Negyvenharmadik fejezet

 

 

 

Cara az egyik elesett katona hátára taposott, majd Richard felé ugrott, aki éppen átlendült a fal maradványai fölött, melyet Bruce tört át, amikor úgy rohant neki, mintha a Ja'La pályán a blokkolók falát akarná szétzúzni. Richard átsiklott a feléje támadó pengék közt, Niccit a padlóra fektette, majd erőlködve a sima követ borító porban kissé oldalra csúsztatta, hogy ne legyen útban.

Ahogy végzett, szinte azon nyomban már fordult is meg, hogy felvegye a harcot a sötét járatból a fáklyákkal megvilágított folyosóra zúduló katonák áradatával. Könyörtelenül aprította őket. Az ellenséges katonák azonban csak jöttek és jöttek. A penge izmot és csontot vágott. A zaj, ahogy az emberek ordítottak, kiáltoztak vagy ahogy a halálos fájdalomtól sikoltottak, őrjítő volt.

Richard sikerrel hárította a támadást, közben minden lehetőséget megragadott a visszavágásra. Az összes szúrás és csapás talált. Minden levágott katona helyén azonban három másik jelent meg.

Cara egy nagydarab, kopasz katonába ütközött, ahogy Richardhoz igyekezett. Két kézzel megragadva az Agieljét a férfi torkába nyomta azt. Richard egy pillanatra még látta a döbbenetet a katona szemében, mielőtt összeesett. Felhasználta a kopasz helyén támadt űrt, és oldalt vágva újabb embert terített le.

Úgy tűnt, hogy a sötét alagútban gyülekező katonák mind tapasztalt harcosok. A csata ugyan hamarabb következett be, mint ahogy várták, de most, hogy elkezdődött, vad elszántsággal harcoltak. Ezek nem a szokványos katonák voltak, nem az a csürhe, amely a dicsőségért és a fosztogatás reményében csatlakozott a sereghez. Ezek jól képzett, hivatásos, nagy testű, erős testfelépítésű, bőrvértet viselő harcosok voltak, akik tudták, mit csinálnak. Némelyikük testét láncing is védte, és mindegyikük alaposan fel volt fegyverkezve. Kiszámított mozdulatokkal harcoltak.

Bár nagyon jól képzettnek tűntek, a támadás mégis váratlanul érte őket. Azt hitték, hogy mivel csendben lopakodtak be az ellenséges területre, itt biztonsággal megbújhatnak. A hirtelen támadt sötétségben azonban beléjük mart az ismeretlentől való félelem. Néhány pillanatig úgy hullottak el a társaik, hogy fogalmuk sem volt, mi okozza a halálukat.

Richard a kavarodásnak ezt a néhány, rövid pillanatát arra használta fel, hogy amilyen gyorsan csak lehet, átsurranjon közöttük. Nem akart közelharcba keveredni. Mivel velük volt Nicci, Adie és Jillian, Bruce-szal és Meiffert tábornokkal együtt csak annyit tehetett, hogy lassítás nélkül átvágtak a katonák közt. Amikor azonban beértek a palotába, Adie képessége, amellyel addig segítette őket, semmivé lett.

Ez jelentette a problémát.

A kezdetben döbbent ellenséges katonák hamar összeszedték magukat, s hamarosan máris elemükben voltak. Ezek a férfiak ahhoz szoktak, hogy ők vezették a hódítás során a sereget, s erőteljes csapással felmorzsoltak minden ellenállást.

Richard szerencséjére azonban már nem kellett tovább egyedül harcolniuk. Cara mindenkit leterített, akinek a közelébe került, s akik Richard felé indultak. A katonák fegyveres ellenfelekhez szoktak, a Mord-Sitheket kevéssé ismerték. Csak lassan kezdték felfogni, milyen veszélyes Cara, de ahogy hátráltak előle, csak újabb Mord-Sithekbe botlottak. Richard látta, hogy Berdine és Nyda egyetlen érintéssel ölt, amikor Agieljüket a katonák koponyájához vagy mellkasához nyomták. A folyosón mindenfelé fájdalomkiáltások visszhangzottak.

Az Első Védelmi Vonal is felvette a harcot a támadókkal. Richard látta, ahogy Trimack főparancsnok a csata közepébe irányítja az embereit. Ezek a katonák is a legmagasabb harcértékű fegyveresek voltak, nemcsak testméretben, de a fegyverforgatásban is felértek a Birodalmi Rend harcosaival. A d'harai sereg harcedzett katonái is híresek voltak halálos erejükről.

