Huszonötödik fejezet

 

 

 

Kahlan gyengéden a kezébe zárta Nicci remegő, magatehetetlenül lógó kezét. Remélte, hogy ezzel az egyszerű gesztussal a Jagang ágyán fekvő csupa vér nőnek legalább egy kis vigaszt nyújthat. Vele együtt szenvedett, de ennél többet nem tehetett érte.

Rettenetes, rémületes éjszaka volt. Jagang gyakran hozott fogoly nőket az ágyába. Sokszor okozott fájdalmat nekik, vagy azért, mert nem volt tisztában a saját erejével, vagy szándékosan, mert ellenálltak.

Ez azonban most más volt. Nicci esetében az iszonyú féltékenység hajtotta.

A többi nőt soha nem verte úgy meg, mint most Niccit. Kahlan tudta, hogy az agyában ezzel rendezett egy ügyet, egyenlített, megfizettette Niccivel, hogy hűtlen volt hozzá.

Viszont ezzel Jagang azt is meg akarta mutatni Kahlannak, milyen bánásmódra számíthat, ha a memóriája visszatér. Próbált nem gondolni arra, amit látott és hallott, mert félt, hogy rosszul lesz. Helyette inkább a jelenre és a jövőre koncentrált.

Egyik kezével elengedte Niccit, majd a vizestömlőért nyúlt, amely a közelben feküdt a padlón. Nicci reszketegen a másik kezébe kapaszkodott. Láthatóan félt, hogy ez a kéz is elengedi, s ő elveszíti a könyörületet.

– Tessék – suttogta Kahlan, miközben Nicci ajkához emelte a vizestömlőt. Az arcát és a haját rászáradt vér borította.

Az enyhe kézszorításon kívül más életjelet nem adott.

– Igyál – erőltette Kahlan –, innod kell egy kis vizet!

Nicci nem adta jelét, hogy hallotta volna, ezért Kahlan csepegtetett egy keveset felrepedt ajkai között a szájába. Nicci nyelt egyet, de fájdalmasan nyögve azonnal el is fordította a fejét.

– Sss – csitította Kahlan. – Tudom, hogy fáj, de próbálj meg csendben maradni! Muszáj innod! A testednek szüksége van a folyadékra, hogy meg tudj gyógyulni.

Jagang dührohamában iszonyú erővel fojtogatta. Csoda, hogy nem roppant el a légcsöve. Állati szorítása és ütései nyomán Nicci egész testét zúzódások, horzsolások borították.

Lassan kinyitotta a szemét, s kék szemével Kahlanra nézett. Kahlan a földön ült az ágy mellett. Közel hajolva suttogott, nehogy a kintiek meghallják. Nem akarta, hogy tudják, Niccihez beszél, aki szintén nem akarta, hogy Jagang rájöjjön, ő is látja Kahlant. Kahlan véleménye szerint sem kell többet tudatni az ellenséggel, mint amennyi feltétlenül szükséges.

Bár nem volt egyszerű az ágyhoz hajolni onnan, ahol ült, mégsem mert felállni a szőnyegről. Tudta, milyen következményekkel jár, ha Jagang utasítása ellenére felkel onnan.

Nicci homlokának jobb oldalán, a hajtőnél egy szabálytalan vágás még mindig vérzett. Jagang gyűrűje hasította fel. Kahlan felemelt egy apró szövet darabot, összehajtotta, majd gyengéden a sebre nyomta, hogy a lazán lógó néhány szövet darab a helyére kerüljön, s közben a nyomással a vérzést is csillapítsa. Annyira szeretett volna segíteni! De ezen kívül, s hogy megitatta, nem nagyon tehetett mást.

Nicci alsó ajkából, ahol Jagang az aranykarikával átlyukasztotta, szintén vér szivárgott. Végigfolyt az állán és a nyakán, de nem látszott annyira vészesnek, mint a homlokán lévő seb.

Kahlan óvatosan elemelt egy szőke tincset Nicci arcából.

