Ötvennegyedik fejezet

Ashraf, Irak

Rashid Omar ezredes, fedőnevén Sátorverő, tudta, hogy ez lesz a legveszélyesebb küldetése, legalábbis ami a MEK-nél töltött időszakot illeti. Már elmagyarázta a Pentagon álláspontját Hassannak. Az érdeklődést mutatott, de fogalma sem volt, hogyan reagál majd a többi tiszt. Hassan intett neki, hogy üljön le a tárgyalóterem hátsó végében.

Belépve Fatima falfehér lett, aztán meg hirtelen vörös a dühtől.

– Tábornok, mit keres itt ez az áruló?

– Ülj le, Fatima, mindjárt megtudod.

A három másik tiszt is hasonló színt váltott a férfi láttán. Rashid tudta, hogy mindannyian ugyanazt gondolják. Hogyan kínálhatják hellyel épp azt az árulót, aki segített megszökni Raven Slade-nek?

Minden szem a tábornokra szegeződött, valamit mégis mondania kell.

Hassan fagyos arckifejezése még gondos elemzést követően sem volt alkalmas arra, hogy bármiféle érzelmet vagy gondolatot közvetítsen.

– Ezt a férfit mindannyian Rashid Ammarként, a MEK közkatonájaként ismeritek. Valójában ő Rashid Omar ezredes az Egyesült Államok hadseregének hírszerzésétől, aki több éven át tartott megfigyelés alatt minket.

A teremben forrni kezdett a levegő.

– Az Omar szunnita név!

– Egy kém!

– Titkosügynök! 

A tábornoknak elég volt egy apró kézmozdulat, hogy rendet teremtsen.

– Engedjétek meg Omar ezredesnek, hogy elmagyarázza, miért van itt. – A férfi felé biccentett. – Ezredes!

Rashid a felé szórt indulatáradat ellenszelében ácsorgott, és belekezdett.

– Nem fogom azzal kezdeni, hogy bocsánatot kérjek, amiért kém vagyok. Muszlimokként mindannyian tudjátok Ószövetségünkből, hogy Kálebet Isten küldte, hogy Kánaán földjén kémkedjen. A hadsereg szolgálatában mindig álltak kémek, mióta csak a háborúk elkezdődtek. Az utasításom az volt, hogy hatoljak be a MEK köreibe, és tegyek jelentéseket a tevékenységeiről.

Shahadi alezredes cinikus vigyorral fordult felé.

– Azt akarja mondani, hogy magát muszlimként a héber isten küldte kémkedni utánunk, ahogy az a Pentateuchusban* elrendeltetett?!

*Mózes öt könyvének neve

– Nem, ahogyan a Pentagonban elrendeltetett.

– Nem gondolom, hogy bármiféle kapcsolatot kellene kialakítanunk az amerikai hadsereggel.

– Nem titok – szólt Rashid –, hogy az Egyesült Államok megelőző csapásra készül Irak ellen. Bush elnök engedélyt adott a Pentagonnak, hogy térképezzen fel különböző lehetőségeket, amelyek számításba jöhetnek a konfliktus kezdete után. A vezetőség elkerülhetetlen konfliktust helyez kilátásba Iránnal és Irán Hezbollah-bábjaival Libanonban.

Alieah őrnagy felkiáltott.

– És mi köze mindennek hozzánk?

– Noha mindannyian tudják, hogy a Külügyminisztérium terrorista szervezetnek bélyegezte az Iráni Népi Mudzsahedeket, a Pentagon most ellenkező állásponton van. Stratégáik tisztában vannak vele, hogy maguk részt vettek az iráni forradalomban, és vezették az amerikai nagykövetség elleni támadást, világi vezetésű, marxista Iránért küzdöttek. De azt is tudják, hogy háborúban álltak az ajatollahhal, aki elárulta az ügyüket egy fasiszta-vallási vezetésű Irán létrehozásával.

Egy pillanatra mintha a szobában mindegyik tisztnek elakadt volna a lélegzete.