Több, sötét vértet viselő katona, gyűlölettől eltorzult arccal rontott Richardra, de még mielőtt alkalma lett volna a kardját felemelni, két hatalmas alak termett előtte. Villám sebességgel elvágták a támadók torkát.

Richard ekkor ismerte fel két nagydarab szőke testőrét, Ulicot és Egant. Az egyenruhájuk részét képező bőr szíjakat és vértlapokat úgy hajlították meg, hogy azok második bőrként simultak impozánsan domborodó izmaikra. Mellkasuk közepén a vértbe cikornyás „R” betűt égettek, amely alatt két kard keresztezte egymást. Felkarjukon, a könyökük felett fém pántokat viseltek, kifejezetten közelharc esetére, melyekből borotva éles hegyek álltak ki. Hamarosan rádöbbentek a támadók, hogy mindenki, aki a két testőr közelébe kerül, nagyon csúnyán végzi.

Ennek ellenére a falnyílásból egyre nagyobb számban özönlöttek a katonák, akiket Nathan a mágia erejével támadott. A robbanó fénysugarak átszelték a páncélinget is, amelytől fémes csikorgó hang töltötte meg a folyosót s verődött vissza a falakról, padlóról és mennyezetről. Komor, egyoldalú küzdelem volt ez így, hogy a katonáknak még a kardjukat sem volt alkalmuk felemelni, mielőtt a Próféta Tehetségének összesűrített nyalábja kettévágta őket.

Meiffert tábornok ide-oda csapódó szekercék között lebukva rohant át a nyíláson Jilliant fedezve, s egyik kezével Adie-t támogatva.

Richard látta, hogy Adie csupa vér.

Cara szinte mozdulatlanná dermedt.

– Benjamin?

– Tessék! Fogd meg Adie-t!

– Nekem a Rahl Nagyurat kell védenem.

– Tedd, amit mondtam! – kiáltott a lányra, megpróbálva túlharsogni a csatazajt. – Segíts neki!

Richard meglepetten látta, hogy Cara nem vitatkozik tovább, hanem megfogja Adie-t. A tábornok felszabadult kezével hátranyúlt Jillianért, maga elé húzta, el a jobbról támadó két katona elől. Elhajolt az egyikük elől, miközben leszúrta a másikat. Bruce azonnal ott termett, de lebukott, hogy ne álljon a tábornok pengéje elé, s ebből az alsó pozícióból a második támadó térdébe vágott. Amikor egy harmadik rontott rá a tábornokra, Egan izmos karjával elkapta a nyakát és megrántotta. A férfi élettelenül esett össze. Egan félrelökte, mint egy rongybabát, majd máris újabb katonát vett célba.

– Vissza! – üvöltötte Meiffert tábornok Caranak, amikor az ismét belevetette magát a csata sűrűjébe.

– Muszáj…

– Mozgás! – kiáltott rá még egyszer, ezúttal még az egyik kezével meg is lökte. – Azt mondtam, menj!

– Nathan! – Richard megpróbálta túlordítani a zajt, amikor Meiffert tábornok megteremtette a szükséges teret azzal, hogy visszaszorította Carat. Amikor a Próféta a neve hallatán megfordult, Richard a sötét folyosóra mutatott, amit a tábornok éppen szabaddá tett.

– Mind itt vagyunk! Gyerünk!

Nathan megértette, és egy pillanatig sem habozott. Azonnal felemelte a kezét. Fény gyúlt a két tenyere között, ami varázslótűzzé alakult, csillogó sugarakat szórva szerteszét.

Nathan a tűzlabdát azonnal az ellenség felé hajította.

A halálos, fortyogó, folyékony fénygömb nyomán a helyiség szinte felrobbant, és fehér pokollá változott. Még a kövekről visszaverődő kiáltásokon keresztül is hallották, ahogy sivítva repül a folyosón előretörő, a csatához csatlakozni akaró Birodalmi Rend katonáival teli folyosón.

A varázslótűz végigrobbant az alagúton, narancsvörös színbe vonta a márvány falakat. Már a hangjától is páni félelem vett erőt az embereken. Iszonytató látvány volt, ahogy az égő halál átvágott az élő húson. Az egyre növekvő folyékony tűzgömb a levegőben lebegve rontott az emberekre, halált szórt rájuk, majd a pattogó pokol, olvadt fény- és lángtengerré robbant szét a halálra rémült katonák közt.

