Hatvanegyedik fejezet

Richard figyelte, ahogy a Szelencéből áradó arany ragyogás a levegőbe emeli a hét Nővért.

Kahlan még jobban szorította a kezét. A többiek félelemmel vegyes ámulattal figyelték a történteket. Ez valami olyasmi volt, melyet még egyikük sem tapasztalt soha, s valószínűleg soha többé nem is fog.

Richard Niccire pillantott. Még őt is szinte hipnotizálta a Nővérek körül szikrázó fény. Jagang mosolygott mellette. Richard észrevette a mellénye alatt a Nyakörv egy kis darabját. Jagang tudta, hogy Orden ereje az ő ügyét szolgálja, még ha nem is él addig, hogy láthassa. Hitt benne, hogy csak ez számít. Hitt az ügyükben.

A Nővéreket boldoggá tette Orden erejének hevessége.

Ez az öröm azonban nem tartott sokáig.

A fény halványulni kezdett, feljebb emelte, s az egyre sötétedő varázsló homok felé sodorta őket.

A levegőben a Nővérek egymásba kapaszkodva hirtelen magatehetetlenül keringeni kezdtek a szikrázó, most már vöröses fényben. A terem elsötétedett, s a fejük felett villámok cikáztak. Néhányan felsikítottak. Mély morgás töltötte be a kertet.

A föld megremegett miközben a hét Nővér a varázslóhomok fölött lebegett.

Alattuk a homok – a fénnyel együtt – forogni kezdett. A szikrák összekapcsolódtak a villámokkal, s a Nővérek is szikrázni látszottak tőle.

– Mi történik? – kiáltotta Ulicia Nővér.

Richard elengedte Kahlan kezét, s a varázslóhomok széléhez ment, amely mostanra mézszínűből égett barnára sötétedett, s égett szagot árasztott.

– Mi folyik itt? – sikoltotta rémült tekintettel feléje Ulicia.

– Olvastad Az Élet Könyvét? – kérdezte tőle nyugodtan Richard.

– Persze! Az Élet Könyve nélkül nem lehet működésbe helyezni a Szelencéket. Mind olvastuk! Minden képletet és utasítást pontosan követtünk!

– Lehet, hogy követtetek mindent, amit a könyv írt, de nem tartottátok tiszteletben a jelentését. Csak azt olvastátok ki belőle, amit olvasni akartatok – a képleteket és a varázsigéket.

Több Nővér is felsikoltott, ahogy a villám közvetlen az arcuk előtt cikázott a levegőben.

Ulicia Nővér dühöngött.

– Miről beszélsz?

Richard a háta mögött összefogta a kezét.

– A könyv legelején, rögtön az első oldalon egyetlen dolog áll, hogy kiemelkedjen, mennyire fontos. Nem képlet, és nem is egy varázsige, de a legelső dolog melyet a könyv említ, mégpedig jó okból. Arroganciátok azonban odáig terjedt, hogy mohóságotokban, hogy megszerezzétek, amire vágytok, figyelmen kívül hagytátok. Az Élet Könyvének bevezetése egy figyelmeztetés mindenki számára, aki használni akarja az abban leírtakat.

Így szól:

„Azok, akiket gyűlölet vezérel, jobb, ha azonnal távoznak, mert gyűlöletükben magukat csapják be.”

– Miről hablatyolsz itt? – visította az egyik Nővér, akit nem érdekeltek a ködös aforizmák.

– Arról a könyvről beszélek, amely Orden mágiájának használati útmutatója. Az Élet Könyve a legfontosabb dolog, ha az ember használni akarja ezt az erőt. Ez a mágia iszonyatosan veszélyes. Akik megalkották, meg akarták védeni. A legveszélyesebb mágikus tárgyakat őrök, pajzsok, csapdák védik. Orden mágiáját azért hozták létre, hogy a Futótűz varázst ellensúlyozzák, de mert ehhez iszonyú erőre volt szükség, nagyon veszélyesre sikerült. Az alkotói ezért kitaláltak egy szabályzót, ami roppant egyszerű, ugyanakkor csalhatatlan.

Eszerint: „Azok, akiket gyűlölet vezérel, jobb, ha azonnal távoznak, mert gyűlöletükben magukat csapják be.”

– És akkor mi van? – kiabálta Ulicia Nővér.

– Nos – vonta meg a vállát Richard –, ez egy figyelmeztetés, mégpedig halálos. Eszerint a gyűlölet halálos reakciót vált ki. Ha valaki arra akarja használni Orden erejét, hogy másoknak ártson vele, ez azt jelenti, hogy gyűlölet vezérli, hiszen csak a gyűlölködők cselekszenek mások kárára.

– Ennek semmi értelme! Hogyan árthatunk valakinek, aki maga is gonosz? – kérdezte a nő. – Hogyan használhatnád Orden erejét arra, hogy megállíts minket? Te gyűlölsz minket, te is gyűlöletből használnád a mágiát.

Richard megrázta a fejét.

