázadt, amit pedig korábban elképzelhetetlennek tartott. Elnézést kért Mariától, majd remegő kézzel, fátyolos tekintettel és levegő után kapkodva kiment a tornácra, majd elüldögélt az éjszaka hűvösében. Amikor az égen megpillantotta az első repülőgépeket, amelyek jelezték, hogy egy újabb éjszaka telt el alvás nélkül, valami olyasmit érzett, amit már évek óta nem tapasztalt: sírni szeretett volna.

Hangot hallott, amely valahonnan mögüle érkezett. Ki az ördög lehet a házban hajnali ötkor? Visszacsörtetett a konyhába. Egy másodpercbe telt, amíg felfogta, hogy kit lát valójában.

A madárember. A madárember volt az ebédlőasztalnál.

– Mit keres a lakásomban? – förmedt rá Hector. – Kifelé!

A madárember felállt, de mielőtt bármit mondhatott volna, Hector az öklével belevágott az arcába, és a jövevény a padlóra zuhant.

Maria szaladt be a helyiségbe.

– Mit csinálsz? – kiáltotta. – Miért ütötted meg?

Hector rámutatott a madáremberre és magyarázkodni próbált, de semmi értelme nem volt. A padlón Ernesto feküdt, és teljesen elképedve meredt rá.

– Papa – szólalt meg a fiú sírva.

A férfi úgy érezte, hogy hánynia kell. Még nagyon régen megígérte Mariának, hogy sohasem vezeti le rajta vagy a fiukon a dühét, mint ahogy az apja korábban ezt vele tette. A nő hadonászva csapkodni kezdett. Hector gondolkodni sem bírt, ahogy a feleségét a padlóra lökte.

Maria Gutierrez akkor látta utoljára a férjét, amikor az a Ford Explorer felé szaladt az utcán.