– Annyira sajnálom, amit veled tett!

Nicci finoman bólintott, az ajka kissé megremegett, ahogy igyekezett visszatartani a könnyeit.

– Annyira szerettem volna megállítani! – tette hozzá.

Nicci egyik ujjával felfogta a Kahlan arcán végigfutó könnycseppet.

Végre sikerült megszólalnia.

– Semmit sem tehettél volna. Semmit.

A hangja gyenge volt, de így is áthatotta a selymes finomság. A hangja is olyan gyönyörű volt, mint ő maga. Kahlan soha nem gondolta volna, hogy ez a csodálatos hang olyan indulatos is tud lenni, amilyen Jaganggal volt.

– Egyikünk sem tehet semmit – mondta még, majd becsukta a szemét. – Csak esetleg Richard.

Kahlan egy pillanatig Nicci kék szemeit tanulmányozta.

– Tényleg azt hiszed, hogy Richard Rahl tehet valamit?

Nicci elmosolyodott.

– Nem vettem észre, hogy ezt is hangosan mondtam. Hol van Jagang?

Kahlan felemelte a rongyot Nicci homlokáról, s látta, hogy végre elállt a vérzés.

– Nem hallottad, amikor elment? – kérdezte, miközben félre tette a rongyot.

Nicci kissé ingatta a fejét, ezzel jelezve, hogy nem. Kahlan kérdésképpen felemelte a vizestömlőt. Nicci bólintott, majd hunyorogva bár, de ivott.

– Valaki kereste, ezért kiment – válaszolt a kérdésére Kahlan, miután elvette a tömlőt. – A sátor bejáratához ment, ahol egy férfi mondott neki valamit. Halkan beszélt, így nem hallottam mindent, de olyasmiről volt szó, hogy találtak valamit. Jagang visszajött, majd sietve felöltözött. Láthatóan nagyon érdekelte az a valami, amire rábukkantak. Utasított, hogy maradjak, ahol vagyok. Azután az ágy szélére térdelt, föléd hajolt, és azt suttogta, hogy sajnálja.

Nicci már majdnem felnevetett, de a fájdalom miatt inkább gyorsan visszafogta magát.

– Ő képtelen a sajnálatra. Legfeljebb saját magát képes sajnálni.

– Hát ezzel nem tudok vitába szállni – felelte Kahlan. – Mindenesetre megígérte, hogy ideküldi az egyik Nővért, hogy meggyógyítson. Végigsimított az arcodon, és megismételte a bocsánatkérést. Azután megdermedt, aggódva szemlélt egy ideig, majd újra közelebb hajolva azt mondta: – Kérlek, ne halj meg, Nicci! – Ezután elsietett, miközben ismét utasított, hogy ne mozduljak innen.

– Nem tudom, meddig lesz távol, de gondolom, hamarosan itt lesz valamelyik Nővér.

Nicci bólintott. Úgy tűnt, nem érdekli, meggyógyítják-e vagy sem. Kahlan meg tudta érteni, hogy Nicci szívesebben venné, ha elragadná a halál sötétje, mint hogy szembe kelljen néznie az elkövetkezendő életével.

– Annyira sajnálom, hogy elfogott téged, de nem tudod, mennyire örülök, hogy van még valaki, aki lát engem, mármint olyan, aki nem az ő oldalukon áll.

– El tudom képzelni.

– Jillian azt mondta, már találkozott veled korábban, amikor Richard Rahl-lal voltál. Mesélt egy kicsit rólad. Tényleg olyan szép vagy, mint mondta.

– Az anyám mindig azt mondogatta, hogy a szépség csak a szajhák számára hasznos. Lehet, hogy igaza volt.

– De az is lehet, hogy csak irigy volt rád, vagy egyszerűen ostoba.

Nicci olyan szélesen elmosolyodott, hogy az már majdnem nevetésnek is beillett.

– Az utóbbi. Gyűlölte az életet.

