TIZENEGY

Vajon mit árulhat el róla, tűnődött Chel, hogy még most is csak a kódexre gondol, és hogy talán sosem láthatja többé? Hogy sosem tudhatja meg, ki írta és miért kockáztatta az életét, amiért a királya akarata ellen tett? Mit árul el róla, hogy még most is, miközben a doktor autójában Gutierrez háza felé megy, arra gondol, amire nem kellene? Tudta, hogy a kormánynál ülő és meg sem szólaló Stanton határozott megvetéssel gondolhat rá. A férfi egész életében azon dolgozott, hogy megakadályozza a betegség elterjedését, és erre ő a tudálékos mesterkedésével az egész várost veszélybe sodorja.

Különös módon Patrick hangját idézte fel gondolatban. Charlottsville-ben, Virginia államban voltak egy találkozón, amelynek témája a maja epigráfia adatállománya volt, és azt tervezték, hogy a konferencia után kirándulnak az Appalache-hegységben. Amikor Chel közölte vele, hogy már elvállalta egy másik bizottság elnökségét, és nem mehet a kiruccanásra, Patrick azt mondta neki:

– Egy nap rájössz, hogy túl sok mindent feláldoztál a munkádért, és azokat a dolgokat már nem kaphatod vissza.

Chel akkor úgy gondolta, hogy csak a harag beszél a férfiból, és le fog csillapodni, mint mindig. Patrick egy hónappal később elköltözött.

Ahogy arrébb csúszott az ülésen, érezte, hogy valami beleakad a cipője sarkába: egy póráz. A végén lévő hurokból arra lehetett következtetni, hogy a kutya kicsi.

– Dobja a kocsi hátuljába! – mondta Stanton, de semmi melegség nem érződött a hangjából. Az út során akkor szólalt meg először. Chel figyelte, ahogy a férfi az autót vezeti, mindkét keze a kormányon, mintha oktatókocsiban ülne. Bizonyára az a típus, aki soha semmilyen szabályt nem szeg meg. Stantont szigorú természetűnek vélte, és azon gondolkodott, hogy valóban olyan magányos-e, mint amilyennek látszik. Legalább kutyája van. Chel az ablakon kinézve a reklámokkal telerakott Pacific Coast autópályát figyelte. Talán neki is lesz egy házi kedvence, ha kirúgják a Gettytől, és jobban ráér mindenre.

– Adja ide! – szólalt meg Stanton.

Chel ránézett.

– Mit?

Akkor vette észre, hogy furcsa módon még mindig a kezében tartja a pórázt. Stanton érte nyúlt, elvette, hátradobta az ülésre, majd gyorsított.

Chel emlékezett arra, hogy Hector Gutierrez Inglewoodban lakott, a repülőtértől északra. Amikor megálltak a kétszintes ház előtt, nem tudta, hogy mit várjon. Elképzelhető, hogy a férfi családja még mindig nem tudja, mi történt; még senki nem járt náluk, hogy tájékoztassa őket.

– Menjünk! – mondta Stanton, és leállította a motort.

Kopogott a bejárati ajtón, és egy perccel később kigyúlt bent a fény. Egy hollófekete hajú, latin-amerikai nő jött az ajtóhoz. Hosszú köntöst viselt. Bedagadt szeme jelezte, hogy sokat sírt. Chel számára világos volt, hogy a nő már mindent tud. Arra is rájött, hogy miért nem lépett érintkezésbe a hatóságokkal. Az asszony nem csak a férjét vesztette el, de fennállt a veszély, hogy minden mást is elveszíthet. Az ICE és az FBI könyörtelen, ha a feketepiacon szerzett jövedelmek lefoglalásáról van szó.

– Mrs. Gutierrez?

– Igen?

– Doktor Stanton vagyok a Járványügyi Intézettől. Ő pedig Chel Manu, aki a férjével kötött üzletet. Nagyon kellemetlen híreink vannak. Tudja, hogy a férje ma autóbalesetet szenvedett?

