Negyvenkettedik fejezet

A Learjet zökkenés nélkül landolt. A marsall levezette Ravent a lépcsőn, és egy poggyászszállító kocsiba ültette.

– Figyeljen oda rá! – szólt az idős sofőrhöz. – Ez egy vadmacska Ha elkezd kiabálni, füldugóra lesz szüksége.

Raven belátta, hogy jobb, ha nem ellenkezik: engedte, hogy a sofőr kisegítse a kocsiból és felkísérje a lépcsőn egészen a személyzeti ajtóig. Aztán a férfi beterelte őt az érkezési csarnokba.

A Hellenikon repülőtér zsúfolt volt, és mosdatlan testek szagától bűzlött.

…oké. lépj valamit gyorsan, raven. nem hagyhatjuk, hogy ez a vén fasz elvigyen minket a nemzetvédelemhez kikérdezésre..

Mit tegyek?

…használd az eszed és a tested…

Ránézett az idős őr erektől duzzadó kezére, amely Raven karját ingta. Hirtelen szembefordult a férfival, és felpofozta.

– Vedd le rólam a kezed, te kanos disznó! Hogy merészelsz hozzám érni? – A tömeg feléjük fordult. – Megragadta a fenekemet. Kérem, segítsenek! Állítsák meg!

Férfiak siettek Raven segítségére, néhány nő táskával és esernyővel esett neki a megriadt őrnek, egy tolószékes férfi pedig a botját lendítette felé. Az idős férfi a magasba emelte mindkét kezét, hogy védje magát.

Raven zsebkendőt szorított az arcára, és szipogva kimenekült a tömegből, aztán elvegyült a várakozó utasok között a terminálon.

Ötlete sem volt, hogy mihez kezdjen ezután.

Egy utasszállító kocsi sofőrje intett neki, hogy szálljon be. Túlságosan buzgónak tűnt, elfutott előle egy csoport felé, akik a check-in pultokhoz tartottak. Jól van, most gondolkodj gyorsan. Merre? Elhaladt a pultok mellett. Járatok Atlanta, Newark, Philadelphia felé. Hova akar menni?

…haza waybridge-be, te hülye…

A becsekkoló részen félúton megpillantott egy fiatalembert, aki egy táblát tartott a kezében: Irodalomcsoport vissza Columbus, Ohio felé. Gyülekezés itt! Egyre többen lettek körülötte, a csoport szinte magába szippantotta. Egyikük ismerősnek tűnt: látta már azt az őszes borostát a Waybridge Egyetemen.

A pult kijelzőjén a következő kiírás villogott: 241-es járat, Athén-Colombus, Ohio. Menetrend szerint.

Ez közelebb vinné az otthonához, mint bármelyik másik, és elstoppolhatna Waybridge-ig. Beállt a hosszú sor végére.

Egyszer csak egy drámaian rúzsozott szőke nő furakodott a sorba, nem törődve a mögötte álló utasokkal. Ruhatartó zsákot és egy méregdrága gurulós bőröndöt húzott magával.

– Hé! – kiáltotta egy férfi. – Menjen a sor végére!

– Vigyázzon a kisbabámra! – kiáltott rá egy nő.

A borostás a nő elé lépett, hogy hátra terelje, de a szőkeség megállíthatatlannak tűnt, bőröndjével utat tört magának az első nyitott fogadópulthoz. Útlevelét és bankkártyáját a pultra csapta.

– Az Ohio, Colombus felé tartó járatra!

A reptéri alkalmazott a dühös utasokra pillantott a sorban, aztán megvonta a vállát. Bevitte az adatokat a gépbe, és átnyújtotta a nőnek a jegyet.

– Van feladandó csomagja?

– Hogy elvesszen ezen az istenverte görög reptéren? A francokat! Felviszem őket a gépre. – Besöpörte az iratokat a kézitáskájába.

– Hölgyem – kiáltott egy férfi –, magának aztán van bőr a képén!

A nő még csak hátra sem pillantott, kézitáskáját a gurulós kézipoggyász fogantyújára akasztotta, és felmutatta középső ujját. Elindult a ruhatartó zsákkal és a kézicsomaggal a biztonsági bejárat felé.

…érj az ellenőrző kapuhoz a nő előtt…

Raven habozott, de sejtette, min töri a fejét Nikki. A ribancot lehagyva gyorsan átsuhant az ellenőrző kapun. A nő a futószalagra tette ruhatartó zsákját és a kézipoggyászt, fogantyúján a kézitáskával. A riasztó hangosan jelzett. Az őr végigpásztázta a jelzőpálcával: a nő levett egy arany nyakláncot, és egy műanyag tartóba helyezte. Újra átment az ellenőrző kapun, de a riasztó másodszor is jelzett. Átkozni kezdte az őrt, az ellenőrző kaput és Görögországot, miközben várta, hogy újra átvizsgálják. Mindenki őt bámulta.

…vedd el azt a rohadt táskát…

Raven tétovázott, majd lerántotta a kézitáskát a poggyász krómozott fogantyújáról, és saját sporttáskájába ejtette. Úgy tűnt, senki nem vette észre. Mintha mi sem történt volna, a női mosdóhoz sétált, és bement egy fülkébe.

A luxus Birkin táska legalább tízezer dollárba kerülhetett. Alexinek igaza volt a gazdag amerikai nőkkel kapcsolatban, akik szórják a pénzt, miközben a szegények a harmadik világban élelmet koldulnak. Felkutatta az útlevelet, az utazási csekkeket és a bankkártyákat a Birkinben, és átpakolta őket a saját táskájába. Végül begyömöszölte a luxusdarabot a vécékagyló mögé, és lassan kisétált a mosdóból. Miközben a legnagyobb természetességgel átballagott az utasvárókon, átnyálazta az iratait, hogy megismerkedjen új személyazonosságával.

Jogosítvány Marsha Woods nevén, 3740State Street, Columbus, Ohio. A repülőjegy az Olympic Air 241-es járatára szólt, a C-4es kapunál. Felpillantott az indulást kijelző monitorra, tíz perc múlva felszáll, remek.

Ahogy a beszállókapu felé tartott, mintha Alexi lépett volna be a látóterébe. Csakugyan ő az? Vagy a szeme káprázik? Odamenjen hozzá?

…ne feledd fogpiszkáló utolsó szavait pireuszban…

Elfordult, és beállt a sorba a kapunál. Az utaskísérő a jegyére pillantott.

– Üdvözöljük járatunkon, Ms. Woods. Nincs kézipoggyásza?

– Mindent becsekkoltam ezen a táskán kívül.

Amikor belépett a repülőgéphez vezető átjáróba, még hátrapillantott. Alexi nézte őt, majd a kijelzést a beszállókapun. Ó, istenem! A férfi tudta, merre tart.

Intett Ravennek, de nem volt mosoly az arcán.