Kahlan elfordította a tekintetét, és az ágytakarót kezdte babrálni.

– Tehát te jól ismered Richard Rahlt?

– Elég jól.

– És szereted?

Nicci felé fordult, a pillantásuk találkozott.

– Ennél azért bonyolultabb a helyzet. Vannak bizonyos kötelezettségeim.

Kahlan kissé elmosolyodott.

– Értem. – Örült, hogy Nicci nem próbálta tagadni.

– Csodálatos hangod van, Kahlan Amnell – suttogta Nicci, miközben még mindig a szemébe nézett – tényleg!

– Köszönöm, bár nekem nem úgy tűnik. Néha úgy érzem, csak brekegek, mint egy béka.

Nicci mosolygott.

– Semmiképp.

Kahlan komolyan kérdezte:

– Ismersz engem?

– Nem igazán.

– De a nevemet tudod. Tudsz valamit rólam? A múltamról? Arról, hogy ki vagyok?

Nicci különös tekintettel nézett rá.

– Csak annyit, amennyit másoktól hallottam.

– Na, és mit hallottál?

– Hogy te vagy az Inkvizítor Anya.

Kahlan egy tincset a füle mögé igazított.

– Ezt már én is hallottam.

Ismét a bejárat felé pillantott, de látta, hogy a kárpit mozdulatlan. Hangokat sem hallott, ezért újra Niccihez fordult. – Sajnos fogalmam sincs, ez mit jelent. Nem tudok túl sokat magamról. Ez annyira dühítő! Néha szörnyen elkeserít, hogy semmire sem vagyok képes visszaemlékezni.

Kahlan hangja elhalkult, ahogy Nicci ismét becsukta a szemét a fájdalomtól. Nehezen lélegzett.

A vállára tette a kezét.

– Tarts ki, Nicci! Kérlek, tarts ki. Mindjárt jön egy Nővér, hogy meggyógyítson. Bántottak már engem is többször, csúnyán meg is sérültem, de meggyógyítottak. Szóval hidd el, meg tudják tenni! Rendbe jössz, amint ideérnek.

Nicci alig észrevehetően bólintott, de a szemét nem nyitotta ki. Kahlan azt kívánta, bárcsak jobban sietnének a Nővérek. Mivel nem tudott mást tenni, megint megitatta, majd ismét benedvesítette a rongyot, hogy letörölje a homlokát.

Azon tépelődött, vajon maradjon-e ott, ahová parancsolták, vagy kirohanjon és kerítsen valakit, aki szól a Nővéreknek. Tudta azonban, hogy a Nyakörv, melyet a nyakán visel, úgysem hagyná, hogy két lépésnél többet megtegyen. Kissé meglepte, hogy nincs legalább egy Nővér odakint. Mindig volt egy a közelben.

– Még soha nem láttam senkit így szembeszállni Jaganggal, ahogy te tetted – mondta.

– Nem igazán számított, mit mondok. – Nicci elhallgatott, hogy levegőt vegyen. – Ha hallgatok is ugyanez történt volna. Nem hajthattam fejet előtte.

Kahlan mosolygott Nicci elszántságán.

– Jagang már eleve iszonyú dühös volt rád. Ulicia Nővér azt mondta neki, hogy szerelmes vagy Richard Rahl-ba. Egyre csak ezt hajtogatta.

Nicci szeme nyitva volt, de nem szólt, csak a mennyezetet bámulta.

– Ezért kérdezgetett Jagang – Ulicia miatt. Féltékeny volt.

– Feleslegesen féltékenykedik. Inkább azon kellene aggódnia, hogy egy nap megölöm.

Kahlan ezen ismét elmosolyodott. Azután azon kezdett gondolkodni, vajon Nicci azért mondta, hogy Jagang feleslegesen féltékenykedik, mert nincs semmi közte és Richard között, vagy azért, mert nincs joga rá.

– Gondolod, hogy sikerülhet megölni?

Nicci lemondóan felemelte a kezét, majd hagyta visszaesni a teste mellé.

