10. FEJEZET

osszú csend követte Conner bejelentését. Ez sokkal rosszabb volt, mint a legsötétebb sejtésem azzal kapcsolatban, hogy Conner vajon miért hozhatott ide minket, és fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. A terv legjobb esetben is őrültség volt, és mindenképpen felségárulás, nem számít, milyen vehemensen is tagadta ezt Conner. Ép elméjű ember nem hihette, hogy képes egy árvából két hét alatt herceget faragni. Ahhoz pedig még őrültebbnek kellett lenni, hogy valaki azt képzelje, hogy aztán ez az árva el tudja hitetni az egész udvarral, hogy ő a rég elveszett herceg.

Tobias ugyanezek miatt aggódott, és ennek udvariasan hangot is adott, de Conner csak legyintett.

– Mindig ilyen hitetlen vagy, fiam? – kérdezte.

Tobias nagyot nyelt.

– Nem, uram.

– Azt hiszed, hogy túl nagyra törőek a terveim?

– Én csak... – Tobias minden bátorságát összeszedte. – Számomra úgy tűnik, mindez lehetetlen.

– Semmi sem lehetetlen. Nem könnyen és nem kevés tervezgetés után jutottam erre a döntésre. De ha sikerül, egy olyan fiúra lesz szükségem, aki elhiszi, hogy mindez lehetséges.

– Én elhiszem – jelentette ki Roden.

Felhorkantam. Conner felém fordult.

– Te nem hiszed, hogy lehetséges?

– Az, hogy lehetséges, nem jelenti azt, hogy bölcs dolog is.

Conner felvonta a szemöldökét.

– Te pedig azt állítod, hogy benned megvan a kellő bölcsesség?

– Nem állítom, hogy bármi is meglenne bennem, uram.

– Kezdetnek nem rossz. Most pedig, Tobias, állj fel!

Tobias felállt, és közben olyan idegesnek tűnt, mintha éppen most készülnének neki feltenni élete legnagyobb kérdését, amire nem tudja a választ. De mint kiderült, csak Conner szándékozott beszélni.

– A hajad árnyalata megfelelő. Az arcod kicsit vékonyabb, mint amilyennek a hercegét képzelem, de a hasonlóság így is megfelelő. A magasságod elfogadható, az alkatod pedig vékony, akárcsak a királynéé. Tetszik, hogy művelt vagy, de nem gondolkodsz olyan gyorsan, mint szeretném. Ha valaki olyat kérdezne tőled, amire nem tudod a választ, félek, hogy haboznál, és tönkretennéd a tervet.

Tobias úgy reagált Conner összegzésére, mintha megütötték volna. Nem értem, miért zavarta ennyire. Conner semmi olyat nem mondott, amiről Tobias tehetett volna. És nem mintha Conner találhatott volna bárkit is, akit tökéletes jelöltnek tekinthetett volna.

Ezután Conner Rodent utasította, hogy álljon fel.

– Kevésbé nézel ki úgy, mint a herceg, mikor utoljára látták, viszont sok benned a közös a királyné családjával, úgyhogy meggyőzhetjük az embereket a kilétedről. Az ambíciód és az eltökéltséged csodálatra méltó, de gyakran hiányzik belőled a magabiztosság, mikor szükség lenne rá. Sohasem taníttattak, ami még problémát jelenthet. Viszont erős vagy, ami előnyt jelent, ha kardvívásra vagy lovaglásra kerül sor.

Conner jelezte, hogy leülhet, de Roden állva maradt.

– Uram, most, hogy tudom, mit keres, azzá a herceggé válhatok, akire önnek szüksége van.

– Ülj le! – ismételte Conner. Teljesen hidegen hagyta Roden ígérgetése. Conner felém biccentett, mire felálltam.

– A hajad színe egyáltalán nem megfelelő, de talán átfesthetjük. A bal kezedet részesíted előnyben, miközben mindenképpen a jobbat kell használnod. Nem vagy sem elég magas, sem elég erős ahhoz, a mit az ember Eckbert király fiától várna. Te tűnsz a legfiatalabbnak a fiúk közül, bár lehet, hogy mindannyiótoknak hazudnia kell majd a korát illetően. Mennyire vagy jó akcentusok megtanulásában?

– Arra kíváncsi, el tudom-e sajátítani a carthyai akcentust két hét alatt? – kérdeztem.

– Nem foglalhatod el a trónt, ha úgy beszélsz, mint egy aveniai.

– Nem számít – mondtam. – Nekem nem kell a trón. Válasszon csak Roden és Tobias közül, én pedig olyan messzire megyek, hogy soha többé nem lát újra.

Conner arca megrándult dühében.

– Azt hiszed, kicsit is érdekel, mit akarsz? Azért vagy itt, mert - pár testi hátrányosságtól eltekintve – látom benned annak a személyiségnek a szikráit, amire Jaron hercegtől számítanék. Ha ki tudjuk irtani a rossz szokásaidat és a dacos természetedet, úgy érzem, el tudnád hitetni a nemesekkel, hogy te vagy Jaron.

– Ha ezeket kiirtja, nem marad belőlem semmi – mondtam. – Szabadítson meg ezektől, és éppen olyan unalmas leszek, mint Tobias, és olyan kiszámítható, mint Roden. Miért nem fogja inkább az ő külső hasonlóságukat, és ad nekik jellemet?

Mindössze költői kérdés volt. Valójában nem gondoltam, hogy bármelyikük is képes lenne magára ölteni egy személyiséget.

– Jaron herceg harcos volt – mondta Conner. – Te pedig mást sem teszel, csak küzdesz, mióta megismertelek.

– És ha engem akar felhasználni ehhez a csaláshoz, akkor továbbra is küzdeni fogok – jelentettem ki. – Magának nem herceg kell, hanem egy báb. Mindezt titokban tervelte ki. Miért? Talán maga nem szerezheti meg a trónt, de arra készül, hogy a függöny mögül uralkodjon. Ültesse Rodent a trónra! Ő örömmel hagyja majd, hogy mozgassa a kezét, és a szájába rágja, mit is mondjon. Én nem!

– Halkabban beszélj! – szólt rám Conner. – Nem szerepel a terveim közt, hogy kormányozzak. Természetesen két hét múlva egyikőtök sem fog eleget tudni ahhoz, hogy ezt a feladatot egyedül ellássa. Ezért ott leszek, hogy tanácsadóként irányítsam és megvédjem, és hogy őrizzem a titkunkat. Mikor készen álltok arra, hogy egyedül uralkodjatok, abban a tisztségben foglak szolgálni titeket, amit nekem választotok. – Conner felém nyújtotta kezét. – Felajánlom, hogy Carthya napjává teszlek, fényesebbé, mint a hold és a csillagok együtt. És úgy fogod elfoglalni a trónt, hogy tisztában vagy vele, a háború széléről húztad vissza az országod. Hogyan mondhatnál nemet erre a lehetőségre, Sage?

– Carthya nem az én országom – mondtam az ajtó felé lépve. – Hogy őszinte legyek, remélem, Avenia elpusztítja.