– Te összetéveszted a gyűlöletet az igazsággal. Az olyanok eltávolítása, mint amilyenek ti vagytok, akik ártatlan embereket öltök, nem gyűlöletből fakad, hanem az ártatlan áldozatok iránt érzett szeretetből. A forrása nem más, mint az ártatlan élet szeretete és tisztelete. Az ilyen emberek megsemmisítése nem gyűlölet, csak a racionális igazságszolgáltatás.

– De mi nem gyűlölünk! – kiabált egy másik Nővér. – Mi csak a pogány bűnösöktől akarunk megszabadulni akik önző módon csak magukkal törődnek.

– Nem – felelt Richard –, ti gyűlölitek azokat, akiket irigyeltek. Utáljátok a boldogságukat.

– De használtuk A Megszámlált Árnyékok Könyvét! – kiáltott fel Ulicia Nővér kétségbeesetten. – Követtük az eredetiben leírtakat! Működnie kellett volna!

– Nos – folytatta Richard, miközben az egyre jobban elfeketedő varázslóhomok előtt lépkedett – lehet, hogy nem tartjátok fontosnak Az Élet Könyvének figyelmeztetését, attól tartok azonban, azzal valóban nagy hibát követtetek el, hogy azt hittétek, A Megszámlált Árnyékok Könyve hasznotokra lehet.

– De a miénk az igazi! Az eredeti!

Richard mosolyogva bólintott.

– Egy másik óvintézkedés eredetije. Ebben a könyvben sem olvastátok el a legelső dolgot? Ebben is a legelején hangzik el a figyelmeztetés.

– Miféle figyelmeztetés?

– Az Inkvizítor használatáról.

– De nálunk volt az eredeti! Nem volt szükség Inkvizítorra!

– Csakhogy nem az volt a figyelmeztetés, hogy Inkvizítorra van szükség, hanem magának az Inkvizítornak az említése.

Erre már Zedd sem tudta türtőztetni magát, és felemelt kézzel közbeszólt.

– Richard, mi a csudáról beszélsz?

Richard a nagyapjára mosolygott.

– Ki volt az első Inkvizítor?

– Magda Searus.

Richard bólintott.

– Baraccus felesége. A nagy háború idején, miután a nagy Határ eltűnt, és a háború véget ért, az itteni varázslók rájöttek, hogy a Szelek Temploma ügyében eljáró ügyész, Lothain, áruló. Hogy megtudhassák, hogyan árulta el őket, Merritt varázsló Magda Searusból Inkvizítort csinált.

– Igen, igen – bólogatott Zedd. – És?

– Orden Szelencéit a nagy háború idején készítették. Az első Inkvizítor viszont csak a háború után jelent meg. Hogyan lehetne A Megszámlált Árnyékok Könyve a kulcsa a Szelencék kinyitásának, ha az Inkvizítorokat még csak meg sem álmodták, amikor Orden mágiája már létezett?

Zedd meglepetten pislogott.

– A Megszámlált Árnyékok Könyve nem lehet a kulcs.

– Pontosan. Csak egy trükk, hogy megakadályozzák a visszaélést Orden mágiájával. A könyvek használata, még ha az eredetivel próbálkozik is az ember, megölhet, mert nem ez a könyv a kulcsa a Szelencék kinyitásának.

Richard újra a pokoli zűrzavar felé fordult. Pára, füst, árnyak és fény üvöltve kavargott, a föld hevesen rázkódott. Az immár mélyfekete varázslóhomokot magával vonta az örvény, s most az egész az űr fölött forgott. Az Élők és Holtak Világának hangjai egyetlen borzalmas üvöltéssé mosódtak össze.

A Nővérek az örvénylés közepén forogtak, időnként egy-egy lábat, vagy kart lehetett csak kivenni a forgó masszában, sikolyaikat elnyelte a mennydörgésszerű zaj.

Hirtelen az örvény közepében vakító fény gyúlt. Forrófehér fénysugarak lőttek ki felfelé az ablakokon keresztül, s lefelé a feneketlen fekete mélység felé. A levegő remegett a hő, a fény és az átható sikolyok hatására.

Fülsiketítő üvöltés közepette a Nővérek alatt megnyílt a fekete homok. Ibolyaszín fénysugár fogta közre a rémült nőket. A kavargó fény, fekete homok és villám egyre összébb szorult az őrült forgásban.

A Nővéreket ekkor magába szívta a mélység, a Holtak Világa. Még éltek, sikoltoztak, s nem volt velük szellemvezető, hogy segítse őket.

Hirtelen vakító fény lobbant, majd minden elnémult, s a halál feketesége borult a helyiségre.

A fény ezután lassan, fokozatosan visszatért. A lyuk eltűnt, s vele együtt a varázslóhomok is. A Nővérek sem voltak sehol.

Jagang személyi testőreinek, akik az Élet Kertjében voltak, szintén nyoma veszett. Orden ereje rájuk nézve is halálosnak bizonyult.

Jagangot megvédte a Nyakörv, amely Niccihez tartozott. Most dühödten állt a nő mellett.