– Valószínűleg nem. Sokkal nagyobb az esély rá, hogy én leszek az, aki meghal.

– Talán kitalálhatunk valamit – biztatta Kahlan. – De tényleg, hogy sikerült elfognia?

– A palotában voltam.

– Bejutottak?

– Igen. Az Azrith-síkság alatt a szikla alá vezető elfeledett alagútrendszeren keresztül. Azok a földalatti folyosók úgy néztek ki, mintha több ezer év óta nem járt volna arra senki. Valószínűleg csak felderítést végeztek, amikor rám találtak. Még nem kezdték el az ostromot, de gondolom, rögtön indulnak, ahogy mindent előkészítettek.

Kahlan most jött rá, hogy valószínűleg erre bukkantak rá az építkezésen a minap. Most, hogy találtak bejáratot, már csak idő kérdése, hogy lerohanják a palotát. Akkor pedig mindenkit lemészárolnak odabent, s elvész minden remény. Jagang legyőzi az utolsó akadályt is, amely még a Rend előtt áll. Ő uralja majd az egész világot.

Legalábbis, ha sikerül rátennie a kezét a harmadik Szelencére. Kahlan nem kételkedett abban, amit mondott, miszerint ez hamarosan bekövetkezik. Az idő vészesen fogyott, egyre kevesebb remény maradt Richard Rahl és a szabadság számára.

Nicci remegő ajkakkal kérte Kahlant:

– Betakarnál?

– Bocsáss meg! – felelte. – Magamtól is eszembe juthatott volna.

Valójában eszébe jutott, csak attól félt, rosszat tesz vele, ha a takaró beleragad a sebekbe. Megértette azonban, hogy Nicci szeretné eltakarni magát.

Kahlan előre hajolt, megfogta az arany ágytakaró sarkát, s felemelte. Közben észben tartotta, hogy a Nyakörv miatt nem szabad elmozdulnia a padlóról.

– Köszönöm – hálálkodott Nicci. A selyemtakaró többi részét már meg tudta igazítani.

– Nem kell szégyenkezned.

– Hogy érted? – ráncolta a homlokát Nicci.

– Soha nem szabad szégyenkezned amiatt, hogy áldozattá váltál! Nem a te hibád. Csak haragot szabad érezned az erőszak miatt. Te nem tettél semmit, hogy bátorítsd. Erőszak volt, ahogy te is mondtad.

Nicci megérintette Kahlan arcát.

– Köszönöm.

Kahlan nagyot sóhajtott.

– Jagang ígéretet tett, hogy egy nap ugyanezt teszi majd velem is.

Nicci kissé megszorította Kahlan kezét vigasztalásképpen.

Kahlan először kissé habozott, de azután folytatta.

– Csak azért nem tette még meg, mert azt akarja, hogy rosszabb legyen, mint a jelen helyzetben lenne. Addig vár, amíg meg nem tudom, ki vagyok. Szerinte, ha eszembe jut a múltam, azzal sokkal rosszabb lesz számomra, amit velem tesz. Azt akarja, hogy Ő lássa. Jagang el akar pusztítani mindkettőnket és mindenünket.

Nicci becsukta a szemét, majd az egyik kezével eltakarta, mintha még a gondolatot sem bírná elviselni.

– Nyilvánvaló, hogy olyan valakiről beszél, aki fontos szerepet játszik a múltamban. Nem tudod véletlen, hogy ki lehet az a férfi?

Nicci egy hosszú percig várt, mielőtt válaszolt volna.

– Sajnálom, de nem emlékszem rád, sem a múltadra. Csak annyit tudok, amennyit hallottam, mint például a neved, és hogy te vagy az Inkvizítor Anya.

Kahlan bólintott. Érezte, hogy nem ez a teljes igazság. Nicci többet tud, mint amennyit beismer. Nem akarta azonban tovább feszegetni a kérdést. Ebben a pillanatban bármire kényszeríteni kegyetlenség lett volna. Valószínűleg jó oka van rá, hogy nem akar többet elárulni, lehet, hogy valami személyes, amihez Kahlannak semmi köze.