Az agónia sikolyai közt elhalt az acél harci pengése.

Nathan még több varázslótüzet indított útjára. A tűzgömb végigpattogott a sötét folyosón, ledöntve a katonák sorfalát, tüzet okádva mindenre és mindenkire. A folyékony lángtenger olyan ellenállhatatlan és ragadós volt, és olyan rettentő hőséggel vibrált, hogy a kemény bőrpáncélok és páncélingek sem állhatták útját. Lángra kapott minden élő. A katonák megpróbálták lecibálni magukról a ruhájukat, hogy megszabaduljanak a tűztől, de nem jártak sikerrel. Ha a varázslótűz valakit utolért, csontig égett, mielőtt kialudt volna. Hiába húzták le magukról a lángoló bőrvérteket, a folyékony tűz tovább égett. Ruhájuk a bőrükre olvadt, s a végén már a saját húsukat tépték.

A tűz mindent elborított. A rémülettől felkiáltó katonák beszívták a tüdejükbe a kavargó lángnyelveket. Égő hús szaga terjengett. Sikolyok iszonyata marcangolta a lelket.

Akik mostanra kijutottak a folyosóra, biztosan tudták, hogy erősítésre többé nem számíthatnak. Az Első Védelmi Vonal katonái lerohanták őket, mozdulni sem tudtak a szorításukban. Nem volt választásuk, mint harcolni az életükért, hiszen ebben a csatában egyik fél sem adhatta meg magát.

Meiffert tábornok az egyik katona vállába vágott. Bruce mindkét kezével szorította kardja markolatát, így szúrta le a másikat, aki a lábai elé zuhant. Ahogy egy újabb dühödt katona Richardra vetette magát, Richard meglendítette a kardját, amely a szeme vonala alatt szinte teljesen átvágta támadója fejét, majd a férfi döbbent kiáltása közepette visszahúzta a pengét. A vörös ruháját viselő Berdine ekkor előre lépett, majd Agieljét a koponyájához nyomva bevégezte, amit Richard elkezdett.

Nathan újabb növekvő, pattogó, kanyargó varázslótűz gömböt engedett útjára. A tomboló, halálhozó lángok émelyítő hangot hallatva söpörtek végig az embertömegen, és magukkal ragadtak mindenkit, aki még életben maradt. A katonák kétségbeesetten igyekeztek elkerülni a varázslótüzet, de nem volt hová menekülniük. Nemcsak a tűz miatt, hanem a holttestek miatt is, amelyek akadályozták a szabad mozgást. Nem maradt más számukra, mint kétségbeesetten, a fájdalom agóniájától üvöltve, élve szénné égni. Még a kiáltások is csak fokozták szenvedésüket, ahogy a folyékony tűz a tüdejükig hatolt. Richard biztosra vette, hogy mögöttük, aki csak teheti, elrohan, hogy biztos fedezéket keressen.

A néhány pillanattal ezelőtt még hevesen dúló csata lassan elhalt. Az életben maradt ellenséges katonák nem számíthattak kegyelemre, az Első Védelmi Vonal elintézte őket.

Cara félrelökött egy férfit, akivel éppen végzett. A katona tompa puffanással hanyatt esett. Meiffert tábornok ott állt a lány közelében. Cara úgy tűnt, rá sokkal jobban haragszik, mint arra a férfira, akit az imént ölt meg.

– Mégis hogy képzeled, hogy csak úgy üvöltözhetsz velem, és előírhatod, hogy mit tegyek?

– Ezt kellett tennem. Akadályoztad a Rahl Nagyúr tervét. El kellett távolítsalak az útból.

Cara állta a pillantását.

– Nem érdekel…

– Most nincs időm vitatkozni. – Ő sem tűnt kevésbé dühösnek. – Amíg én vagyok a rangidős tiszt, azt teszed, amit mondok. Ez a dolgok rendje.

Cara a folyosó felé fordult, ahol a katonák vonaglottak a testüket marcangoló tűzben. Karjaik égő fáklyaként lebegtek a fortyogó pokolban.

Richard tisztában volt vele, hogy a folyosókon túl sok katona gyűlt össze ahhoz, hogy felvehessék velük a harcot. Megpróbálta hát a tábornokot, Bruce-t, Jilliant és Adie-t eltávolítani az útból, hogy Nathan varázslótűzzel tisztíthassa meg a járatokat. A tábornok felismerte Richard szándékát, Cara pedig pont rossz helyen állt. Mivel ő volt a felettese, nem engedhette, hogy megkérdőjelezze a döntéseit, főleg nem harc közben.

