40. FEJEZET

oden már szólásra nyitotta a száját, de Conner lepisszegte, és tekintetét le sem véve a kezemben lévő érméről, odalépett hozzám.

– Ezt hol tanultad?

Megrántottam a vállam.

– Bármelyik zsebtolvaj képes rá. – Hogy bemutassam, beejtettem az érmét Conner kabátzsebébe. A hüvelyk- és mutatóujjammal kivettem onnan, majd átpörgettem az ujjaim közt, bele a tenyerembe. – Ez ügyes módszer arra, hogy meglovasíts egy érmét anélkül, hogy ökölbe kelljen szorítanod a kezed.

Conner Rodenhez fordult.

– Te meg tudod csinálni?

Roden megrázta a fejét. Tobias követte a példáját, még mielőtt Conner őt is megkérdezhette volna.

– Észrevettem, hogy a bal kezeddel csinálod - mondta Conner. – Mint ahogy a balban tartod a villádat, és a ballal írod a leveleidet is. A jobb kezeddel is meg tudod csinálni?

Átdobtam az érmét a jobb kezembe, és ugyanolyan ügyességgel átpörgettem az ujjaim közt.

– És tudsz enni és írni a jobb kezeddel is?

– Kiskoromban az apám ragaszkodott hozzá, hogy megtanuljak mindent elvégezni a jobb kezemmel is. Azóta kiestem a gyakorlatból, de mióta idejöttem, újra ráéreztem.

Conner elindult a dolgozószobája felé.

– Sage, szeretnék négyszemközt beszélni veled!

Ez parancs volt, nem kérés, úgyhogy követtem a dolgozószobájába, ahol is becsukta mögöttem az ajtót.

– Nem kell hazudnod egész hátralevő életedben. – Valami olyan kétségbeesés volt Conner tekintetében, amit addig nem láttam. - Van más út is.

– Valóban?

– Foglald el most a trónt Jaron hercegként! Játszd el a szerepét egy-két évig, addig, amíg muszáj, aztán add át a trónt annak, akinek csak szeretnéd! Aztán elmehetsz, és élheted a saját életed, csak éppen gazdagon és fényűzésben.

– Mire kér, uram? – Tudtam, de azért hallani akartam tőle is.

– Legyél te a herceg, Sage! Mostanra megbizonyosodtam felőle, hogy csak te vagy rá képes.

– És mi a helyzet Rodennel?

– Jaron herceg híres volt arról, hogy végig tud pörgetni egy érmét az ujjai közt. Ahogy kidolgoztam ezt a tervet, mindenre gondoltam, amit a helytartók csak kérdezhetnek, hogy el tudják dönteni, elfogadnak vagy megtagadnak-e téged. Figyelembe vettem a jellemvonásait, és hogy mi maradna meg belőle, ahogy nőtt és változott. Jaront egész gyerekkorában a királyi szokás szerint nevelték, úgyhogy akit választok, annak legalább részleteiben be kell tudnia mutatni ezt a nevelést. De amíg meg nem láttam, mit művelsz, el is felejtettem, milyen szokása is volt ez a pörgetés, egy egyszerű kis trükk, de olyan, amire nagyon kevesen képesek olyan ügyesen, mint ő. A helytartók el fogják várni, hogy előbb-utóbb lássák ezt a hercegtől.

Leültem az egyik székbe, és keresztbe raktam a lábam.

– Rodent is meg lehet rá tanítani.

– Nincs rá elég időnk, és ilyen jól nem is menne neki. Látszana, hogy csak most tanulta. Sage, te vagy a legmegfelelőbb!

Nem feleltem rögtön, főleg azért nem, mert tudtam, mennyire kétségbeesetten várja Conner a válaszom. Végül ismét ránéztem.

– Nem.

Conner elvesztette a fejét.

– Micsoda? Mindez csak valami játék volt a számodra? Csak egy teszt, hogy lásd, el tudsz-e idáig jutni, csak azért, hogy utána visszautasíts?

– Nem, uram. De tegnap a járatokban elgondolkodtam kicsit. Veldergrath emberei megöltek volna, ha megtalálnak, igaz? A királyt, a királynét és Darius herceget pedig tényleg megölte valaki. Végül engem is megölnének. Nem kell a hatalom meg a gazdagság, Conner. Csak életben akarok maradni.

– Veldergrath nem mer majd bántani, miután trónra kerülsz. Ha Lord Kerwyn, a főkancellár elfogad, mint Jaron herceget, akkor Veldergrath is így tesz majd. A királyi család sorsától pedig nem kell tartanod.

– Miért nem?