Elmosolyodott, elhatározva, hogy eltér ettől a borús témától.

– Nagyon tetszett, amit Richard Rahlról mondtál. Nagyon hasonló a gondolkodásunk.

Nicci is rámosolygott.

– Mindketten jó emberek vagytok.

Kahlan még mindig a takaró szélét piszkálta.

– Gyakran hallok róla dolgokat. Amerre megyek, mindenütt mintha a szelleme kísértene. – Felpillantott. – Mesélj róla! Milyen?

– Hát, nem is tudom. Ő csak… Richard. Egy olyan férfi, aki törődik azokkal, akiket szeret.

– Abból, amit Jagangnak mondtál, úgy tűnt, nagyon is tudod, hogyan érez. Biztosan sok időt töltöttél mellette. Arra gondoltam, hogy valószínűleg mély érzelmeket táplál irántad.

Nicci egy kézlegyintéssel elvetette az ötletet. Kahlanhoz fordult.

– Jagang sátra előtt közkatonák is vannak. Tudod az okát?

A hirtelen témaváltásból Kahlan megértette, hogy Nicci nem akar ilyesmiről beszélni. Kíváncsi volt, miért kerüli ennyire a témát.

Megpróbált Nicci kérdésére összpontosítani.

– Azért vannak ott, mert ők látnak engem. Nagyon kevesen képesek rá. Ulicia Nővér azt monda Jagangnak, hogy szerinte ez valami anomália. Miután két őrt és Cecilia Nővért megöltem…

Nicci hirtelen felemelte a fejét, tekintete élénkebbé vált.

– Te megölted Cecilia Nővért?

– Igen.

– Hogyan sikerült megölnöd egy Sötétség Nővérét?

– Még Caskaban történt, ott ahol te és Richard találkoztatok Jilliannal.

– Ezt kitől tudod?

– Jilliantől.

Nicci feje visszahanyatlott.

– Értem.

– Jillian elmesélte, hogyan segített Richardnak megtalálni a Futótűz című könyvet, melyet Caska katakombáiban keresett. Jagang végül itt fogta el Ulicia, Armina és Cecilia Nővért. Ők azt hitték, hogy Tovi Nővér vár rájuk ott. Mint kiderült, Tovi addigra már halott volt, s Jagang volt az, aki rájuk várt. Nagyon meglepődtek.

– Azt elhiszem.

– Mint mindenki más, Jagang őrei is rögtön elfelejtettek, ahogy rám néztek, így, míg az Álomjáró a Nővérekkel egy könyvön vitatkozott, én kihúztam az egyik őr övéből a késeit. Mivel nem láttak, nem tudhatták milyen veszély leselkedik rájuk. Csendben ácsorogva az uralkodót figyelték, miközben a saját fegyvereikkel leszúrtam őket.

Még mielőtt a padlóra rogytak volna kilöktem Jilliant magam előtt a folyósóra. A többiek egyszerre rohantak az ajtóhoz. Elhajítottam a késemet abban a reményben, hogy Jagangot találom el, de Cecilia Nővér jött az ajtóhoz elsőnek. Engem szinte rögtön ezután elfogtak, de Jilliannak sikerült megszöknie.

Kahlan mélyet sóhajtott.

– Sajnos, végül kiderült, hogy hiába. Jagang visszatért a táborba a Nővérekkel és velem, de katonákat küldött, hogy keressék meg Jilliant. Végül megtalálták, majd idehozták. Most Jagang őt használja, hogy engedelmességre bírjon. Azzal fenyegetett, hogy ha feldühítem, és nem teszem azt amire utasít, Jillianen áll bosszút.

– Kegyetlen ember.

Kahlan bólintott.

