Hatvanadik fejezet

Nicci a szinte teljes sötétségben ült a falat alkotó kőből kifaragott padon. A külső helyiséget, amelybe a tömör kőből kivájt cellája nyílt, pajzs zárta. Két ajtó vágta el a külvilágtól, s a kettő között még egy pajzs is állt. Ez volt az egyetlen ki– és bejárat. Itt őrizték a legveszélyesebb, Tehetséggel bíró foglyokat.

Számtalan ember várta már itt, hogy szembenézhessen a rá váró sorssal, a halállal, vagy annál is rosszabbal.

Nicci a két vasajtó mögül léptek zaját hallotta, valaki közeledett.

Tudta, hogy csak idő kérdése, és Jagang eljön érte.

Egyfajta végső nyugalom szállta meg. Tudta, miért van itt. Tudta, miért mondta Nathannek Richard, hogy ide zárja be.

Hallotta, ahogy a külső ajtóban kattan a zár, a fémes zaj végigvisszhangzott a hosszú folyosókon. Valaki nyögött, ahogy erővel igyekezett mozgásra bírni a rozsdás zsanérokat. Amikor Nicci a cellája ajtaján nyíló apró résen keresztül meglátta a közeledők árnyékát, elfújta a lámpát, mely az egyetlen bútordarabként szolgáló kőpadon állt mellette.

Valaki kulccsal motozott, majd a zár hirtelen kinyílt. Miután Nicci oly sokáig teljes csöndben várakozott, ezt az egyetlen zajt iszonyú hangosnak találta. Ahogy az ajtó kinyílt, a cellát elöntötte a lámpa fénye. Porszemek szálltak az éles, sárga sugárban.

Jagang Császár behúzta a nyakát, miközben átlépve a magas küszöbön benyomakodott a cellába. Nicci felállt.

A férfi ujjatlan mellényét viselte, hogy látszódjanak óriási izmai. Tar koponyáján megcsillant a lámpa fénye, melyet magával hozott. Fekete szeme jól illett a kőbe vájt lyuk mélységes homályához. A tekintete szinte izzani kezdett, ahogy megpillantotta Niccit. A nő pedig tett róla, hogy legyen mit néznie. Már korábban meglazította kissé ruhája felső részét.

– Álmodtam rólad, kedvesem – mondta. Valószínűleg azt hitte, ez majd imponál Niccinek.

Mindig is abban a hitben élt, hogy a vágya bizonyít valamit, mintha az előzékenység és józanság hiánya érzelmeinek mélységét tanúsította volna. Nicci számára azonban ez csupán megerősítette, hogy Jagang egy féktelen vadállat.

Nicci egyenes derékkal állt, szótlanul. Nem akart félelmet mutatni, amikor Jagang közel lépett hozzá, nagydarab izmos karját a dereka köré fonta, s keményen magához szorította, amivel a hatalmát, változatlan tekintélyét akarta demonstrálni.

Nicci nem is akart elhúzódni.

Lazán a férfi nyaka mögé nyúlt, és a nyakára csatolta a Rada'Hant.

Jagang zavartan lépett egyet hátra.

Nicci tudta, mit érez. A Nyakörv ereje minden porcikáját uralma alá vonta.

– Mit tettél? – kérdezte félelemmel határos dühvel a hangjában, amire még soha sem volt példa korábban.

Niccinek azonban nem volt kedve válaszolni, így egyszerűen csak elhallgattatta a Nyakörvbe sugárzott mágián keresztül. Amennyire Jagangot ismeri, Ulicia Nővér most valószínűleg éppen az Élet Kertjében serénykedik, hogy kinyithassák a megfelelő Szelencét. Nem akarta, hogy Ulicia megneszelje, mi történt.

Jagang már türelmetlenül várta, hogy Nicci közelébe kerüljön. A rémképek, melyekkel Richard gyötörte, megfertőzték, de az álmok, amelyeket Nicciről táplált a fejébe, a Császár szenvedélyét megszállottsággá, mániává alakították, amely apránként elviselhetetlen méreteket öltött. Jagang mindig is kívánta őt, de az álmok után, melyeket Richard bocsátott rá, már csak a birtoklására tudott gondolni.

Még arra is hajlandó volt, hogy magára hagyja Ulicia Nővért munka közben, és személyesen jöjjön le érte a börtönbe.

Apró ajándék volt ez, melyet Richard Niccinek adni akart. Amikor Nathan bezárta a cellába, a kémektől is védő pajzs mögött elmagyarázta, hogy Richard mit tervezett. Richard tudta, hogy meg kell majd adniuk magukat, tudta, hogy mind meg fognak halni. Az egyetlen dolog, amit Niccinek adhatott, a Jagang feletti hatalom volt.

