ÖT
A Prion Központban megismételték a genetikai vizsgálatot. John Doe grafikonjait, laboratóriumi eredményeit és MRI-felvételeit a CDC atlantai központjában tanulmányozták. Másnap reggelre, miután egész éjszaka tanácskoztak és sürgős telefonhívásokat folytattak, az orvosok mind egyetértettek Stantonnal: a páciensnél a prionbetegség új változata mutatkozik, és fertőzött hús okozta.
Kora reggel Stanton áttekintette az esetet a helyettesével, Alan Daviesszel, egy kiváló angol orvossal, aki éveken keresztül tanulmányozta a kergemarhakórt az Atlanti-óceán túlsó felén.
– Épp most melegedtem össze a Mezőgazdasági Minisztérium, az USDA embereivel – mondta Davies. Stanton irodájában voltak a Prion Központban. – A hús csomagolásával foglalkozó egyetlen jelentős cégnél sincs a prion jelenlétét megerősítő pozitív teszteredmény. Az állatok nyilvántartásában és az etetési naplókban sem gyanús semmi.
Davies egy három részből álló, csíkos öltöny nadrágját és mellényét viselte, hosszú, barna haja pedig olyan tökéletesen fésült volt, hogy szinte parókának látszott. Stanton ismeretségi körében ő volt az egyedüli laboros, aki öltönyt hordott, mivel ezzel is bizonyítani próbálta az amerikaiaknak, hogy a britek mennyivel civilizáltabbak.
– Én magam is látni akarom a teszteket – mondta Stanton, és a szemét dörzsölte. Csak nehezen tudta legyűrni a kimerültségét.
– Ezek csak a nagy farmok – felelte Davies, és vigyorgott. Az USDA egy év alatt sem tudná ellenőrizni az összes gazdaságot. A juhokkal és disznókkal nem kell foglalkozni. Valahol valami felelőtlen gazember bizonyára még most is bedarálja az áruba a fertőzött agyvelőt, vagy az ördög tudja, mit, és nem tudni, hogy hová szállítja.
Az élelmiszerekkel terjedő betegségek esetében a származási hely kiderítése alapvetően fontos. Az E. coli baktériummal fertőzött zöldségeknél meg kell tudni, hogy hol termesztették őket, hogy a farmokat be lehessen zárni, és termékeiket le lehessen venni a boltok polcairól. Szalmonellafertőzésnél meg kell találni a csirkeállományt, hogy minden tojást vissza lehessen hívni. Ettől függhet, hogy a betegségnek egy vagy több ezer áldozata lesz.
Stanton és csapata még azt sem tudta, hogy milyen állatok között kell keresni a fertőzés eredetét. A tehenek prionja egyértelműen bekerülhet különböző élelmiszerekbe, tehát főként a marhahús gyanúsítható. Ám a disznók prionja is feltűnően hasonlít a marhákéhoz. A surlókór nevű prionbetegség pedig több százezer juhot ölt meg egész Európában; Stanton már régóta félt, hogy a juhok egy nap az emberekre is átvihetik a mutáns prionokat.
Mihelyt megállapítják, hogy mi okozta John Doe megbetegedését, megkezdődhet a lehetséges források elkülönítése. A hús feldolgozásának és csomagolásának kusza módja azt jelenti, hogy egyetlen állat húsa több ezer különböző termékbe bejuthat, és a világon bárhol kiköthet. Stanton tapasztalta már, hogy az ugyanattól a marhától származó hús egy columbusi füstölőüzembe és egy düsseldorfi hamburgerétterembe is eljutott.
– Azt akarom, hogy az összes helyi kórházat ellenőrizzék – mondta Daviesnek. Eddig John Doe volt az egyetlen eset, de a prionbetegség nehezen diagnosztizálható, ezért Stanton biztos volt benne, hogy lehetnek mások is.
– Meg kell nézni, hogy előfordult-e az álmatlanság valamilyen szokatlan esete. Vagy volt-e bármilyen különös betegfelvétel. Azt is ellenőrizni kell, hogy a pszichiátriai osztályok sürgősségi részlegein elláttak-e valakit hallucináció vagy furcsa viselkedés miatt.
Davies elmosolyodott.
– Ez Los Angelesben bárkire vonatkozhatna. – Az öltözködés mellett még abban lelte örömét, hogy szeretett tréfát űzni a vidék lakóiból.
– Mi más van még? – kérdezte Stanton.
– Cavanagh telefonált.
