A SZERZŐK MEGJEGYZÉSE

A Hypnerotomachia írójának személyazonosságát több mint ötszáz évig nem sikerült tisztázni. Miután sem a római Francesco Colonna, sem velencei druszája mellett nem szólt perdöntő bizonyíték, a kutatók egyfolytában a különös „Poliam Frater Franciscus Columna Peramavit” akrosztikhonnal viaskodtak, időnként ezzel vélve bizonyítani a szerző titokzatos szándékát.

Girolamo Savonarolát (1452–1498) a firenzeiek egyszerre tisztelték és ócsárolták ama rövid idő alatt, amíg ő volt a város vallási vezetője. Míg egyeseknek máig a szellemi megújulást jelképezi egy züllött korban, mások egyedül a máglyái miatt emlékeznek rá, amelyeken megszámlálhatatlan festményt, szobrot és kéziratot pusztíttatott el.

Ami ezt a könyvet illeti, Savonarolát nem hozták kapcsolatba a Hypnerotomachiával.

Richard Curry a saját szükségletei szerint módosítja Browning „Andrea del Sarto” című költeményét, Tom pedig, emlékezve Curry szokására, ugyanezt teszi. Browning eredeti verse így szól: „Én megteszem, miről számosan álmodnak élethosszan” (így, kiemelve). Tom és Paul időnként lerövidítik tankönyveik – köztük Braudel és Hartt műveinek – címét; Pault olyan lázba hozza a firenzei történelem, hogy azt mondja, „ugyanazon korban éltek” olyan művészek és tudósok, akiknek tevékenysége több évszázadot fog át. Tom olyan nagyvonalú, hogy Princetoni Csatatér Park néven emlegeti a Princetoni Nemzeti Csatatér Parkot, Billy Strayhorn helyett Duke Ellingtonnak tulajdonítja a „Vonat”-ot, és arra céloz, mikor megismerkedik Katie-vel, hogy E. E. Cummings költő nevét eleve kisbetűvel kellett írni, holott Cummings (legalábbis ebben az esetben) valószínűleg szívesebben vette a hagyományos nagybetűs írást.

A szerzők vállalják a felelősséget a többi kitalációért és leegyszerűsítésért. A Meztelen Olimpia hagyományosan éjfélkor kezdődött, nem alkonyatkor, mint a regényben. Jonathan Edwards valóban a harmadik elnöke volt Princetonnak, és az itt leírt körülmények között hunyt el, de nem ő honosította meg a húsvéti szertartásokat, amelyeket teljes egészükben mi koholtunk. Noha a Panoráma út klubjaiban minden évben számos rendezvényre kerül sor, a bál a Borostyánban, amelyen Tom részt vesz, a képzelet műve. A Borostyán alaprajzát, akárcsak néhány más épületét, az elbeszélés követelményeinek megfelelően átalakítottuk.

Végül pedig az idő is elvégezte a magáét egyes princetoni jellegzetességeken, amelyeket Tom és barátai még ismertek. Katie másodéves évfolyama volt az utolsó, amely még meztelenül futkározhatott a Holder-udvaron az első hóesésben (bár januárban, nem áprilisban); az egyetem 1999-ben, pont mielőtt Tom megkapta a diplomáját, betiltotta a Meztelen Olimpiát. Katie kedves fája, a Mercer-tölgy, amely egykor a Princetoni Nemzeti Csatatér Parkban állt, 2000. március 3-án természetes okok miatt kidőlt, de Walter Matthau filmjében, az 7Q-ban még meg lehet nézni.

Majdnem minden másban igyekeztünk a lehető leghívebben követni az olasz reneszánsz és Princeton történetét. Nagyon sokkal tartozunk a szellem e két fellegvárának.

I. C. és D. T.