Az Első Védelmi Vonal katonái özönlöttek be az ajtón az Élet Kertjébe, hogy megvédjék Richardot.

– Zárjátok be az ajtókat – utasította őket Richard.

A katonák máris rohantak, hogy teljesítsék a parancsot.

Richard az oltárhoz ment, majd visszazárta a nyitott Szelence tetejét.

– Ezúttal lehet, hogy sikerrel jártál – mondta gúnyosan Jagang –, ez azonban semmin nem változtat.

Hirtelen, mint aki fuldoklik, elnémult. Richard azonban felemelte a kezét.

– Engedd beszélni, Nicci!

A nő előrekísérte a Császárt.

– A Birodalmi Rend akkor is bejut ide és darabokra szedi ezt a helyet, és lemészárolja az összes itt lakót. Nincs rám szükségük ahhoz, hogy győzelemre vigyék az ügyet, melyért harcolnak. A Rend megtisztítja az emberiséget az önző emberek mocskától. A mi ügyünk nem csupán erkölcsös, hanem istentől való. A Teremtő a mi oldalunkon áll. A hitünk erre a bizonyíték.

– Az igazság azok oldalán áll, akik keresik azt – felelte Richard. – Romlott elképzeléseket szánalmas fanatikusok követnek, akik megpróbálják a saját tanításaikat másokra kényszeríteni megfélemlítéssel, kegyetlenséggel… a vakhiten keresztül. A nyers erő a hit engedelmes szolgája. Apokaliptikus méretű erőszak csak hit által születhet, mert a józan ész természeténél fogva elejét veszi az esztelen kegyetlenségnek. Csak a vak hívők hihetik, hogy kegyetlenkedéseiket hitük igazolja.

Jagang elvörösödött.

– Mi a Teremtő munkáját végezzük! Az elszánt odaadás; a Teremtő iránt az egyetlen erkölcsös és igaz élet. A kötelességünk iránti szigorú hűség hozza el számunkra az üdvözülést és az örök életet! A hozzád hasonló hitetlenek vére emel minket a Teremtő mellé.

Richard elhúzta a száját.

– Ennek semmi értelme.

– Bolond vagy! A hitünk magában elég, hogy az igazunkat bizonyítsa! Minket a Teremtő megjutalmaz majd a halál utáni életben az iránta való tiszteletünkért. Mi vagyunk az ő igaz gyermekei és az ő Fényében élhetünk majd örökké.

Richard nagyot sóhajtva csóválta a fejét.

– Mindig is nehéz volt megértenem, hogy egy felnőtt ember hogyan hiheti el ezt a sületlenséget.

Jagang a fogait csikorgatta dühében.

– Kínoztass meg! Elfogadom a gyűlöletedet, mert hűen teljesítettem a feladatomat az emberiség javáért.

– Nem kapsz kiemelt helyet az élet színpadán – szólalt meg Nicci. – Nem fogunk láncra verve mutogatni. Nem lehetsz mártír, nem halhatsz dicső halált. Nem vagy fontos. Egyszerűen meghalsz és eltemetünk, hogy többé ne rémiszthesd a rendes, ártatlan embereket. Az emberiség jövője szempontjából jelentéktelen kis porszem vagy.

– Bosszút kell állnotok rajtam, amit mindenki láthat! Richard közelebb hajolt hozzá.

– Lesznek problémáink, mint ahogy mindig is vannak az életben, de te nem tartozol közéjük. Porrá rohadó tegnapi szemét leszel. Az életed semmi értékeset nem hagy hátra.

Jagang megpróbált Richardra támadni, de Nicci a Nyakörvön keresztül visszatartotta, mint egy megláncolt állatot.

– Te nagyképűségedben azt hiszed, jobb vagy, mint mi, pedig nem. Csak egy szánalmas teremtmény vagy, melyet a Teremtő ebbe a hitvány világba helyezett. Nem vagy más, csak annyiban, hogy nem vagy hajlandó megbánást tanúsítani és imádni Őt. Ez az egész a gyűlöletről szól. Arról, hogy szabad utat engedhess a Rend iránt érzett utálatodnak.

Richard a tenyerét a kardja markolatán nyugtatta.

– Az igazság nem a gyűlölet eszköze, hanem a civilizáltságé.

– Nem lehet egyszerűen…

Richard egy intésére Nicci az erejét a Nyakörvbe sugározta. Jagang szeme tágra nyílt, ahogy megérezte a halált üres lelkében. Arccal előre a földre zuhant.

Nicci intett a közelben álló néhány katonának.

– Biztosan sok halott lesz még. Dobjátok ezt a hullát a tömegsírba a többivel együtt.

A Birodalmi Rend feje ilyen egyszerű véget ért. Richard parancsára történt így. Nem akart erőszakos, megalázó ünneplést, kínzást, kikényszerített bűnbánatot. Az értelmes emberek enélkül is felfogják, mi a bűn. Jagang többé már nem jelent fenyegetést senki számára. Ennyit jelentett a halála, nem többet.