– Ezek után Jagang rádöbbent, hogy szüksége van olyan őrökre, akik látnak engem, így átkutatta a tábort ilyenek után. Talált is néhányat. Harmincnyolc maradt közülük.

Nicci Kahlanra pillantott.

– Azt akarod mondani, hogy többen is voltak?

– Igen.

– És a többivel mi történt?

Kahlan elszántan Nicci szemébe nézett.

– Ha alkalmam nyílik rá, mindig megölök párat.

Nicci szélesen elmosolyodott.

– Jó kislány!

Kahlan vele mosolygott, de hirtelen a mosolya elhalványult.

– Most azonban, ha ilyesmit teszek, azzal Jilliant a kínzó sátrakba küldöm.

Nicci arckifejezése együttérzést tükrözött.

– Igen, ez biztos. Soha ne vond kétségbe, amit Jagang mond. Sohasem habozik.

– Tudom. Szerinted, miért vannak olyanok, akik látnak, míg a legtöbb ember képtelen rá? Szerinted is csak valami anomália, ahogy Ulicia Nővér mondja?

– A Nővérek egy Futótűznek nevezett varázslatot használtak rajtad, amitől mindenki elfelejtett. Richard rájött, hogy a varázslat hibás…

– Látod? Erről beszéltem az előbb. Richard állandóan felbukkan az életemben. – Megrázta a fejét. – Néha nem tudom, ez jó jel, vagy rossz. – Amikor Nicci csendben maradt, kérte, hogy folytassa. – Tehát hogyan fedezte fel a hibát?

– Ez egy hosszú történet. Összefoglalva az történt, hogy a Futótűz varázsra kerestünk ellenszert.

– Nekem akartatok segíteni? De azt mondtad, hogy nem emlékszel rám. Miért tennétek ilyesmit, ha senki nem emlékszik rám?

Nicci nehezen lélegezve hátrahanyatlott.

– Ne haragudj! – mondta Kahlan. – Tudom, hogy sokat kérdezek, de…

– A kárt próbáltuk megállítani, ami mindenkit érint. – Niccinek végre sikerült megszólalni a fájdalom ködén át. – A probléma sokkal nagyobb, annál hogy az emberek elfelejtettek téged. A Futótűz mindenkit érint. Ha elszabadul, az életet is kiirthatja.

Kahlan szemrehányást tett magának, amiért azt képzelte, Richard Rahl valójában őt akarta megmenteni, mert esetleg ismeri, és jelent a számára valamit.

– Egy igazoló hálót futtattam – folytatta Nicci –, amikor Richard észrevett valamit a hálóban, néhány különleges formát, melyek alapján megállapította, hogy a varázslatot megfertőzték. Ez sok mindent megmagyarázott. Muszáj visszafordítanunk a Futótüzet, mert, míg téged mindenki elfelejt, még nagyobb problémákat is okoz.

– Milyen problémákat?

Nicci kissé megpihent, hogy ismét lélegzethez jusson, miközben hunyorgott a fájdalomtól.

– Mivel szennyezett, a varázslat pusztító hatása váratlan változásokat eredményez. Attól tartunk, hogy az érintettek elméjét teljesen elpusztítja. Ez a szennyezés lehet az oka, hogy a varázslat nem úgy működik, ahogy kellene. Ennek eredményeképpen létezhetnek olyanok, akiket szemmel láthatóan nem érint a varázslat.

– De miért rajtam hajtották végre?

A csendben csak az olajlámpák sercegése hallatszott. A tábor zaja mormolássá halkult a háttérben, mintha egy másik világban lettek volna.

– A Nővérek azért használták rajtad a varázslatot, hogy beküldhessenek a palotába, ahol, mivel senki nem lát, ellophasd Orden Szelencéit. A Szelencékhez a kulcs A Megszámlált Árnyékok Könyve. Viszont szükségük van egy Inkvizítorra, aki igazolja, hogy az igaz kulcsot használják a Szelencék kinyitásához.

