35

– Kitűnő jelentés, Cassian. Remek munkát végzett. Nem hinném, hogy felelősnek kell éreznie magát, amiért az érkezése után is történtek halálesetek, az ügy kétségkívül igen bonyolult volt, de végül, hála önnek, megnyugtató véget ért. Az imént kaptam egy köszönőlevelet Kypros főkormányzótól. Azt kell mondanom, önnek remek érzéke van hozzá, hogy tisztán lásson a sötétben!

A legfőbb döntőbíró egészen kivirult a büszkeségtől. Az ajtóban egy szolga jelent meg, két üveg jégbe hűtött, legkitűnőbb évjáratú torinachiai borral. Mindez azt jelentette, hogy a dolgok meglehetősen jól alakulnak. Valójában, ha csupán egyetlen kristálypalack állt volna a poharak mellett a hihetetlenül értékes folyadékkal, már az is arra utal, hogy az ügy várakozáson felüli eredménnyel végződött. Cassian igen meglepődött, és finoman gyanakodni kezdett. Hallott már olyasmiről, hogy egyes prétorokat egy egész palack ilyen borral megkínáltak, de ő maga még soha nem részesült ebben a megtiszteltetésben. Úgy érezte, ennyire azért mégsem végzett jó munkát abban a távoli városban.

Ráadásul volt még néhány elvarratlan szál, például a Lyn által használt titokzatos csontgömb dolga. A fegyver Aralesh tanulócsoportjának mestermunkája volt, ám ennél sokkal ősibb, erősebb és gonoszabb mágiát is fölhasználtak a készítéséhez. Nyilvánvalóan több időre lett volna szüksége ahhoz, hogy alaposabban megvizsgálja és azonosítsa. De ez aligha volt most központi kérdés.

– Azt hiszem, uram, Vivane vezető köreiben erős a megkönnyebbülés, hogy mégis evilági dolog kísértette a várost – szólt az elf. A „Rém” szót még ezen a helyen sem ejtették ki szívesen.

– Valóban – bólintott ünnepélyesen Andreax. – Nos, Cassian, hamarosan újabb feladatot adunk önnek. Ezzel együtt megérdemel egy kis pihenést egy ilyen fárasztó nyomozás után. Az az érzésem, hogy időszerű lesz szóba hozni az ön előléptetését is. Nem hinném, hogy bárkinek ellenvetése lenne... Csodálkozva látom, hogy még Crotias tábornagy is igen jó véleménnyel van önről. Ha még őt is képes volt megnyerni magának, akkor ön valóban olyan képességekkel rendelkezik, amelyeket kár lenne kiaknázatlanul hagynunk. Úgy látom, a jövőben sem marad elfoglaltság híján.

– Azt hiszem, uram, Tarlanth ügye még nem rendeződött megnyugtatóan – mondta habozva Cassian.

– Úgy gondolja?

Az elf egy csipetnyi rosszallást érzett a legfőbb döntőbíró hangsúlyában, és magyarázkodni kezdett:

– Tudja, uram, a vérfertőzésről szóló törvény...

– Ezzel kapcsolatban semmit sem tudunk bizonyítani – válaszolta Andreax. – Nincs alapunk feltételezni, hogy valóban ő ejtette teherbe azt a szerencsétlen lányt.

Cassian arca holtsápadttá vált.

– Úgy érti... – dadogta döbbenten.

– Nem, a gyermek még nem született meg – rázta meg a fejét a legfőbb döntőbíró –, emiatt ne aggódjon.

A szenvedélyekre! – gondolta elkeseredetten Cassian. Az a vadállat már hozzá is látott aljas tervének kivitelezéséhez. A mozaik újabb részlete került a helyére... Hihetetlen, hogy Tarlanth a jelen körülmények között sérthetetlen.

– De itt van még a korrupció gyanúja, uram, mint arra a jelentésemben rávilágítottam – mondta bizonytalanul az elf. – Arról nem is beszélve, hogy a tervezett „házasság” Lyn és Patracheus unokahúga között azt sugallja, hogy Patracheus is részese lehetett a cselszövésnek. Ennek ellenére még mindig ő irányítja a város pénzügyeit... Azt hiszem, ezt igen komolyan meg kellene fontolnunk, uram.

