Negyvenkilencedik fejezet
Columbus, Ohio
Alexi az Ohio állambeli Kent sebességkorlátozását betartva haladt Columbus egy Bexley nevű városrésze felé. Ez az a hely, ahol Nikki a legnagyobb valószínűség szerint bújkál Marsha Woods neve alatt.
Ahogy behajtott a lakóépület elé, egy egyenruhás ajtónállót látott a ház előtt. Lehúzta az ablakot.
– Szükségem van a segítségére!
A portás bizonytalannak tűnt.
– Minek?
– Az unokatestvérem, Marsha Woods táskáját ellopták Görögországban, valaki felhasználta a személyazonosságát és a pénzét. Próbálom megtudni, hogy Marsha szerzett-e már egy másik járatot és hazaért-e.
A portás öklével a tenyerébe csapott.
– Tudtam én, hogy valami nincs rendben! Egy fickó jött egy ájult nővel a hátsó ülésén! Azt mondta, az Marsha Woods, de én tudtam, hogy nem. Elküldtem őket a fenébe.
– Feljegyezte a rendszámot?
– Még szép, hogy fel! – Benyúlt kabátja zsebébe, és kibányászott egy jegyzetfüzetet. – KD-3579. Fehér Lexus, a Waybridge Orvosi Egyetem parkolómatricájával.
– Hogy nézett ki a férfi?
– Átlagmagas, őszes borostával. Azt mondta, dr. Kyle-nak hívják. Elegánsnak látszott, de én rájöttem a seggfej trükkjére.
– Jó döntés volt nem beengedni őket. Marsha értékes gyűjteményt állított össze az utazásai során, festmények, szobrok és más értéktárgyak, alighanem arra vadásztak.
– Hívni akartam a rendőrséget.
– Erre most már nincs szükség. – Egy húszdolláros bankjegyet nyomott a fickó kezébe. – Majd én utánajárok.
A férfi kalapjához csapta a kezét tiszteletadásként.
– Köszönöm, uram!
Közelebb került Ravenhez.
Kiterítette a térképet, és megkereste a Bexley-ből Waybridge leié vezető utat. Körülbelül fél órával később elért egy szikla tételén álló, magas tomyú épülethez. A térkép szerint az épület mögötti 33-as út az egyetemhez vezet.
Hová vihette ez a dr. Kyle Ravent? Talán van felesége, akkor haza nem mehetett vele. Az egyetemi klinikára? Lehetséges. De ha a fickó eszében valami egészen más járt, akkor mégiscsak egy motelben kell keresnie.
A Mayflower Szállóhoz hajtott, és végigment a parkolón egy fehér Lexust keresve. Itt nincs. Az Oakland Szállónál feltűnt egy fekete Lexus, na, ezzel nem sokra megy. Az Egyetem Szálló parkolójában végre megvolt, amit keresett, ez az, Waybridge Orvosi Egyetem parkolómatricával. Rendszám: KD-3579. Beállt mellé, és lekapcsolta a lámpákat. Lekapcsolt fényekkel várt a parkolóban.
Kis idő múlva megjött a borostás férfi, kilépett a forgóajtón, beült a fehér Lexusba, és elhajtott. Nos, Alexi most már tudta, hol van Nikki. De az orvos lakhelye is fontos lehet, ha esetleg Nikki elcsiripelt valamit. Követte a dokit a diákszállások mögött egy kis ház kocsifelhajtójáig. Megvárta, amíg megnézi a postaládáját, és bemegy a házba. Amikor lámpafény gyűlt a földszinten, Alexi nyugtázta, hogy ez is kipipálva.
A következő pont a listán elhallgattatni Nikkit, mielőtt a görög zsaruk megkaparintják. Visszahajtott az egyetemi szállóhoz.
Az éjszakai portás bágyadtan felnézett, és a pult alá nyomta a Playboy magazint.
– Igen, uram?
– Hívást kaptam a mobilomon, hogy a húgom üzenetet fog hagyni nekem. Az orvosa, dr. Kyle szállásolta el itt.
A recepciós a mögötte lévő rekeszekhez fordult, a C-06-on kívül mindegyikben voltak borítékok vagy papírok.
– Egyelőre semmi.
– Köszönöm, biztosan kintről hívott.
Végigsétált az épület mögött, amíg megtalálta a C részleget. Hatos szoba. Jobb, ha nem használja a tolvajkulcsát, Nikki nyilván duplán gondoskodott a biztonságról, tolózár elhúzva és biztonsági lánc beakasztva. Inkább az ablakot választotta, könnyű felfeszíteni, csak csendben, nehogy Nikki felriadjon és esetleg nekiessen. Az ágyban akarta meglepni a lányt, lerántani róla a takarót, mielőtt bármit észrevenné.
Sosem volt része a gyönyörben, hogy szeretkezzen egy nővel, miközben kitöri a nyakát. Jobb lesz neki gyorsan, szenvedélyesen meghalni, mint lassan, kínok közepette.
Csendben felhúzta az ablakot.