Maria lassan bólintott.

– Bemehetünk? – kérdezte Stanton.

– Jó itt kint is – felelte a háziasszony. – A fiam éppen most próbál elaludni.

– Sajnáljuk, amiért ilyen csapás érte, Mrs. Gutierrez – mondta Stanton. – El tudom képzelni, hogy a fiával együtt mit kell most elviselnie, de fel kell tennem néhány kérdést. – Kis szünetet tartott, és amikor a nő végre bólintott, folytatta. – A férje nagyon beteg volt, ugye?

– Igen.

– Önnek van bármilyen problémája az alvással? – kérdezte Stanton.

– A férjem az elmúlt négy nap során egész éjszaka fent volt, egyfolytában. Most meg kell magyaráznom a fiamnak, hogy az apja halott. Érthető, hogy volt egy kevés problémám az alvással.

– Bármi rendellenes izzadás? – folytatta Stanton a kérdések sorát.

– Ilyen nincs.

– Hallotta, hogy mi történt a Presbiteriánus Kórházban?

Maria szorosabbra húzta magán a köntöst.

– Láttam a híradót.

Stanton azt mondta:

– Nos, egy másik ember is beteg volt, és ma reggel meghalt. Tudjuk, hogy ugyanaz a betegsége volt, mint a férjének. Úgy gondoljuk, hogy a kór valami ennivalóval terjed, amit az első páciens adhatott a férjének, amikor eljött Guatemalából. Van bármi ötlete, hogy a férje hol állapodhatott meg egy Volcy nevű emberrel?

Maria megrázta a fejét.

– Semmit nem tudok Hector üzleti ügyeiről.

– Át kell kutatnunk a házat, Mrs. Gutierrez, hátha találunk még valamit. És mintát kell vennünk a hűtőszekrényben tárolt ételekből is.

Maria a kezébe temette az arcát, és a szemét dörzsölte, mintha már látni sem bírná őket.

– Nagyon komoly a helyzet – mondta Stanton. – Segítenie kell nekünk.

– Nem – felelte Maria, és gyengén ellenszegült. – Kérem, távozzanak!

– Mrs. Gutierrez – szólalt meg Chel. – Tegnap délelőtt a férje eljött hozzám egy lopott tárggyal, és arra kért, hogy őrizzem meg neki. Beleegyeztem, igent mondtam, utána pedig hazudtam a tárggyal kapcsolatban. Most a hazugságom miatt újabb emberek betegszenek meg. Ezután együtt kell élnem ezzel a tudattal. Önnek azonban nem kell majd, ha ránk hallgat. Kérem, engedjen be minket!

Stanton visszafordult Chelhez, és meglepődött a nő hangjából érezhető elszántságon.

Maria kinyitotta az ajtót.

Végigmentek egy keskeny előszobán, amelynek a falán futballmérkőzések és születésnapi összejövetelek fényképei lógtak. A konyhában Stanton mindent kiszedett a hűtőszekrényből, és arra kérte Chelt, hogy ő is rakjon ki mindent a kamrákból. Hamarosan húsznál is több dolog volt előttük, több közülük tejterméket is tartalmazott, de egyik sem volt szokatlan, guatemalai vagy import. Stanton gyorsan átvizsgálta a szemetest is, de ott se talált semmi érdekeset.

– A férje hol dolgozott, amikor itthon volt? – kérdezte Stanton.

Maria bevezette őket egy dolgozószobába a ház végében. Piszkos, fehér heverő, fémből készült asztal, egy keleties mintájú szőnyegen pedig néhány alacsony könyvespolc volt benne. A kis helyiség bűzlött a cigarettafüsttől. A ház többi része tele volt családi emlékekkel, de az irodában nem voltak képek. Amikor Gutierrez itt dolgozott, nem akarta, hogy a képekről a fia vagy a felesége figyelje munka közben.