– Elég legyen ebből, Cassian! – figyelmeztette Andreax. – Ön lelkiismeretesen elvégezte, amiért odaküldtük, Vivane pedig visszatért a rendes kerékvágásba. Az ünneplés és dorbézolás amúgy is elvonja a figyelmet a közelmúlt sajnálatos eseményeiről. Higgye el, az élet megy tovább. Van még valami jelentenivalója?

Cassian sietve elbúcsúzott, és a szállása felé indult. Előkerítette a pénztárost, és az évek alatt félretett zsoldjának kifizetését kérte. A pénz bőven elegendő volt ahhoz, hogy visszatérjen Vivane-be, és rendezze a tartozását.

Órákon át csellengett a városban, bámészkodott az ismerős látnivalók előtt, újra és újra átgondolva azt, ami nyugtalanította. Végül nem bírta tovább, ismételt bebocsáttatást kért a legfőbb döntőbíróhoz. Arra számított, hogy várnia kell egy-két napot, míg Andreax fogadja, legnagyobb meglepetésére azonnal beengedték hozzá.

– Mi az már megint? – Andreax hangja figyelmeztetően csengett, amely ezúttal nem érte váratlanul az elfet. Úgy döntött, tudomást sem vesz róla.

– Maguk tudták, igaz?

– Nos, hogy is mondjam, valóban voltak bizonyos jelek, amelyek erre mutattak. Oda kellett küldenünk egy prétort, hogy biztosak lehessünk a dolgunkban. Az utóbbi időben igen sok bejelentés érkezett Tarlanth-tal kapcsolatban. Rövid idő alatt rengeteg ellenséget szerzett. Úgy gondoltuk, bomlasztó hatással van a városra.

– Kypros...

– Többek között. Tudja, nem teljesen helyénvaló az a híresztelés, hogy a főkormányzó híján van a józan észnek. Ha saját magát kell megvédenie, igen éber és ravasz tud lenni.

– Vagyis előre tudták, előbb-utóbb arra a feltételezésre jutok, hogy valaki a Medari-nemzetséget akarja lejáratni. Ez pedig még erősebben sarkall arra, hogy a végére járjak az ügynek...

– Pontosan. Maga pedig éppen ezt tette, méghozzá egészen kitűnő eredményességgel.

– A megbízatást tehát egyenesen nekem találták ki – állapította meg ridegen Cassian. – Mondja csak, valóban a lány ölte meg mindegyiküket?

– Ez kissé veszélyes kérdés, nem gondolja? – válaszolta fagyosan Andreax. – Nem túl bölcs dolog ilyeneket kérdezni.

– Az ikrek – mondta Cassian emelt hangon. – Ők valahogy nem illettek bele a sorba... Az apjuk sem keveredett bele a korrupció hálójába. Ugye, ők tudták? Tudták, hogy kicsoda valójában a lány! Egyedül bennük bízhatott meg, mivel éppen olyan kitaszítottak voltak, mint ő. Ők voltak az egyedüli támaszai. Éppen ezért ölték meg őket, hogy a lány elveszítse a talajt a lába alól, és végzetes tettekre ragadtassa magát... Azért, hogy Tarlanth-tal kapcsolatban kiugrassák a nyulat a bokorból. Ki tudott róla? Árulja el, ki tudhatta?!

A düh valósággal kirobbant belőle.

– Mondja meg! – kiáltotta.

– Nem, Cassian. – A válasz hideg és megingathatatlan volt. – Nem az ön dolga ezen rágódni. Ön megtette a kötelességét, és jelentésének megfelelően szerkesztett változatát eljuttattuk mindenhová, ahol szükség volt rá.

„Megfelelően szerkesztett.” Lefogadom, hogy nagyon is megfelelően megszerkesztettétek! – füstölgött magában Cassian.

– Azt hiszem, kiveszem a szabadságomat – sóhajtott. – Tíz nap múlva visszatérek a feladataimhoz. Muszáj kipihennem magam, és úgy gondolom, tíz napig igazán tudják nélkülözni a szolgálataimat.

– Erre igazán rászolgált – enyhült meg Andreax tekintete. Biztos volt benne, hogy tíz nap alatt az elf túlteszi magát a megrázkódtatáson.

Cassian visszament a pénztárba. Szerencsére már aznap este indult légihajó Vivane-be.