A CDC prionvizsgálati osztályának vezetőjeként Stanton az igazgatóhelyettes közvetlen irányítása alá tartozott. Emily Cavanagh a hihetetlen nyugalmáról volt ismert, de azt is megértette, hogy mennyire komoly a prionbetegség, és semmit nem vett félvállról. Stanton rengeteg emberrel összetűzésbe került már a pénz és a kezelések rendje miatt, ezért sok ellensége volt Atlantában, de Cavanagh azon kevesek közé tartozott, akik a szövetségesei maradtak.
– Egyébként, mi a neve ennek az izének? – kérdezte Davies.
– Pillanatnyilag VFI, a végzetes álmatlanság egyik variánsa. De ha kideríted, hogy mi okozza, akkor Davies-kórnak fogjuk elnevezni.
Stanton vagy egy tucatnyi, a vizsgálattal kapcsolatos hangpostaüzenetet hallgatott meg, és csak azután következett Nina hangja.
– Megkaptam az üzeneted – mondta a nő –, de valószínűleg ez is újabb trükk a részedről, hogy rávegyél a vegetáriánus étkezésre. Ne aggódj! A hűtőszekrényben lévő hús nagy része már egyébként is olyan régóta ott volt, hogy ki kellett dobni. Gondolj bele, hogy a szőrös barátoddal egy darabig kénytelenek leszünk halon élni itt a vízen. Hívj vissza, ha tudsz. És legyél óvatos!
Stanton végigpillantott a mikroszkópok előtt ülő csapatán. A CDC atlantai központjának utasítására még nem volt szabad senkinek sem említeniük a hússal terjedő betegség lehetőségét. Valahányszor felmerült a kergemarhakór gyanúja, az emberek pánikba estek, a marhatenyésztők kilátásai rosszabbodtak, és a kár több milliárd dollár volt. Ezért hát Stanton nem is szólt Ninának John Doe-ról. Mindössze apró célzást tett arra, hogy nagyon jó ötlet volna megfogadni a tanácsát a húsmentes étkezéssel kapcsolatban.
– Doktor Stanton, kaptam néhány felvételt. – Az egyik fiatal orvos intett neki, hogy menjen oda. Stanton letette a telefont, és gyorsan átment a védőmaszkos kollégához a laboratórium másik végébe. Jiao Chen Michaela Thane mellett ült. Stanton megkérte Thane-t, hogy a Presbiteriánus Kórházban végzett munka után menjen át a laboratóriumba, és így közvetlenül ott lehessen a vizsgálatnál. Azt akarta, hogy ha a hússal terjedő FFI esete bebizonyosodik, az arra érdemeseket illesse az elismerés.
– Az alak ugyanaz, mint az FFI alakja – állapította meg Jiao, és felállt. – De nem hinné el, hogy milyen fürge. Sokkal gyorsabb a progressziója.
Stanton belenézett a nagy teljesítményű elektronmikroszkópba. Az átlagos prion protein alakja olyan, mint egy csigavonal, akárcsak a DNS-é, de itt a csigavonal letekeredett és szétterült, mint egy legyező.
– Mennyi idő telt el a mérési minta vétele óta? – kérdezte Stanton.
– Csak két óra – felelte Jiao.
Korábban azt tapasztalta, hogy a prionok progressziója egy hónapig, vagy annál is tovább tart. A kergemarhakór áldozatainak vizsgálatakor gyakran három vagy négy évnél is régebbi időkben kellett keresnie a fertőzött húst. Ezek a proteinek azonban gyorsabban változnak, mint amit Stanton valaha látott. Vírus sebességével teszik.
– Ezzel a sebességgel – jegyezte meg Jiao –, pár napon belül az egész talamuszra átterjed. Azután pedig már csak pár nap az agyhalál.
– A fertőzésnek nemrég kellett bekövetkeznie – mondta Stanton.
Jiao bólintott.
– Ha nem így volna, már halott lenne.
Stanton felnézett Daviesre.
– Meg kell próbálkoznunk az antitestekkel.
– Gabe…
– Milyen antitestekkel? – kérdezte Thane.
A legutóbbi próbálkozásuk volt egy kúra során, magyarázta Stanton. Az emberek nem állíthatnak „antitestvédelmet” az idegen prionok ellen, mivel az immunrendszer összekeveri őket az agyban lévő közönséges prion proteinekkel. Ezért a Prion Központ csapata egerekből „kinyerte” ezeket a közönséges prion proteineket (ezért is nem félnek az egerek a kígyóktól), majd beinjekciózták őket abnormális prionokkal. Az egerek antitesteket szolgáltatnak az idegen prionhoz, amelyet utána kezeléshez lehet használni. Stanton és csapata még nem alkalmazta embereken, de a kísérlet Petri csészében nagyon biztató eredményeket produkált.