– Politikai okokból ölték meg őket. Ha másfelé tereled az országot, akkor nem szolgáltatsz okot arra, hogy megöljenek.

Összehúztam a szemem.

– Ezt meg honnan tudja, Conner? Tudja, ki ölte meg őket?

– Engem gyanúsítasz? – mennydörögte, majd dühét elnyomva halkabban folytatta: – Nem számít, hogy ki ölte meg őket. Ismerem az ellenségeiket, és tudom, hogy nem jelentenek rád veszélyt. Garantálhatom a biztonságodat a trónon, Sage. Mint ahogy a halálodat is garantálhatom, ha ellentmondasz nekem.

– Nem fog megölni – mondtam. – Én vagyok az egyetlen reménye arra, hogy a terve sikerülhet. Ne tegyünk úgy, mintha nem így lenne!

Conner leült a másik, az asztallal szemben álló székbe, és szinte könyörgő tekintettel nézett rám, hogy fogadjam el az ajánlatát.

– Sage, senki sem fog ártani neked, amíg a trónon ülsz, és csak addig kell uralkodnod, amíg szeretnél.

– És aztán átadhatom magának a koronát.

Conner arca elvörösödött, amikor felállt és ismét kiabálni kezdett.

– Add a koronát annak, akinek csak akarod! Csak olyan személy legyen, akiben megbízol! Nem én vagyok a gonosz ebben a történetben, nem számít, hányszor próbálod meg rám osztani ezt a szerepet!

– Akkor maga lenne a hős?

– Én csak egy egyszerű ember vagyok, aki megpróbálja azt tenni, ami a legjobb az országának. Ha ejtettem is hibákat menet közben, azok csakis a helyes cselekedet utáni vágyból fakadtak.

– Vannak feltételeim – jelentettem ki.

– Elviselhetetlen vagy – mondta Conner. – Azóta erre a pillanatra vártál, hogy találkoztunk? Hogy egy olyan helyzetbe kényszeríts, ahol minden szeszélyed előtt fejet kell hajtanom, vagy végignézhetem, ahogy minden, amiért dolgoztam, kárba vész?

– Tobiasnak és Rodennek velünk kell jönniük a kastélyba.

– Miért?

– Megígértem, hogyha engem választ, nem hagyom, hogy megölje őket. Ez az egyetlen módja annak, hogy tartani tudjam a szavam.

– Ez bolondság! Most már fenyegetést jelentenek a számodra.

– Ha most elment volna Rodennel, akkor Tobiast és engem megöltek volna, igaz?

Conner legyintett.

– Ezt nem tagadhatom, de nem is fogok elnézést kérni érte. A két fiú, aki nem került kiválasztásra, mindent tud. Ezt a tudást pedig felhasználhatják arra, hogy zsaroljanak, zaklassanak, és félelemben tartsanak egész hátralévő életedben. A rossz kezekben lévő tudás nagyon veszélyes dolog, Sage. Jelen pillanatban ők jelentik számodra a legnagyobb veszélyt.

– De én fogom eldönteni, mihez kezdek ezzel a veszéllyel. De ez még nem minden. Imogen is velünk jön Drylliadba.

– Bolond gyermek! Emlékeztetnem kell téged Amarinda hercegnőre, a jegyesedre? Imogennek nincs jövője melletted.

– Amint herceg leszek, kifizetem, amivel még tartozik magának, és szabadon engedem. Vagy mindannyian velünk jönnek, vagy maradok.

Conner elkáromkodta magát, majd felkapott az asztaláról egy kis márványszobrocskát, és hozzámvágta. Az elszállt a vállam mellett, a szemközti falba csapódott, és megrepesztette a lambériát. Talán el is akarta véteni, talán nem.

– Még nem vagy király! – morogta. – Elvisszük őket magunkkal, csak gyömöszöld be azt a nagy fejed velem a hintóba! De amíg meg nem koronáznak, én vagyok a gazdád, és meg fogok szabadulni tőlük, ha úgy látom jónak.

– Rendben van – mondtam, és csintalan mosoly jelent meg az arcomon. – Szóval inkább most hajolna meg előttem, vagy vár addig, amíg Drylliadba érünk?

Conner ellépett mellettem, ki a bejárati csarnokba. Utasításokat kezdett ordibálni, hogy készítsenek elő egy hintót hét személy részére. Így végül Cregan lett a kocsisunk.

– Hajoljatok meg Őfelsége, életem megrontója előtt! – mondta Conner Tobiasnak és Rodennek, ahogy felviharzott a lépcsőn. – Már nem félek az ördögöktől, mert a legrosszabb itt van az otthonomban!