Hatvanhatodik fejezet

Fatima felnézett a szirtek tetején terpeszkedő kastélyépületre: Waybridge Mentális Egészségközpont. Ez az eufémizmus mindig ingerelte. A diliház az diliház, vagy nem? A szó nyilván nem zavarja az őrülteket – egyszerűen csak lelkiismeret-furdalást okoz a politikusoknak és a professzoroknak.

A Jaguar lefordult a 33-as útról az épülethez vezető csapásra. A parkolóban álló kék Mercedes elég egyértelmű jelzés volt arra, hogy valaki már megelőzte, közelebb lépve azonban feltűnt Fatimának, hogy a bejárat és az ablakok be vannak deszkázva.

Lépésről lépésre felbotorkált a sötét gyalogösvényen, ügyelve arra, hogy kikerülje a sziklákat és a gödröket – épp egy bokaficam hiányozna most. Mégis beletalált egy alattomos mélyedésbe, egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, és a földre tenyereit.

A neszre sötét szárnyú madarak tucatjai rebbentek fel a fákról, körberepülve a harangtomyot, aztán eltűnve a magasban.

– Raven! – kiáltott –, tudom, hogy itt vagy! Nincs értelme bújkálni előlem, gyere ki! Gyere ki, bárhol vagy is!

Megmozdultak a levelek a bokrok között.

– Itt vagyok, Fatima őrnagy.

– Raven, fekete madarak figyelmeztettek téged, hogy én jönni?

– Nem arra, hogy te jössz, csak arra, hogy valaki megközelíti ezt a félelmetes helyet.

– Látom nálad van táskád. Mész valahová?

– Magamnál tartom arra az esetre, ha sietve kellene távoznom. Mi szél hozott téged az én bolondszállásomra?

– Jöttem azért, hogy segíteni neked. Menjünk be talán nővérszobába, hol tudunk ülni és beszélni.

Raven megfordult, és mutatta az utat.

– Teszek fel vizet teának vagy kávénak.

– Mi perzsák szeretünk inkább erős kávét.

A teakonyhában Fatima figyelte, ahogy Raven felnyit egy Sterno pléhdobozt. A lány ujjai tétován keringtek a gyufaskatulya körül, alig találták meg a keskeny kis gyufaszálat. Az a földre esett, de Raven óvatosan kivett egy másikat, és hozzányomta a doboz széléhez. A gyufa eltörött. A harmadik próba már higgadt volt és hajszálpontos: végighúzta a gyufaszálat a doboz szélén, az pedig végre lángba borult. Már készült is a kávé.

Fatima elképedt. Ez a Raven ugyanaz, aki a Vörös Szerdán beleájult a lángok látványába? Már nem retteg a tűztől?

– Terapeutához jártál? Látszik, mintha pirofóbiádon uralkodnál.

– A bíróság utasította dr. Kyle-t, hogy segítsen úrrá lenni a félelmeimen.

– Ez csodálatos, Raven. Talán segít ez neked, hogy megtaláljad utadat vissza igaz hitünkbe.

– Az iszlámhoz? Nem hiszem. Újra a saját hazámban vagyok.

– Van sok muszlim Amerikában.

– Aha, biztosan sok jó is van köztük. De gondolom, te a militáns dzsihádistákra gondolsz, akik meg akarnak téríteni vagy ölni minket.

– Akaratból esküdtél hűséget iszlámnak.

– Persze, ha az agymosás hatása alatti megtérést saját akaratnak nevezed…

– Mi van akrofóbiáddal? Segített terapeutád legyőzni félelmedet magasságtól?

– Elkezdtük együtt, most saját magam haladok vele.

– Változtál, Raven, tűnsz erősebbnek.

– Köszönöm. Akkor hát, még mindig áll a halálos ítélet, hogy is hívjátok ti… fatwa. Bárki, aki muszlim, megölhet? Ezért vagy itt?

– Ez függ rajtad. Van neked információ, ami kell MEK-nek. Nekem van hatáskör, hogy visszavonni fatwát.

– Milyen információ?

– Utolsó strófa Jason Tedescu-féle próféciából, amit megjegyeztél. 

– Dr. Kyle és én megfejtettük egy részét. – Raven hezitált. – Nem mondhatom el senkinek.

– MEK és N17 most már szövetségesek. Tedescu akarta, hogy megosszad velünk. Leírta harmadik rész a módszert, hogy bevetni a fegyvert?

– Emlékszem egyes részeire, de nem tudom, mit jelent.

– Mondd nekem el sorokat, én segítek megfejteni.

– És mi van a fatwával? Visszavonod?

– Addig nem, amíg összes rejtély meg van fejtve.

– Ezt zsarolásnak hívják.

– Nevezzed, ahogy akarod.

– Akkor a pokolba veled és az Iráni Népi Mudzsahedekkel!

Ez a sértődékeny Raven már egyértelműen nem volt hasznára. Itt az ideje megszabadulni tőle.

– Rendben, nem felizgatni magadat. Gondolkodjunk még ezen. – A kanna sípolni kezdett. – Igyál velem kávét.

– Én csak meleg tejet iszom.

– Amíg elkészíted, elmegyek mosdóba.

– Itt van rögtön a sarkon.

A vécében Fatima előkotorta az arzén maradékát, a tenyerébe rejtette, majd visszament a teakonyhába.

Raven az asztalra tette a pohár tejet és a kávéscsészét.

– Tessék, ahogy mondtad, a perzsák az erős kávét szeretik.

– És nagyon édeset. Akárcsak te. Van még cukor?

Várt, amíg Raven elment a cukorért. Ahogy hátat fordított, Fatima gyorsan megspékelte a meleg tejet egy kis adag arzénnal.

Miután az ostoba liba megissza, már nem lesz más dolga, mint végignézni a szánalmas haláltusát, ahogy Rashid vergődését is pontól pontra végigkövette. Azután, két napon belül már másodjára, földnek fordít egy üres Kupát.