PROLÓGUS

 

 

Valaha régen, az emberi történelem előtti hősies és kegyetlen időkben legendák születtek, és a mágia virágzott a Földön: ez volt a Földhajnal kora. Varázslók, kardművészek, trubadúrok és fegyverkovácsok élték életüket, és használták csodás képességeiket nap mint nap ebben a mitikus korban, mert a mágia áramlását nem korlátozta semmi.

De ahogy a mágia erősödött, meggyöngült a világokat elválasztó szövedék, és egy napon rémséges teremtmények rágták át magukat az asztrális síkról, kegyetlenül pusztítván a Földet és annak szerencsétlen lakóit. Az első Rémek persze még gyöngék voltak és sebezhetők, de ahogy múlt az idő, egyre erősebb és halálosabb szörnyetegek érkeztek, és egyre többen... Megállíthatatlanul özönlöttek át, megfertőzve és lerombolva ezt a világot, elhozván a Csapás rettenetes korszakát.

Még a Thérai Birodalom legnagyobb varázslói is kénytelenek voltak szembenézni azzal a ténnyel, hogy az ő erejük is kevés a Rémek elleni küzdelemhez, ezért új tervet alkottak, hogy megmentsék a világ népeit a teljes pusztulástól. Hatalmas föld alatti erődítmények, kaerek épültek mindenfelé, és amikor eljött a gyászos nap, a Bezárkózás Napja, a lakosság leköltözött ezekbe a mágiával óvott és lezárt építményekbe, hogy túlélje a Csapás tombolását. Évszázadok múltak el így, s közben a Rémek feldúlták a magára hagyott világot.

Fél évezred telt el, mire a rettenetes lények végre elkezdtek visszavonulni abba a pokolba, ahonnan jöttek. Az emberek, valamint a Földhajnal többi népe kimerészkedtek a felszínre, és lassan újra birtokba vették szeretett Földjüket. Théra hatalmas városai is feléledtek a tetszhalálból: hódító seregeket és légihajókat indítottak minden irányba, hogy ismét megalapozzák hatalmukat. Félelmetes fegyvereikkel, pusztító mágiájukkal és mérhetetlen tudásukkal a théraiak megpróbálták újra uralmuk alá hajtani a világot, melyet a Rémek elvettek tőlük.

Ezekben a zavaros időkben semmi sem ment olajozottan, még a birodalmi erődökben sem, mert a kapzsiság és a züllöttség sötét csápjai messzire nyújtóztak...