Stanton az íróasztal fiókjaival kezdte. Egymás után kihúzta mindegyiket. Irodaszerek, számlák halmaza, és a lakással kapcsolatos, más papírok voltak bennük: jelzálog-dokumentumok, fizetések nyilvántartása, elektronikus eszközök használati utasításai.

Chel elővette a szemüvegét, és a számítógépre koncentrált.

– Nincs ma a világon kereskedő, aki ne folytatna internetes eladást – mondta Stantonnak.

Megnyitotta az eBay kereskedelmi honlapot. HGDealer bejelentkezési oldala nyílt meg, és a rendszer a jelszót kérte.

– Legyen talán az Ernesto – javasolta Maria az ajtóból. Több tétel listája jelent meg a képernyőn.

– Hatvan napig tárolja az eladott tételeket – mondta Chel. – Ezeket adták el, vagy próbálták eladni az utolsó két hónap során.

– Ezt Gutierrez eladta, ugye? – kérdezte Stanton. – A könyvet azonban vette. Ehhez Volcy számláját kell megnéznünk? De Volcy honnan tudhatta volna, hogyan kell használni egy ilyen internetes oldalt? És hol fért volna hozzá?

– Arrafelé mindenki tudja, hogyan működik a rendszer – szólalt meg Chel. – Az emberek napokig mennek, hogy számítógéphez férhessenek, ha valamit el akarnak adni. Kódexet viszont nem adhatott volna el az eBay oldalon. Túl nagy figyelmet vont volna magára. Itt a legdrágább tételek is ezerötszáz dollárnál kevesebbe kerülnek; van egy határ, hogy az emberek az internetes vásárlásnál mennyit hajlandók fizetni valamiért. A nagyon drága dolgokkal kereskedők ezért kapcsolatteremtésre használják az eBay honlapját, és személyesen kötik meg az üzletet.

Rákattintott egy fülre az oldal tetején, mire megnyílt az eBay üzenő ablaka. Közel ezer beérkező üzenet volt benne. Sok közülük a felsorolt cikkekkel volt kapcsolatos, de akadtak szép számmal helyeket, dátumokat és időpontokat megadók is, mivel Gutierrez találkozni akart emberekkel, akik el szerettek volna neki adni tételeket.

– Mind üzleti nevet használnak – mondta Chel.

– Hogyan tudnánk megállapítani, hogy melyikük lehet Volcy?

Stanton Mariát kereste, de a nő már kiment.

– Figyeljen! – szólalt meg Chel. Rávitte a kurzort egy üzenetre, amelyet a Chuyum-thul üzleti névvel küldtek egy héttel korábban.

A sólyom.

Küldő: Chuyum-thul

A küldés időpontja: 2012. dec. 5. – 10:25

VALAMI NAGYON ÉRTÉKES | NEKEM VAN,

BIZTOS FOGJA AKARNI

TEL.: +52 553 77038

– Számítógépes fordításnak tűnik – mondta Chel. – A maja mondatszerkesztés szabályai szerinti a szöveg.

– Melyik országé az ötvenkettes hívószám?

– Mexikóé – felelte Chel. – A körzetszám pedig Mexikóvárosé. Az antik műkincsek melegágya, és a határtól délre Volcynak valószínűleg ott volt a legtöbb esélye, hogy tisztességes árat kapjon a könyvért. Bizonyára nem kapta meg, amit akart, és ezért jött az Egyesült Államokba.

Fentről gyermeksírás hallatszott. Stanton és Chel sajnálkozó pillantást váltottak, de folytatták a vizsgálódást. Amikor Chel talált egy Chuyum-thulnak küldött üzenetet, a kör kezdett bezárulni.

