2.

Mikor végre elérkezettnek látta az időt, hogy meginduljon az ország belsejébe, azt hozta fel ürügyül, hogy szeretné teljesen megtisztítani földjét a piszidáktól. És így – mintha csak ellenük készülne – toborozni kezdte a barbár és a görög sereget.

Ezután megparancsolta Klearkhosznak, hogy jelenjen meg nála egész hadával, Arisztipposznak pedig, hogy kössön egyezséget otthon, és küldje el hozzá seregét. Az arkadiai Xeniasznak, a városok zsoldos csapatai főparancsnokának pedig azt üzente, menjen el hozzá minden emberével, csupán annyi katonát hagyjon otthon, amennyi a fellegvárak védelméhez kell. Magához rendelte a Milétoszt ostromló csapatokat, a menekülteket pedig felszólította, vonuljanak hadba vele, és megígérte nekik, ha a hadjárat sikeres lesz, addig nem nyugszik, amíg vissza nem vezeti őket hazájukba. Azok boldogan engedelmeskedtek, mert hittek neki. Felfegyverkezve megjelentek Szardeiszban. Xeniasz négyezer nehézfegyverzetűt vitt a városokból Szardeiszba, Proxenosz ezerötszáz nehéz- és ötszáz könnyűfegyverzetű katonával jelent meg. A sztümphaloszbeli Szophainetosz ezer, az akháj Szókratész ötszáz nehézfegyverzetűt vitt. A megarai Paszión háromszáz nehéz- és ugyanennyi könnyűfegyverzetű élén jelent meg. Ő is meg Szókratész is Milétosz alól érkezett. Ezek mentek el hozzá Szardeiszba.

Tisszaphernész, tudomást szerezvén minderről, úgy gondolta, hogy az előkészületek nagyobbak, mintha csak a piszidák ellen irányulnának. Mintegy ötszáz lovas kíséretében a királyhoz sietett tehát. A király, mikor Tisszaphernésztől megtudta, hogy Kürosz fegyverkezik, maga is készülődni kezdett.

Kürosz pedig a mondott csapatok élén elindult Szardeiszból, és három nap alatt huszonkét paraszangát megtéve, keresztülvonult Lüdián egész a két plethron széles Maiandrosz folyóig. A folyón volt már egy két hajóból vert híd. Ezen átkelt, majd nyolc paraszangát megtéve, keresztülvonult Phrügián, és elérkezett Kolosszaiba, egy népes, jómódú és nagy városba. Itt hét napig időzött. Ezalatt csatlakozott hozzá a thesszaliai Menón ezer nehéz– és ötszáz könnyűfegyverzetű katonával, dolopszokkal, ainiaiakkal és olünthosziakkal.

Útját folytatva három nap alatt húsz paraszangát tett meg. így érkezett el Kelainaiba, egy népes, jómódú és nagy phrüg városba. Itt palotája volt Kürosznak, és egy nagy vadaskertje, teli vadállatokkal. Ezekre szokott lóháton vadászni, valahányszor magát és lovait edzeni akarta. A kertet a Maiandrosz folyó szeli keresztül. Forrásai a palota alól törnek elő, és keresztülfolyik Kelainai városán is. Kelainaiban a nagy királynak is van egy megerősített palotája, a Marszüasz folyó forrásánál, a fellegvár alatt. Ez is keresztülfolyik a városon, majd beletorkollik a Maiand-roszba. A Marszüasz huszonöt láb széles.

Azt mondják, itt nyúzta meg Apollón Marszüaszt, miután legyőzte, amikor az vetélkedni akart vele művészetében. Bőrét a barlangban akasztotta fel, és innen ered a folyó, amelyet ezért Marszüasznak neveznek.

