Harmincharmadik fejezet

Athén

Ne hagyd, hogy a türelmetlenség leblokkolja az agyad, mondogatta magának Dugan. Soronként birkózz meg ezzel az átkozott rejtvénnyel. Egyszerre csak egy metaforával bíbelődj.

– Oké – szólt Tiához. – Ötlet? Nézzük megint a negyedik sort!

„A halál ítélete ötszirmú virágot robbant."

– A halál ítélete kivégzést jelent – mondta Tia. – Hol végeznek ki gyilkosokat Amerikában?

– Sok államban van halálbüntetés.

– És mi van a módszerekkel?

– A leggyakoribb az elektromos szék vagy az injekció. Néhány kivételes esetben akasztás vagy kivégzőosztag.

– Nem látom magam előtt ezeket a helyszíneket mint célpontokat – válaszolta Tia. – Ötszirmú virág. Mi van, ha kerti gyomirtó?

– Virágzó célpontok? – szólt Dugan. – Rózsák? Liliomok? Krizantémok? Nem hiszem, hogy az öreg Tedescu ennyire kifinomult lett volna.

– Na igen, tényleg túl kifinomult.

Dugan felvette a lapot, és egész közel tolta az orrához, mintha csak kiszagolhatná belőle a megoldást.

– Várj! Nézd meg a negyedik sort megint!

Tia felolvasta: A halál ítélete ötszirmú virágot robbant.

– Nem veszel észre semmi furcsát az írásmódban?

– Ez az egyetlen sor, ami alá van húzva.

– A térképeken a fővárosokat húzzák alá. A halálbüntetés főben járó bűnökért jár.

Tia szeme tágra nyílt.

– Főbűnök… Főváros… Ó, istenem! Washington DC a hazád fővárosa!

– Ne ragadtassuk el magunkat, amíg nem jövünk rá, hol a fővároson belül – mondta visszafogott lelkesedéssel Dugan. – A célpont bárhol lehet Washington városán belül. A kongresszus főszékháza? A Fehér Ház? A Legfelsőbb Bíróság épülete?

Tia elmélázott.

– Ötszirmú virág… nem öt oldala van a Pentagonnak?

Dugan öklével a rozoga asztalra csapott.

– Nem sikerült eltalálniuk mind az öt oldalt szeptember 11-én, megint megpróbálják! – Igyekezett visszavenni a lendületből. – Jól van, tehát a Tőzsde New Yorkban és a Pentagon Washingtonban. Mielőtt gratulálnánk magunknak, fejtsük meg a strófa első két sorát!

„Arctalan Istennő őrzi a jövőt Szélfútta Toronyból,

és ádáz gyűlölettel mindenkit lemészárol.”

– A te asztalod a mitológia – szólt Dugan. – Melyik istennőnek nincs arca?

– Sosem hallottam egyről sem a görög vagy a római mitológiában.

– Lehet, hogy egy istennőszobor, amelynek arcát megszállók rombolták le, akik ellenezték a neki szóló istentiszteletet.

– Több száz arc nélküli szobor van Görögország-szerte. Sokuknak nincs orra.

– Jól van, felejtsd el, hogy ki az. Hol van?

– „Őrzi a jövőt.” A prófétanők, akiket eredetileg egy-egy isten segédjeinek tartottak, homályos, metaforikus talányokban mondták el a jövőt. Később középkorú nők fiatal lányoknak öltözve tették ugyanezt, a múlt nagy papnői tiszteletére.

A diáklánynak öltözött Salinas képe értelmet nyert. Homlokára csapott.

– De hol? Hol?!

– Az egyik leghíresebb jós Apollón jósa volt Delphoiban.

– Delphoi… Delphoi… Van egy Delphi Ohióban, de az egy kisváros. Nehezen tudom elképzelni terrortámadás célpontjának, nem úgy, mint a másik kettőt.

Tia a lapot szuggerálta.

– Nagyvárosnak kell lennie.

– Néhány sor jut eszembe az egyik iskolai versből, így hangzik – szólt Dugan. – „…büszkén mészáros, eszközök készítője, bálák rakója…” Valami, valami… A széles vállak városa. Szélfútta torony. Vissza az egész! A mészáros Carl Sandburg Chicagójából van! Más néven szeles városként ismert.

– Eltaláltad! New York, Washington DC, Chicago!

– Rájöttünk a tőzsdére és a Pentagonra – válaszolta –, de a chicagói célpontra nem.

– Mi a szándékod?

– Felhívni Kharónt, hogy továbbítsa ezt a nemzetbiztonságiaknak. Biztonsági intézkedéseket kell bevezetniük a tőzsdén és a Pentagonnál, és vörös jelzésre emelni a katasztrófakészültséget Chicagóban.

Tárcsázott titkosított telefonján. Előkészítette chipjét. Semmi.

Újra tárcsázott. Nem sikerült.

– A francba! Sosem okozott problémát azelőtt, hogy elérjem.

Kockázatos lenne közvetlenül New Yorkkal kapcsolatba lépni. Azt mondták, csak kivételes vészhelyzetben hívhatja Cintányért. Nos, ez megteszi. Ha nem tud Kharónnal kapcsolatba lépni Cipruson, magára maradva sodródik csak. Beütötte a New York-i számokat.

Az a néhány perc, míg várakozott, egy órának tűnt, hosszú csengés után valaki felvette. Dugan becsúsztatta chipjét, és hallotta a válaszkattanást a vonal másik végén. Elizabeth Herrick hangja suttogott a telefonba.

– Miért telefonál ide?!

– Kivételes vészhelyzet, Cintányér. Sürgős híreim vannak a Nemzetbiztonsági Hivatal részére, de nem tudom elérni Sátorverő ügynökét.

– Épp most kaptuk a hírt a CIA-tól – válaszolta Cintányér –, Kharónt meggyilkolták Cipruson, két nappal ezelőtt. 

– Úristen! Van bármi gyanú, ki tehette?

- N17. Vigyázzon a bőrére, de ne telefonáljon ide többet! Maga már nem létezik.

A vonal megszakadt.

Megint megpróbálta, de már nem tudta elérni.

Tia dermedten nézte őt.

– Hófehér az arcod. Mi folyik itt?

A férfi megrázta a fejét.

– Végzett velem az FBI. Hazátlan ügynök vagyok. Most mi a fenéhez kezdjek?