A Rada'Han már ott volt a cellában. Az a Nyakörv volt, amelyet Ann itt hagyott, miután Nathan bezáratta ide egy kis időre. Ez volt az a fontos dolog, amit Ann el akart mondani Niccinek, mielőtt meggyilkolták.

Nathan tudta, hogy a Rada'Han a pajzsok mögötti cellában van. Richard azt akarta, hogy Niccinél legyen, s így végül igazságot szolgáltathasson Jagangnak az Igazságosnak.

Richard nem táplált illúziókat azzal kapcsolatban, hogy ezzel esetleg legyőzheti a Birodalmi Rendet. A Rend hite már milliók agyát megfertőzte, nem Jagang volt annak forrása. A gyűlölet lángja nélküle is tovább égett.

Nicci is megértette ezt. A Rend tanítása szerint nevelkedett. Tudta, hogyan igyekeztek a szenvedést erénnyé, a gonoszságot jogos büntetéssé, a halált megváltássá változtatni.

Az ilyen hit azért születhetett meg, mert az emberek szándékosan le akartak mondani a gondolkodásról, viszont vágyták a meg nem érdemelt, erőfeszítés nélkül elért sikert. Az ilyen hit mindent gyűlöl, ami jó, erkölcsös és értékes. Végső soron az ember, az élet, a létezés gyűlölete. Ez a gyűlölet, ez a halálvágy volt a gonosz igazi megtestesülése.

Jagang megölése nem gyógyíthatja ki az emberiséget esztelen fanatizmusából. A Rend hitét nem egy ember irányítja. A Rend tovább él Jagang nélkül is.

Jagang halála azokat sem állítja meg, akik működésbe helyezték Orden Szelencéit, sem a Futótűz varázst, sem a Harmóniák okozta szennyeződést, sem a palotát körülvevő, vérszomjas hadsereget. A halála mindezen nem segít.

Richard azonban egy utolsó ajándékot akart adni azzal, hogy Nicci némi igazságot szolgáltathat, még mielőtt életük szikrája kihuny, amikor a Nővérek a Rend Testvériségének ügyét szolgáló hadsereg érdekében megidézik Orden hatalmát.

Richard csak úgy tudott köszönetet mondani Niccinek, ha lehetővé teszi, hogy némiképp megfizessen annak az embernek, aki annyi borzalomnak tette ki.

Nicci átlépett a magas küszöb fölött. Foglya, képtelen lévén ellenkezni, követte. Bár Nicci Tehetségét korlátozta a Népek Palotája, arra elég volt, hogy a Rada'Hant könnyedén használni tudja. Ha akarta volna, őrjítő fájdalmat szabadíthatott volna Jagangra, de csak arra használta az erejét, hogy a férfit engedelmességre bírja.

A második ajtón túl az Első Védelmi Vonal számos tisztje várakozott, azok, akik Jagangot lehozták ide, kedvenc prédájáért. A folyosó alacsony és keskeny volta miatt behúzott nyakkal, egy sorban kellett állniuk, hogy elférjenek.

Döbbenten látták, hogy a Császárnak immár Nicci parancsol.

Ott volt velük a börtönőrök parancsnoka is. A férfi kedves volt Niccihez, felajánlotta, hogy bármit lehoz ide, amire csak szüksége van. Most már megkapta, amire szüksége volt.

– Lerner kapitány – szólt a férfihez –, lennél olyan kedves, és kivezetnél minket ebből az útvesztőből?

A kapitány a nagydarab, Nyakörvet viselő férfira pillantott, majd elmosolyodott.

– Ezer örömmel.

Ahogy a palota hatalmas folyosóihoz értek Nicci maga elé utasította Jagangot, ő pedig szorosan mögötte haladva ügyelt rá, hogy a férfi ne álljon meg és ne is beszéljen senkivel. Jagang minden erejével próbált ellenszegülni a Nyakörvnek, de Nicci így is könnyedén hárította minden kísérletét, a férfi legnagyobb dühére, aki most olyan tehetetlen volt, mint egy báb.

A palotában a Birodalmi Rend katonái fejet hajtottak, ahogy meglátták az előttük elhaladó Császárt. Nicci azonban nem engedte, hogy fogadja a köszöntésüket. A Rend tagjai már hozzászoktak ehhez az arroganciához, nem lepődtek meg, hogy Jagang semmi érdeklődést sem tanúsított irántuk, ahogy elhaladt mellettük.

Nem volt egyszerű eljutni az Élet Kertjébe. Az egész palotát egy erőteljes varázsigére építették, amely megerősítette a Rahl Nagyúr erejét, miközben elgyengítette mindenki másét. Ahhoz, hogy bárhová eljussanak a varázsige vonalát követő számtalan folyosón kellett áthaladniuk. A nagyobb folyosók a mágia főbb vonalait, a kisebbek a kevésbé fontos vonalakat követték.