Küldő: HGDealer

A küldés időpontja: 2012. dec. 6. – 14:47

2012. DECEMBER 7. PÉNTEK

AG 224-es Járat

Ind.: Mexico City (MEX), 6:05

Érk.: Los Angeles, CA (LAX), 9:12

2012. DECEMBER 11. KEDD

AG 126-os Járat

Ind.: Los Angeles CA (LAX), 7:20

Érk.: Mexico City (MEX), 12:05

– A jegyet bizonyára Gutierrez vette Volcynak – jegyezte meg Chel.

Stanton összerakta magában az időpontokat. Volcy Mexikóban repülőgépre szállt, eladta Gutierreznek a kódexet, majd megszállt a Super 8-ban, hogy ott várjon a visszautazásig. De éjszaka kihívták a zsarukat, és azok bevitték a kórházba. Sosem szállt fel a Mexikóvárosba tartó, AG 126-os járatra.

– Mi történt a pénzzel, amit Gutierrez fizetett neki? A rendőrök nem találtak pénzt a szállodai szobában.

Chel megszólalt:

– Több esze volt, mintsem hogy annyi készpénzzel próbáljon átjutni a határon. Bizonyára letétbe helyezte itt egy olyan banknál, amelyiknek Közép-Amerikában is vannak fiókjai.

Stanton visszagondolt Volcy utazásának időpontjaira, és akkor hirtelen valami más tűnt fel neki: AG 126-os járat. A szám különös módon ismerős volt.

Egyszeriben eszébe jutott, hogy miért.

– A mexikói járat tegnap délelőtt lezuhant.

Chel felnézett.

– Miről beszél?

Stanton elővette az okostelefonját, és megmutatta a bizonyítékot a szinte lehetetlen egybeesésre: Az Aero Globale 126-os járata zuhant a Csendes-óceánba.

– Véletlenről lehet szó? – kérdezte Chel.

– Valami kapcsolatnak lennie kell.

– Volcy fel sem szállt arra a repülőgépre.

– Talán nem – mondta Stanton. – De mi van akkor, ha mégis őmiatta zuhant le?

– Hogyan?

A féri agya sebesen dolgozott, ahogy logikusan próbált gondolkodni. A valószínű ok emberi hiba volt, egyfolytában ezt ismételgették a hírekben.

– Volcy felszállt az első járatra – mondta Stanton. – A pilóták rendszeres útvonalon járnak oda-vissza. Mi van akkor, ha a szerencsétlenséget okozó pilóta vezette a Mexikóvárosból Los Angelesbe tartó gépet, amelyiken Volcy is rajta volt? Volcy kapcsolatba kerülhetett vele az út során.

– Úgy gondolja, hogy a pilóta Volcytól valami fertőzött dolgot kaphatott? – kérdezte Chel.

Stanton csak akkor kezdett egy másik lehetőséget is figyelembe venni – egy sokkal ijesztőbbet. Ilyen kapcsolatokat lehet látni a tbc fertőzések csoportjainál. Vagy az Ebola esetében. Ha két ember, akikkel Volcy alkalmi kapcsolatba kerül, két különböző helyen fertőződik meg, akkor járványtani szempontból csak egy lehetőségre lehet következtetni.

Stantont felkavaró érzések rohanták meg.

– Volcy megfertőződik Guatemalában, Mexikóvárosban repülőre száll, és ott van, ahol a pilóta. Talán még kezet is fognak, amikor leszáll, és ezzel átadja a priont. Volcy találkozik Gutierrezzel. Megkötik az üzletet, majd útjaik elválnak. Egy nappal később a pilóta beteg lesz. Utána Gutierrez is megbetegszik. Pár nap múlva a pilóta lezuhan a repülőgéppel, Gutierrez pedig karambolt szenved az autójával.

– De mitől lettek betegek? – kérdezte Chel.

– Volcytól – felelte Stanton, és az ajtó felé iramodott. – Magától Volcytól.

A kisfiú ismét sírt, Stanton pedig a lépcső felé indult és bekiabált Mariának, hogy semmihez ne nyúljon az épületben.