Davies megszólalt:
– Higgyétek el, tőlem jobban senki nem kívánja a pokolba az FDA-t. De Gabe, nincs szükséged egy újabb nyakadba varrt perre.
– Milyen perre? – kérdezte Thane.
– Ebbe most nem kellene belemennünk – mondta Stanton.
– A tárgyhoz tartozik – jegyezte meg Davies. – Thane-hez fordult. – Jóvá nem hagyott kezelésben részesítette a genetikai prionbetegség egyik áldozatát.
– A család kérte az antitestkezelést – vetette közbe Jiao –, a páciens megkapta, de amikor nem élte túl, meggondolták magukat.
Thane megrázta a fejét.
– Szeresd a páciens rokonait! Régi hipokrita eskü.
Egy másik, fiatal orvos szakította félbe őket. Christian fülében most nem volt bent a fülhallgató, amelyből rendszerint egész nap kemény rapet hallgatott, ami a laboratóriumban uralkodó, nagy feszültség tagadhatatlan jele volt.
– A zsaruk telefonáltak újra – mondta. – Átkutatták a Super 8 motel szobáját, ahonnan John Doe-t bevitték, és megtalálták egy mexikói étterem számláját. A hely rögtön a szálloda mellett van.
– Honnan kapják a húst? – kérdezte Stanton.
– A San Joaquin egyik nagyüzemi gazdaságából. Évente vagy ötszáz tonna marhahúst adnak el. Ezzel kapcsolatban semmi szabályellenes nincs, de csontalkotók kivonásával is foglalkoznak.
Stanton ránézett a partnerére.
– Elképzelhető – mondta Davies.
– Csontalkotók kivonásával? – kérdezte Thane.
– Tudja, hogy miből készül a fogkrémje? – kérdezte Davies, és kifejezetten élvezte, hogy a húsüzlet árnyékosabb oldaláról beszélhet. – És a szájmosó folyadéka, amellyel öblöget? Vagy a játékok, amelyekkel kisgyerekek játszanak? Mind a húsipar melléktermékeiből, amelyeket az állatok levágása után nyernek ki.
– A csontalkotók kivonása valószínűleg a kergemarhakór kitörésének eredeti forrása volt – magyarázta Stanton. – A tehenekkel más tehenek agyvelőjének maradékát etették fel.
– Az állatokra kényszerített kannibalizmus – jegyezte meg Thane.
Stanton visszafordult a fiatal orvoshoz.
– Melyik nagyüzemi beszállítóról van szó?
– A Havermore Farms-ról – válaszolta Christian.
Stanton előrehajolt ültében.
– A mexikói étterem a Havermore-tól vásárol?
– Miért? Ismeri a cég nevét? – kérdezte Thane.
A férfi a telefonjáért nyúlt.
– Ők szállítják az összes húst Los Angeles valamennyi iskolai negyedébe.
A Havermore Farms a San Emigdio Mountains egyik völgyében fekszik, ahonnan a szél sehová nem viheti lakott területekre a bűzt. Stanton és Davies számára egy órába telt, hogy odaérjenek a reggeli forgalomban, azért csak két órájuk maradt bebizonyítani, hogy a mutáns prion onnan került ki, mert két órával később Los Angeles iskoláiban egymillió diáknak szolgálják fel a Havermore Farms-ról származó húst tartalmazó ebédet.
Az orvosok elhaladtak két tehénistálló mellett, amelyekbe több ezer állatot zsúfoltak össze. Ezek voltak a vágóállatok, amelyek miatt Stanton aggódott; kényszeretetéssel kaptak kukoricát, és a táplálékukat valószínűleg kiegészítették a gazdaság más részéről származó proteinpogácsákkal, amelyek az új prion törzs esetleges forrásai lehetnek.
Úgy intézték, hogy rögtön a csontlisztüzemhez mehessenek, ahol a proteinpogácsák készültek, a fertőzés legvalószínűbb helyére. Stanton és Davies követte Mastrast, az üzemvezetőt – futószalagok mellett haladtak el, amelyeken disznók, marhák és lovak feje és patája sorakozott, valamint elaltatott kutyák és macskák. Szájkendőt, védőszemüveget és maszkot viselő férfiak kiabáltak egymásnak spanyolul, miközben a bőrtől és hústól megszabadított csontvázakat halmozták egyetlen nagy kupacba, amelyben a tehenek csontjai disznóállkapcsokkal, szőrrel és kisebb csontokkal keveredtek. Csak az érkezéskor az ajkukra kent Vicks VapoRub kenőcs erős szaga tette a bűzt elviselhetővé.
