4

Dél lett, mire a folyón átkeltek, és rendezett sorokban végigvonultak a lapos és lankás arméniai síkságon; nem kevesebbet, mint öt paraszangát tettek meg. A folyó közelében ugyanis a kardukhoszokkal folytatott háborúk következtében nem voltak falvak.

Nagy faluba érkeztek, még palota is volt benne a szatra-pa számára, és a legtöbb házon tornyok magasodtak. Élelem bőven volt. Innen továbbmentek, és két nap alatt tíz paraszangát megtéve, túljutottak a Tigris folyó forrásán.

Innen továbbmentek, és három nap alatt tizenöt paraszangát megtéve, a szép, de kicsi Téleboasz folyóhoz értek, amely körül sok falu terült el. Ezt a vidéket Nyugat-Arméniának nevezték.

A vidék kormányzója Tiribazosz volt, a király jó barátja. Ha a király meglátogatta, csak ő segíthette föl lovára. Lovasai kíséretében megjelent Tiribazosz, előreküldte tolmácsát, és megüzente, hogy beszélni kíván a vezérekkel. Azok úgy döntöttek, hogy meghallgatják; amikor hallótávolságra ért, megkérdezték tőle, mit akar. Tiribazosz azt felelte, hogy egyezséget szeretne velük kötni; ő sem bántja a görögöket, a görögök se égessék fel a házakat, élelmet viszont vehetnek, amennyi kell. A hadvezérek egyetértettek, és ilyen feltételekkel meg is kötötték a szerződést.

Innen továbbmentek, és három nap alatt tizenöt paraszangát tettek meg egy síkságon. Tiribazosz mintegy tíz sztadion távolságról kísérte őket hadával.

így érkeztek el egy királyi palotához, amely körül számtalan falu volt, mindegyikben sok élelem. Itt tábort ütöttek, de hajnalban nagy hózivatar támadt, ezért úgy határoztak, hogy az osztagokat és a vezéreket a falvakban szétosztva fogják elszállásolni. Nem láttak ugyanis egyetlen ellenséget sem, és a nagy hó miatt is biztonságban érezhették magukat. Találtak itt mindenféle jót: áldozati állatot, gabonát, jó illatú óbort és sokféle hüvelyest.

De néhányan, akik elbarangoltak a táborból, jelentették, hogy sereget pillantottak meg, és sok lobogó tüzet láttak az éjszakában. A vezérek most már nem találták biztonságosnak, hogy szétszórva táborozzanak: elhatározták hát, hogy ismét egybegyűjtik a sereget. Egyesültek a csapatok, a mozgást siettette, hogy az ég is tisztulni látszott. Az éjszakát a szabadban töltötték, de ekkor meg oly temérdek hó esett, hogy a fegyvereket és a fekvő embereket egészen belepte. Az igásállatok lábait is béklyóba verte a hó. Bizony 422

nem volt könnyű felkelni. Mert a fekvő embert melegítette a hó, amíg le nem pergett róla. De mikor Xenophón merészen felkelt, és meztelenül nekilátott fát vágni, gyorsan felkelt valaki más is, és kivette kezéből a munkát. Erre aztán feltápászkodtak a többiek is, tüzet gyújtottak, és bekenték testüket. Mert sokféle kenőcsöt találtak ott, ezeket olaj helyett használták: sertészsírt és szészámot, keserűmandula- és terpentinolajat. Még balzsamot is találtak éppen ezekből az anyagokból.

Ezután ismét elhatározták, hogy tábort bontanak, és tető alá húzódnak a falvakban. A katonák örvendezve-zajongva futottak vissza a házakhoz és az élelemhez. Akik a múltkori elvonuláskor oktalanságukban felgyújtották a házakat, most a szabad ég alatt megbűnhődtek tettükért, mert igen kényelmetlen szállásuk volt. Éjjel aztán a Temenionból való Démokratészt néhány emberrel együtt elküldték a hegyekbe, oda, ahol a szertebarangolók a tüzeket látták. Mert úgy tudták, hogy ez a Démokratész sok ilyen helyzetben korábban is az igazsághoz híven számolt be tapasztalatairól: a valóságos dolgokról mint valóságosakról, a nem létezőkről mint nem létezőkről.

Visszatérve elmondotta, hogy tüzeket ugyan nem látott, de elfogott és magával hozott egy embert, akinél olyan perzsa íj, tegez és bárd van, amilyent az amazonok viselnek. Arra a kérdésre, hogy hova való, a fogoly azt válaszolta, hogy perzsa, és Tiribazosz táborából jött élelmet szerezni. Ezután megkérdezték, mekkora a sereg, és ki ellen állították fel. Az ember azt felelte, hogy Tiribazosznak saját hadán kívül még khalüpsz és taokhosz zsoldosai is vannak, és az a terve, hogy megtámadja a görögöket, amikor a hegyen átkelnek, a szorosban, ott, ahol az egyetlen út vezet.

Ennek hallatán a vezérek elhatározták, hogy sorakoztatják a sereget. Őrséget hagytak hátra és a táborban maradtak részére parancsnokot jelöltek ki a sztümphaloszi Szophainetosz személyében, majd útnak indultak, és vezetőül magukkal vitték az elfogott embert. Amikor felértek a hegyre, az előrenyomuló könnyűfegyverzetű katonák megpillantották a tábort; nem is várták be a nehézfegyverzetűeket, hanem csatakiáltásokkal megrohanták a tábort. A barbárok a zajt hallva nem várták be őket, hanem elmenekültek. Néhány barbárt azért mégis megöltek, és mintegy húsz lovat zsákmányoltak. Elfoglalták Tiribazosz sátrát is, amelyben ezüstlábú fekhelyek, serlegek voltak, meg emberek, akik pékeknek és pohárnokoknak mondták magukat.

Amikor a nehézfegyverzetűek vezérei hírét vették a történteknek, elhatározták, hogy azonnal visszatérnek a táborba, nehogy az ott maradottakat valaki megtámadja. A trombita jelt adott a hátrálásra, ők megfordultak, és még aznap visszaérkeztek a táborba.