Amint erre Cara is rájött, abbahagyta a vitát, és Richard mellé lépett, aki átverekedte magát a véres padlón, hogy megnézhesse, hogy van Nicci. A nő a földön feküdt a falnak támasztva a hátát.

– Nicci? – Richard gyengéden a nyaka mögé csúsztatta a kezét. – Tarts ki! Már itt van Nathan.

A nő szeme össze-vissza mozgott a szemhéja alatt a rettenetes fájdalom hatására. Richard biztos volt benne, hogy Jagang meg akarja ölni, csak éppen a palota ereje gyengíti a hatást, aminek lassú és gyötrelmes haldoklás az ára.

Megfordult.

– Nathan! Szükségünk van rád!

A halott ellenséges katonák sziluettje mellett látta, hogy Nathan valaki mellett térdel. Richardnak az a szörnyű érzése támadt, hogy tudja, ki az. Nathan űzött tekintettel nézett Richardra.

– Nicci, tarts ki! Jön a segítség. Megígérem, hogy leszedem ezt a Nyakörvet rólad, csak ne add fel! – Megragadta Cara karját, s közelebb húzta. – Maradj vele! Nem akarom, hogy azt higgye, egyedül van. Nem adhatja fel!

Cara bólintott, a szeme könnyekkel telt meg.

– Rahl Nagyúr, annyira örülök, hogy látlak!

Richard a lány vállára tette a kezét, ahogy felállt.

– Tudom. És hadd mondjam meg neked, én is nagyon örülök, hogy látlak téged.

A halott katonák tetemein át törtetett, nem vette a fáradságot, hogy megkerülje őket. Szinte már szürreálisnak tetszett a hullák, végtagok, fejek és a vér iszonyatos mennyisége. A mocsok elárasztotta a tiszta, fehér márványfolyosót.

Miközben gyorsan haladt a hullahegy tetején a legszörnyűbb félelmei látszottak beigazolódni, amikor meglátta, hogy Nathan Adie mellett térdel. Az öreg varázslónő alig lélegzett.

Richard lehajolt hozzá, a Próféta mellé.

– Nathan, muszáj segítened rajta.

Meiffert tábornok és Jillian a nő két átellenes oldalán térdeltek. A kislány a kezébe fogta Adie-ét, s a szívére szorította. Nathan fáradt, könnyes szemmel nézett rá.

– Sajnálom, Richard, de ez meghaladja az erőmet.

Richard visszanyelte a torkát szorító gombócot, ahogy Adie-re nézett. A varázslónő tiszta, fehér szemeivel ránézett, meglehetősen békésen, ahhoz képest, hogy milyen szörnyű fájdalom gyötörhette.

– Adie, sikerült. A terved működött. Megcsináltad! Átjuttattál bennünket.

– Nagyon örülök, Richard. – Halványan elmosolyodott. – Most azonban menj, Niccinek kell a segítség.

– Most magadra kell gondolnod.

Adie megragadta a karját, majd kissé közelebb húzta.

– Segítened kell rajta. Én megtettem, amit tudtam. Most ő az egyetlen esély, hogy megmentsd, ami mindenkinek fontos e világban.

– De…

– Segíts Niccinek! Ő az egyetlen remény. Ígérd meg, hogy segítesz neki!

Richard bólintott. Érezte, hogy egy könnycsepp csorog végig az arcán. – Megígérem.

Adie mosolya kiszélesedett, eltüntetve a ráncokat a szája sarkából.

Richard nem tudta megállni mosolygás nélkül, amikor rájött, hogy mit tett a nő. Zedd egyszer azt mondta neki, hogy a varázslónők soha nem árulnak el mindent, amit tudnak, s ezzel rávehetnek olyan dolgokra, amelyekbe máskülönben nem mennél bele.

– Nincs szükség egy varázslónő trükkjére ahhoz, hogy segítsek Niccinek. Nathan mindjárt leveszi a nyakáról a Nyakörvet.

Richard érezte, ahogy Adie keze megszorítja a karját.

– Nem biztos, Richard. Olyan segítség kell, amit csak te tudsz adni.

Richard nem tudta, mit adhatna ő, amire Nathan nem képes. Még ha tudta volna, hogyan használja a Tehetségét! Csakhogy rég elvesztette a vele való kapcsolatot. Amikor Adie szeme becsukódott, Jillian elsírta magát. Meiffert tábornok átfogta a vállát.