Ezt a palotát és Kelainai fellegvárát állítólag Xerxész építtette, amikor a vesztett csata után visszavonult Görögországból. Itt harminc napig időzött Kürosz. Csatlakozott hozzá Klearkhosz, a spártai száműzött ezer nehézfegyverzetűvel, nyolcszáz thrák könnyűfegyverzetűvel, és kétszáz krétai íjásszal. Vele érkezett a szürakuszai Szószisz is háromszáz nehézfegyverzetűvel, és az arkadiai Szophainetosz ezer nehézfegyverzetű katonával. Kürosz itt, a vadaskertben megszemlélte a görög seregeket: összesen tizenegyezer nehézfegyverzetű és mintegy kétezer könnyűfegyverzetű katona állt rendelkezésére.

Innen továbbvonult, és két nap alatt tíz paraszangát megtéve, Peltaiba, egy népes városba érkezett. Itt három napig időzött. Ezalatt az arkadiai Xeniasz áldozatokkal megünnepelte a lükaiát, és versenyjátékokat rendezett. A verseny díjak arany fejdíszek voltak. A játékokat Kürosz is megtekintette.

Innen továbbvonult, és két nap alatt tizenkét paraszangát megtéve, a népes Keramón-Agorába érkezett. Müszia vidékéig ez az utolsó város.

Innen továbbvonult, és három nap alatt harminc paraszangát megtéve, Kausztrupedionba érkezett, egy népes városba. Itt öt napot töltött.

A katonák, akiknek több mint háromhónapi zsolddal tartozott, gyakorta járultak szállása elé, és fizetséget követeltek. Kürosz ígéretekkel húzta az időt, és láthatóan nagy gondban volt, hiszen nem vallott rá, hogy tartozását ne adja meg, ha van miből. Ekkor érkezett meg hozzá Epüaxa, Szüenneszisz kilikiai király felesége, aki, úgy látszik, nagyobb összeget adott neki. Annyi bizonyos, hogy ekkor Kürosz négyhavi zsoldot fizetett a hadseregnek. Epüaxát kilikiaiakból és aszpendosziakból álló testőrség kísérte. Azt is mondják, hogy Kürosz együtt hált a kilikiai nővel.

Innen továbbindult, és két nap alatt tíz paraszangát megtéve, a népes Thümbrionba érkezett. Itt, az út mentén található a forrás, amelyet Midaszról, a phrügök királyáról neveztek el. Azt mondják, Midasz ennek a forrásnak a vizébe kevert bort, és így fogta el a szatírt.

Innen továbbindult, és két nap alatt tíz paraszangát megtéve, Türiaionba érkezett, egy népes városba. Itt három napig maradt. Azt mondják, a kilikiai nő megkérte Küroszt, hogy mutassa meg neki a hadsereget. Kürosz eleget tett a kérésnek, és a síkságon szemlét tartott a görög és a barbár hadak felett.

Megparancsolta a görögöknek, hogy úgy rendezzék soraikat, és úgy álljanak fel, ahogy a csatában szoktak, és minden parancsnok állítsa csatarendbe embereit. Tehát négysoros csatarendben álltak fel. A jobbszárnyat Menón és emberei alkották, a balszárnyat Klearkhosz és katonái, a többi vezér a középen állt.

Kürosz először a barbárokat szemlélte meg, akik lovascsapatokban sorakoztak fel, majd a görögöket. Ő harci szekéren, a kilikiai nő kocsin hajtott el előttük. Minden görög ércsisakot, bíborruhát, lábvértet és fényes pajzsot viselt.

Miután mindnyájuk előtt elvonult, a csatasor közepénél megállíttatta harci szekerét, és Pigrész tolmács útján megparancsolta a görög vezéreknek, hogy előreszegzett fegyverrel induljon meg az egész csatasor. A vezérek továbbadták a parancsot a katonáknak, majd megszólalt a harsona, és a katonák előreszegzett fegyverrel megindultak. Ahogy mind gyorsabban, harci üvöltéssel előrenyomultak, a többi katona ész nélkül a sátrak felé menekült. A barbárok között óriási riadalom támadt, a kilikiai nő is elmenekült kocsijáról, a piaci árusok meg a holmit otthagyva szétszaladtak. A görögök pedig nevetve tértek vissza sátrukba. A kilikiai nő csodálattal nézte a sereg pompáját és rendjét. Kürosz nagy örömmel látta, hogy a barbárok így megijedtek a görögöktől.