– Semmi bajunk nincs az ellenőrökkel – mondta Mastras. – Kutakodnak, mi pedig odaadjuk nekik az etetési naplókat, és amit még kérnek. Mindig minden rendben van.
– Arra gondol, hogy az USDA tesztjeihez adott pár minta mindig rendben van – jegyezte meg Davies.
– Tudhatják, hogy igencsak nagy pácban leszünk, ha híre megy, hogy maguk itt vizsgálódnak – ordította túl Mastras a munkagépek hangját. Vörös haja és tésztaszínű bőre volt, és Stanton már az első pillanattól fogva ellenszenvesnek tartotta. – Az se számít, hogy ténylegesen erről van-e szó.
– Semmiről nem adunk tájékoztatást, amíg meg nem találjuk a szennyezés forrását – szögezte le Davies. – A CDC az egészet titkosan kezeli.
Stanton gyorsan felmérte a helyiségben szétszórtan látható állatmaradványok mennyiségét.
– Sokkal több, mint amennyit itt levágnak – mondta. – Más farmok anyagaiból is vonnak ki csontalkotókat?
– Néhányéból – felelte Mastras. – De nem veszünk át húsokat a nagy üzletektől, és bolhanyakörveket sem darálunk be. A gyepmestertelep leszedi a bolhanyakörveket, mielőtt ideküldenék az állatokat, különben nem vesszük át őket. A főnökök ragaszkodnak hozzá, mert minden feltételt teljesíteni akarnak.
– Vagy legalábbis a törvény előírásait.
Néhány futószalaghoz értek, amelyek a teherautóktól hozták a megnyúzott állatok tetemeit. Minden futószalagot egymástól megkülönböztethetetlen szervek, véres bőrök, összekevert csontok tömegei és törött állkapcsok borítottak.
Davies ahhoz a futószalaghoz lépett, amelyen a disznótetemek voltak. Csipesszel és egy nagyon éles, pici késsel mintákat vett a szalagról, és berakta őket az ELISA – enzimekkel kapcsolatos, immunoszorbens vizsgálat – céljaira szolgáló gyűjtőedénybe. A tesztet évekkel korábban dolgozták ki a kergemarhakór kimutatására. Stanton a marhák maradványaira koncentrált; a húsból apró darabokat helyezett egy műanyag lapra, amelyen húsz különböző mélyedés volt, azokban pedig proteinnel dúsított, tiszta folyadék. Ha van valamilyen mutáns prion, az oldat színe zöldre változik.
Tíz perccel később, miután a szállítószalagon érkező húsból egy tucat mintát ellenőriztek, egyetlen oldat színe sem változott meg. Stanton megismételte a folyamatot, de az eredmény akkor is ugyanaz volt.
– Semmi reakció – mondta Davies, ahogy visszajött az üzemrész másik végéből.
Stanton az üzemrész vezetőjéhez fordult.
– Hol vannak a teherautóik?
A rakodórámpáknál a vágóhídról állatmaradványokat beszállító járműveket centiméterről centiméterre átvizsgálták. Vattával mintát vettek mind a huszonkét teherautó véres oldalfaláról és platójáról.
Minden minta negatív volt, és már az összessel végeztek, de az ELISA folyadék még mindig tiszta maradt.
Mastras mosolygott. Leugrott az utolsó teherautóról, és beszólt a központba, hogy azonnal megkezdhetik a kiszállítást az iskolai negyedbe.
– Én mondtam – szólalt meg Mastras. – Mindig minden rendben van.
Stanton azon fohászkodott, hogy semmit ne hagyjanak figyelmen kívül, és szidta magát, amiért azt hitte, hogy gyorsan megtalálják a választ. A csontalkotók kivonása csak egy azon veszélyes módok közül, amelyekkel az emberek a húst manipulálják. Szélesebb körben kell keresniük, hogy mi okozta John Doe megbetegedését. Minden egyes eredménytelen órában emberek fertőződhetnek meg.
Ahogy Stanton kiszállt a teherautóból, látta, hogy Mastras már távozott a rakodórámpáról, és az úton megy lefelé. A távolban nézett valamit. Stanton követte a művezetőt, míg végül ő is megpillantotta a látványt. Porfelhők szálltak fel körben antennákkal felszerelt furgonok kereke alól.
– A rosseb vigye el – jegyezte meg Mastras, és visszanézett Stantonra.
Rádiós és televíziós társaságok autói közeledtek.