– Láttam a könyvet – felelte Kahlan. Tudta, hogy Nicci ebben igazat mond, mert Jagang valóban azt követelte tőle, hogy igazolja a könyv valódiságát, ő pedig kijelentette, hogy a könyv hamis.

Azt is érezte azonban, hogy ennél többről van szó, de valami oknál fogva Nicci nem akar mást elárulni.

Kahlan még mindig az ágytakarót húzkodta.

– Bárcsak beszélhetnék Richard Rahl-lal! Kíváncsi lennék, ő tudna-e válaszolni a kérdéseimre.

– Én is örülnék, ha találkozhatnátok, de egyelőre ez elég valószínűtlen.

Kahlan még meg akarta kérdezni, hogy korábban is az lett volna-e. Arra gondolt, hogy Nicci ezzel többet mondott el, mint amennyit gondolt, vagy szándékozott.

– Nem szívesen mondom ezt, de azt hiszem, mi ketten valószínűleg nem láthatjuk meg ennek a küzdelemnek a végét. Viszont te tényleg azt hiszed, hogy Richard Rahl képes lesz véget vetni ennek az őrületnek? Mármint mások számára?

– Nem tudom, Kahlan. De annyit biztosan tudok, hogy ő az egyetlen, aki megteheti.

Kahlan ismét megfogta Nicci kezét.

– Ha így van, remélem, megment téged. Vele kell, hogy legyél. Szereted őt.

Nicci szorosan behunyta a szemét. Elfordította a fejét, miközben egy könnycsepp gördült ki a pillái alól, verekedte magát keresztül a száraz vérfoltok között.

– Ne haragudj! – mondta Kahlan. – Nem kellett volna ilyesmit mondanom. Biztosan borzalmasan hiányzik neked!

– Nem – sikerült Niccinek kinyögnie. – Nem erről van szó. Csak, amit Jagang tett, szörnyen fáj. Alig tudok levegőt venni. Azt hiszem, eltört néhány bordám.

– Én is azt hiszem. Ezen az oldalon biztosan. Hallottam a reccsenést, amikor megütött. Ha lett volna nálam kés, leszúrtam volna ezt az állatot.

Nicci elmosolyodott.

– Hiszek neked, Kahlan Amnell. Nekem ugyan már túl késő, de te tedd meg, ha lehetőséged nyílik rá, még mielőtt veled is ezt tenné.

– Nicci, ne add fel a reményt!

– Nincs okom reménykedni.

– De van! Amíg élünk, addig még van rá esély, hogy változtathatunk a dolgokon. Végül is nem te helyezted Orden Szelencéjét működésbe? Vagy Richard volt?

– Én tettem. Richard nevében.

– Egyébként mik ezek a Szelencék? Miért van olyan mágia, amelyet azért hoztak létre, hogy letörjön minden ellenállást, s világuralomra törhessen a használója?

– Az eredeti cél nem ez volt. Azért hozták létre, hogy visszafordítsa a Futótűz hatását.

Kahlan ekkor jött rá, hogy Richard Rahl biztosan neki próbált segíteni, még ha most másokat próbált is megvédeni a varázslat hatásától. Hiszen addig nem jött rá, hogy egy szennyező hatás torzítja a varázslatot, mely mindenki elméjét érinti, amíg nem kezdett el azon dolgozni, hogy hogyan állítsa helyre az ő elméjét.

Nicci nehezen lélegzett, majd hirtelen köhögési rohamot kapott, ami szörnyű kínokat okozott neki. Hangosan zihált. Hallani lehetett, hogy folyadék van a tüdejében. Rémülten igyekezett elegendő levegőhöz jutni. Kétségbeesetten markolta az ágytakarót, a háta ívbe hajlott az erőfeszítéstől.

Kahlan gyorsan lejjebb húzta a takarót, majd Nicci mellkasára tette a kezét.

– Figyelj rám! Próbálj a kezemre koncentrálni, és lassan onnan venni a levegőt!

