Utószó

Napjainkban

Pireusz bombázása után a görög rendőrség rejtett fegyverkészletet talált az N17 búvóhelyén. A szervezet legtöbb tagját elfogták, és bíróság elé állították: 2003. december 7-én tizenötüket bűnösnek találták, és életfogytiglani börtönre ítélték, négyüket felmentették.

Bár a csoportot elvileg feloszlatták, nem sokkal az ítélethozatal után az N17 üzent a médián keresztül: „Még nem haltunk meg mind. ”

2007. január 12-én reggel hat órakor támadás érte az Egyesült Államok athéni nagykövetségét egy kézi vezérlésű rakétával. Az akciót egy magát Forradalmi Harcnak nevező szélsőbaloldali terrorista csoport vállalta magára.

A New York Times értesülései szerint még ebben az évben, 2007 júniusában két férfit és egy nőt állítottak elő Athénban, akik házi készítésű bombákkal szereltek fel egy rendőrautót. Ez volt az első alkalom, hogy a bankok és adóhivatalok hónapokon át tartó éjszakai bombázása után sikerült valakit letartóztatni.

Később tíz terroristát tetten értek, amikor Molotov-koktélokat dobtak az Eurobank egyik fiókjára. A tüzet eloltották, de a támadóknak sikerült elmenekülniük.

Az N17 igazi vezetőjét – aki a regényben Myron Costa néven szerepelt – sosem találták meg. Feltételezések szerint a közel ezernégyszáz görög sziget valamelyikén bújkálhat.

Közben Ashrafban az Iráni Népi Mudzsahedek vezetői még ma is arra várnak, hogy a Külügyminisztérium és a Pentagon között eldőljön végre a vita arról, hogy a szervezet lekerülhet-e a terrorista csoportok listájáról. A Pentagon győzelmében bízva készülnek egy lehetséges Irán elleni háború eljövetelére. Számos republikánus és demokrata szenátor támogatja őket, míg mások határozottan ellenzik a közös háború tervét.

A Washington Post 2003. november 9-i számában William Sutherland őrnagy még a „nem terroristák, inkább hazafiak" kijelentést tette velük kapcsolatban. Ezzel szemben a korábbi külügyminiszter, Colin L. Powell azt javasolta a korábbi védelmi miniszternek, Donald H. Rumsfeldnek, hogy a MEK hadseregére inkább mint fogolyra tekintsen és ne mint szövetségesre.

A New York Times 2004. július 27-i számában megjelent, hogy az Egyesült Államok hadserege az Iráni Népi Mudzsahedek tagjait védelem alatt álló személyeknek nyilvánította, akik a negyedik genfi egyezmény alapján immunitást élveznek a kiutasítás alól. „A védelem alatt álló személyeknek járó státus azon szélhámosok győzelme, akik a MEK Irán ellen való felhasználása mellett foglalnak állást” – írja a Christian Science Monitor július 29-én.

A Bush-adminisztráció, a Newsweek 2005. február 14-i száma alapján, a MEK ügynökeit kívánta felhasználni Iránnal szemben, és a Pentagon bízott benne, hogy némely MEK-foglyot „kémekké való kiképzésben részesíthet".

Az iraki parlament egy tagját távollétében találták bűnösnek és halálra ítélték Kuvaitban, amiért támadásokat tervezett amerikai és francia nagykövetségek ellen, melyekben öt amerikai állampolgár életét vesztette. A New York Times 2007. február 7-i száma szerint a férfit terroristaként azonosította „a Strategic Policy Consulting, egy Washingtonban működő iráni disszidensekből álló csoport… mely információinak nagy részét a nép Mujahideenjától (sic), a Teheránnal szembenálló legnagyobb és legkatonaibb szervezettől kapja".

Teherán vezetői ezalatt továbbra is követelik, hogy a MEK tagjait szolgáltassák ki Iránnak, ahol – a feltételezések szerint – halálos ítélet várja őket. Más muszlim országok megtagadták tőlük a menedéket.

Az Egyesült Államok katonai hírszerzése ebben az időszakban attól tart, ha esetleg az amerikaiak megpróbálják leépíteni a tábort, Ashrafban tömeges öngyilkosságokat követhetnek el. 2006 januárjában a bolgár hadügyminisztérium százötvennégy, elektromos  gumibottal és egyéb tömeges felkelések esetén bevethető felszereléssel ellátott katonát – köztük harmincnégy tisztet – bízott meg, hogy felügyelje az ellenállást a katonai bázison belül azon esetben, ha a vezetők ellenállást szerveznének a legénység tagjainak leépítésével szemben. Fő céljük a tömeges öngyilkosságok megelőzése.

Noha a bolgárok vállalták a felelősséget a bázison lévők életének védelméért, az amerikai erők feladata a biztonság fenntartása Ashrafon kívül a MEK katonáinak fokozatos szétszóródása esetén.

Végül 2012 szeptemberében eldőlt a Nép szent dzsihádjának sorsa: a kicsi, de igen befolyásosnak tartott csoport törlésre került a veszélyes külföldi terrorszervezetek listájáról – a hivatalos indoklás szerint ugyanis a vitatott csoport már több mint tíz éve nem követett el terrorista cselekményt, lemondott az erőszakról, és békés eszközökkel harcol az iráni rezsim megdöntéséért. Ugyanakkor egy neve elhallgatását kérő magas rangú amerikai tisztviselő szerint Washington még mindig nem úgy tekint a MEK-re, mint egy demokratikus értékeket képviselő iráni ellenzéki mozgalomra.

Daniel Keyes,

2007. szeptember 1.,

Florida