– Rahl Nagyúr! – kiáltott Cara.

Richard és Nathan a Mord-Sith-re néztek, aki Nicci fölé hajolt.

– Siess!

– Tarts ki! – súgta Adie-nek Nathan.

Egyik ujját a nő homlokához érintette. Adie megkönnyebbülten sóhajtott, az izmai ellazultak.

– Ez egy időre enyhíti a fájdalmait – mondta Nathan bizalmasan Richardnak. – Talán a Nővérek segítségével még tehetek érte valamit.

Richard bólintott, majd megragadta a Próféta karját, hogy talpra segítse. Visszarohantak Niccihez a rengeteg hulla mellett. Nemcsak ellenséges katonák feküdtek itt. Az Első Védelmi Vonalból is többen elestek.

Nicci, ha ez lehetséges, még rettenetesebben nézett ki. Remegett a láthatatlan erő hatására, amely el akarta pusztítani.

– Le kell venned róla a Nyakörvet – mondta Richard Nathannek. – Jagang ezzel a Rada'Hannal tartotta a markában, és most azt hiszem, meg akarja ölni.

Nathan megemelte Nicci szemhéját, hogy gyorsan felmérje az állapotát, majd gyorsan mindkét kezét a fém gyűrűre helyezte. A szemét egy pillanatra becsukta, homloka ráncokba szaladt, ahogy a láthatatlan erőre összpontosított. A levegő vibrálni kezdett körülöttük, majd egy perc múlva a vibrálás abbamaradt.

– Sajnálom, Richard – mondta csendesen, miközben felegyenesedett.

– Mi az, hogy sajnálod? Még mindig rajta van! Le kell venned róla, mielőtt megöli!

Nathan a körülöttük fekvő halottakra pillantott. A szeme mintha jobban csillogott volna, mint korábban. Szomorú pillantása végül újra megállapodott Richardon.

– Sajnálom, fiam, de nem tehetek semmit.

– Dehogynem – szólt közbe Cara is. – Csak le kell róla venned ezt a Nyakörvet!

– Megtenném, ha tudnám – szomorúan ingatta a fejét –, csakhogy nem tudom. A mágia mindkét oldala zárja ezt össze. Én csak Alkotó Mágiával rendelkezem.

Richard nem akarta elhinni, amit hallott.

– A palota felerősíti a képességeidet. Te Rahl vagy! A te erőd megnő itt bent. Itt nagyobb a Tehetséged. Használd!

– Az Alkotó Mágiámat felerősíti ez a hely. De a Pusztító Mágiával nem rendelkezem. Márpedig anélkül nem tehetek semmit.

– Legalább próbáld meg!

Nathan Richard vállára tette a kezét.

– Már megpróbáltam. A képességem ehhez nem elég. Sajnálom, fiam. Attól tartok, nem segíthetek.

– De ha nem segítesz, meghal!

Nathan Richard szemébe nézve lassan bólintott.

– Tudom.

Meiffert tábornok Nathan mögé lépett.

– Rahl Nagyúr!

Nathan is és Richard is felkapta a fejét.

A férfi egy pillanatig habozott, nem tudván kihez szóljon.

– Muszáj tennünk valamit, mielőtt újabb különítményt küldenek át az alagutakon. Nem lehet tudni, hányan vannak még odalent a többi folyosón arra várva, hogy folytathassák a támadást. Azonnal cselekednünk kell.

– Tisztítsátok meg a járatokat! – mondta Richard. Alig ismert rá a saját hangjára.

– Tessék? – kérdezett vissza Nathan.

– Először tisztítsátok meg a folyosókat, nem maradhat ott egyetlen katona sem. Használjatok varázslótüzet! Küldd végig a katakombákon. Ez úgyis a holtak helye. Élőknek semmi keresnivalója itt.

Nathan bólintott.

– Máris intézkedem.

Ahogy felállt, Richard, aki még mindig Nicci kezét szorította, felnézett.

– Nathan, tényleg nincs semmi, amit tehetnél?

– Megakadályozhatom, hogy még többen bejussanak.

– Én Niccire gondoltam. Mit tehetünk érte?

Nathan legyűrve a kínt, amit ő is érzett, Richardra nézett.

– Maradj mellette, Richard! Maradj végig mellette! Ne hagyd magára az utolsó perceiben! Ez minden, amit tehetsz.

Ezzel megfordult, majd Meiffert tábornokkal a nyomában elsietett. A köpenye repkedett utána a levegőben.