Nicci homályos tekintete Kahlanét kereste, de megszólalni nem tudott. Könnyek csorogtak az arcán.

Kahlan gyengéden, apró körökben mozgatta a tenyerét, miközben olyan nyugodtan beszélt, ahogy csak tudott.

– Lassan, Nicci! Figyelj a kezemre! Érezd, hogy hol van! Lassan szívd be a levegőt! Minden rendben lesz. Csak túl gyorsan próbálsz lélegezni, az a baj. Nem vagy egyedül. Mindjárt jobban leszel, megígérem, csak lassabban szívd be a levegőt! A kezemtől induljon a lélegzet, erre figyelj!

Kahlan érezte, ahogy Nicci szíve őrülten ver. Tovább folytatta a körkörös dörzsölést, s próbálta megőrizni a nyugalmát.

– Mindjárt jobb lesz. Elegendő levegőd lesz, ha lassítasz.

Nicci itta Kahlan minden szavát.

– Jól csinálod. Jól van. Nem engedlek meghalni. Csak a kezemre figyelj! Onnan vegyél levegőt! Lassabban! Még lassabban! Jól van. Ez az. Nagyon jó. Csak a kezemre gondolj, és lassan lélegezz!

Nicci légzése lelassult. Úgy tűnt, tényleg kap levegőt, Kahlan azonban még nem vette el a kezét. Nicci egész idő alatt Kahlan másik kezét szorította. Egy kis idő múlva a roham alább hagyott, és Nicci már rendesen lélegzett. Viszont látszott, hogy több segítségre van szüksége, mint amennyit Kahlantól kaphatott. Jöhettek volna már a Nővérek!

– Figyelj, Nicci! Nem tudom, lesz-e alkalmunk később beszélni, de ne add fel! Van itt egy férfi, aki szerintem készül valamire.

Nicci nagyot nyelt, ahogy újra teljesen magához tért.

– Miről beszélsz? Milyen férfi?

– Egy Ja'La játékos. Ő a frontember Karg parancsnok csapatában.

– Karg – mondta Nicci undorral. – Ismerem. Még Jagangnál is gonoszabb dolgokat művel a nőkkel. Egy aljas disznó. Vigyázz, hogy ne kerülj a közelébe!

Kahlan csodálkozást színlelt.

– Tehát, ha a következő bálon táncra hív, utasítsam vissza?

Ettől Niccinek megint mosolyognia kellett.

– Igen, az lenne a legjobb.

– Szóval van valami ebben a frontemberben. Ismer engem. Láttam a szemében. Látnod kellene, ahogy játszik!

– Utálom a Ja'Lat.

– Nem úgy gondoltam. Ő más. Veszélyes.

Nicci a homlokát ráncolta.

– Veszélyes? Hogyan?

– Szerintem készül valamire.

– De mire?

– Nem tudom. Megpróbálja elkerülni, hogy felismerjék.

– Ezt meg miből gondolod?

– Hosszú történet, de megtalálta a módját, hogy elrejtse az arcát. Furcsa ábrákat festett rá vörös festékkel, meg persze az összes játékos arcára is. – Kahlan közelebb hajolt. – Lehet, hogy bérgyilkos, vagy valami ilyesmi. Könnyen lehet, hogy Jagangot akarja megölni.

Nicci ismét becsukta a szemét, mint aki elveszítette az érdeklődését.

– Én a helyedben nem reménykednék ilyesmiben.

– De igen, ha láttad volna annak a férfinak a szemét.

Kahlan még rengeteg mindent akart kérdezni, de hangokat hallott a sátor előteréből, majd egy női hangot, ahogy elküld egy rabszolgát.

– Azt hiszem, egy Nővér jön.

Kahlan még megszorította Nicci kezét.

– Tarts ki!

– Nem hiszem…

– Richard kedvéért.

Nicci nem bírt megszólalni.

Kahlan gyorsan elhúzódott az ágytól. Az ajtónyílás feltárult, és Armina Nővér lépett be maga után húzva Jilliant.