Maga a palota tehát egy hatalmas, oszlopokkal, szobrokkal díszített, csarnokokkal tagolt folyosólabirintus volt, melynek belsejét művészien elhelyezett kő borította. Az épület egyben maga volt a város is, melynek utcáit a folyosók jelentették.

Nem kevés időbe telt tehát eljutni egyik helyről a másikra, így az út a börtönből az Élet Kertjébe is eltartott egy darabig. Nicci látta a tetőablakokon keresztül, hogy az ég színe lassan kékre színeződik.

Mire elérték a palotának azt a szintjét, ahol a kert elhelyezkedett, már éppen felkelt a nap. Első meleg sugarai, melyek a keletre néző ablakokon a palotába szöktek, végigsimítottak a szemközti falak fehér márványborításán.

Niccinek az volt a szándéka, hogy felmegy a kertbe Jaganggal, hogy még egyszer, utoljára láthassa Richardot. Rövid kérdésekkel kiderítette, hogy Richardnak valahogy sikerült visszatérnie. Jagang nem tudta, hogyan. Nicci azonban úgy vélte, ez most már nem is fontos. Visszatért, és ő még utoljára látni szerette volna, mielőtt minden véget ér. Tudatni akarta vele azt is, hogy Jagang már nem élvezheti hosszú háborúja borzalmas betetőzését. Miután Richard annyi mindent tett, ezt a kis apró győzelmet igazán megérdemli.

Ahogy bementek a duplaszárnyas ajtón át a kertbe, Nicci látta, hogy a nap fénye épp most éri el az oltárt. Ulicia Nővér körül vagy fél tucat Nővér sürgölődött. Ő maga a Szelencék előtt állt.

A Szelencék a nap fényében fürödtek, de még így is iszonyú sötétnek tűntek, mintha űrt nyitottak volna az Élők Világában. A nap képtelen volt megvilágítani őket, sőt mintha a Szelencék elnyelték volna a fényt, és elvitték volna egy olyan helyre, ahonnan nem térhet vissza sohasem.

Jagang mindent elkövetett, hogy közelebb kerülhessen, hogy legyűrhesse a Nyakörv erejét, de hiába. Nicci visszatartotta, hogy az őrök azt higgyék, csupán szemléli a munkát és nem akar zavarni.

Nicci tudta, hogy egy pillanat alatt véget vethetne Jagang életének. Ha eljön az idő, így is tesz majd. Senkinek sem lett volna esélye sem megmenteni, még ha tudták volna is, hogy halálos veszély fenyegeti. Most már az övé volt.

Nicci látta, hogy Richard a Harci Mágus öltözékét viseli. A látványba belefájdult a szíve.

Kahlan csendben állt mellette. Ha Richardnak sikerült megőriznie a steril mezőt, hogy visszaállíthassa, amit a Futótűz elvett, a nő még nem ismeri a férfi valódi érzelmeit. Most úgy tűnt, Richardnak soha sem lesz esélye erre, s Kahlan úgy hal meg, hogy nem ismerheti az igazságot.

Richard ekkor észrevette őket. Látta Jagangot, és megértette, hogy Nicci sikerrel hasznosította a kis ajándékot, amit a cellában talált. Bizalmasan rámosolygott.

Ulicia Nővér megütögette a jobb oldali Szelencét.

– Ez az.

A többiek arca sugárzott a sikertől. Végre sikerül megidézniük Orden erejét az uralkodó számára. Nem tudták még, hogy ő már nem ünnepelheti meg a győzelmet.

Ulicia Nővér felemelte a jobb oldali Szelence fedelét. Arany fény úszott benne, mint valami folyadék, s beborította az oltár előtt álló Nővérek alakját.

Mind mosolyogtak elragadtatásukban, még így is, hogy amit elértek, a Birodalmi Rend szolgálatában tették, nem a maguk javára. Persze még nem tudták, hogy Jagang többé nem uralkodik felettük.

Ha Nicci felvilágosítaná őket erről, a Nővérek arra használnák az átjárót, hogy az Őrzőt kiengedjék az Alvilágból. Nicci döntött most arról, hogy a világ a Birodalmi Rend, vagy az Őrző kezébe kerüljön-e.

Tudta azonban, hogy ez nem igazi választás. Bár az élet a Birodalmi Rend uralma alatt, legalább élet, míg ha a Sötétség Nővérei azt tehetnék, amit akarnak, az élet nem létezne többé.

Nicci nem akart addig élni, hogy lássa, mivé válik a világ a gyűlölet uralma alatt.

Ezen persze felesleges aggódnia. Valószínűleg nem sok ideje maradt már.

De Jagang előtte hal meg. Erről gondoskodik.

Az igazság végül meglátogatja Jagangot az Igazságost.

Csak azt nem értette Nicci, hogy Richard miért mosolyog.