Ezután továbbindult, és három nap alatt húsz paraszangát megtéve, elérkezett Ikanionba, az utolsó phrügiai városba. Itt három napig maradt.

Ezután öt nap alatt harminc paraszangát megtéve, keresztülvonult Lükaonián. Minthogy ezzel a vidékkel hadiállapotban voltak, megengedte a görögöknek, hogy kifosszák.

Kürosz innen a legrövidebb úton hazaküldte Kilikiába a kilikiai asszonyt, vele adva Menónt és katonáit. Ő pedig a többiekkel négy nap alatt huszonöt paraszangát megtéve, keresztülvonult Kappadokián, és megérkezett Thoanába, egy népes, jómódú és nagy városba. Itt három napig időzött. Ezalatt kivégeztetett egy királyi főembert és egy másik előkelő tisztségviselőt, akiket azzal vádolt, hogy összeesküvést szőnek ellene.

Ezután megpróbáltak betörni Kilikiába. Ide csak egy iszonyú meredek és szekérnyi széles út vezet. A sereg benyomulását akár egyetlen védő is megakadályozhatta.

Úgy hírlett, Szüenneszisz ott áll a hegytetőn, és a völgynyílást figyeli. Ezért Kürosz egy napig a síkságon maradt. Majd másnap egy hírnök jelentette, hogy Szüenneszisz elhagyta a hegytetőt, mivel tudomására jutott, hogy Menón serege már behatolt Kilikia hegyei közé, és mert azt is hallotta, hogy a spártaiak és Kürosz három-evezősoros flottája Tamósz vezérlete alatt Ióniából Kilikia felé tart. Kürosz tehát akadálytalanul feljutott a hegyre, és megpillantotta a kilikiaiak erősen védett táborát. Innen leereszkedett egy nagy, szép, patakokkal átszelt, fákkal meg szőlőtővel benőtt síkságra, ahol a szészámfű, a köles, a füge, a búza és az árpa is bőven megtermett. Ezt a síkságot tengertől tengerig magas és meredek hegység fogta körül.

Leereszkedett a hegyről, keresztülvonult ezen a síkságon, és négy nap alatt huszonöt paraszangát megtéve, a kilikiai Tarszoszba érkezett, ebbe a nagy és jómódú városba, ahol Szüenneszisz palotája állott. A várost a két plethron széles Küdnosz folyó szeli ketté. A lakosok, a kocsmároso-kat kivéve, Szüenneszisszel együtt a védett hegyvidékre menekültek. A tenger mellékén élők, a szoloi– és isszoszbe-liek ott maradtak.

Epüaxa, Szüenneszisz felesége, Kürosz előtt öt nappal érkezett Tarszoszba. Miközben a síkság felé igyekezve átkeltek a hegyen, Menón seregének két csapata odaveszett. Vannak, akik azt állítják, hogy fosztogattak, és a kilikiaiak ezért lemészárolták őket, mások szerint lemaradtak, és aztán sem a sereget, sem az utat nem tudták többé megtalálni, és bolyongás közben ölték meg őket. Száz nehézfegyverzetű vesztette így életét. A többiek, mihelyt megérkeztek, bajtársaik pusztulása felett érzett dühükben végigfosztogatták a várost, még a királyi palotát is.

Kürosz bevonult a városba, és magához hívatta Szüennesziszt. De az visszaüzente, hogy ő még soha nem szolgáltatta ki magát erősebbnek, és most sem kíván Kürosz elé járulni. Végül felesége rábeszélte, meg aztán kezeseket is kapott, hogy nem esik bántódása.

Amikor mindezek után találkoztak, Szüenneszisz hatalmas összeget ajándékozott Kürosznak a hadjárathoz, Kürosz meg olyan ajándékokat adott neki, amelyek igen nagy becsben állanak a királyoknál: aranyzablájú lovat, arany nyakláncot, karperecet, aranykardot és egy perzsa öltözéket, ráadásul megígérte, hogy nem fosztogatják többé a vidéket, és ha a kilikiaiak elrabolt rabszolgáira akadnak, visszaadják őket.