– Most pedig ők, más szenátorokkal egyetemben – folytatta – éppen nyomást gyakorolnak a Külügyminisztériumra, hogy vegyék le az Iráni Népi Mudzsahedeket a terroristák listájáról, ha… és ez itt a nagy ha, a MEK beleegyezik, hogy támogatja az Egyesült Államokat egy esetleges Irán elleni háborúban.

– Támogatás alatt mit értenek? – érdeklődött Alieah őrnagy.

– Jelen pillanatban a Kongresszusban már néhányan állást foglaltak a külügy vagy a Pentagon nézőpontja mellett, illetve ellen. Mindemellett információink vannak az izraeli Mossadtól, hogy Irán és Szíria már támogatja a Hezbollahot anyagiakkal és fegyverrel Libanon ellenőrzés alatt tartásának céljából.

– Ezek nem túl friss hírek, ezredes – válaszolta Alieah. – Mit akar mondani ezzel?

– A vezetőség összetűzést lát készülőben Izrael és Irán bábja, a Hezbollah között. Ha maguk garantálják, hogy egyesülnek erőinkkel az ajatollah Forradalmi Gárdája ellen, az lehetőséget ad a Pentagonnak, hogy rávegye a külügyet álláspontja felülbírálására.

Ellenállás dübörgött egyszerre mindenhonnan, Samirát leszámítva.

– Milyen szerepet vár tőlünk a Pentagon?

– Irán nukleáris fejlesztéseinek leleplezése céljából indított, lehetséges izraeli légitámadás esetén a maguk hadereje egy második frontos támadást vezetne Teherán ellen.

– Omar ezredes, mégis milyen jó szándékról biztosító gesztust vár tőlünk Amerika? – kérdezte a tábornok.

– Tudom, hogy Szaddám számos tömegpusztító fegyverét Ashraf alagútjaiban rejtette el, Irak és Irán határán. Tudok az N17-tel kötött szövetségükről is a Sárkányfog hadművelet végrehajtásához. A jó szándék bizonyítékaként arra kérjük magukat, hogy szakítsák meg ezt a szövetséget. Ennek fejében Ashrafot megkíméljük a légitámadástól.

Alieah őrnagy felállt, és a többiekhez intézte szavait.

– Ez a kém arra kér minket, hogy álljunk át az egyik oldalról a másikra. Azt gondolja talán, hogy a MEK úgy fordul a politikai szelekkel, mint egy szélkakas?! 

Shahadi alezredes megrázta a fejét.

– Jelen pillanatban Irak és Irán közé vagyunk beszorítva. Úgy gondolom, komolyan fontolóra kellene vennünk Omar ezredes ajánlatát, és elhatárolni magunkat az N17 terrorista hadműveletétől. Emlékezzetek rá, hogyan győzték le a trójaiakat, amikor azok nem törődtek a figyelmeztetéssel a falóval kapcsolatban. A látnok Laokoón megmondta nekik: „Bármi is ez, danaóknak ajándékát se kívánom!"*

*Vergilius: Aeneis (Lakatos István fordítása)

Érveivel Rashid elégedett volt, de a többi tiszt azonnal vitatkozni kezdett. A tábornok használta a jól bevált csendteremtő kézmozdulatot.

– Fatima őrnagy, te mit gondolsz erről?

Rashid követte Fatima pásztázó tekintetét, ahogy végighalad a tiszteken, majd megáll a férfin.

– Már lehet, hogy túl késő.

– Hogy érti ezt? – kérdezte Rashid.

– Az anthrax már úton van az N17-hez Amerikában.

A tábornok arcáról végre olvasni lehetett.

– Értesítened kellett volna, mielőtt elintézed az üzletet!

– Rám bíztad, tábornok. Egyetértek Shahadi alezredes és Alieah őrnagy véleményével. Nem kellene lepaktálnunk az amerikai hadsereggel.

– Fatima, utasítalak, tegyél meg bármit, ami ahhoz szükséges, hogy megakadályozd, hogy az anthrax Alexi Costa kezébe jusson!

– És mi van, ha már túl késő?

– Ezzel az eshetőséggel akkor számolunk, ha valóban felmerül.

Fatima nem hagyta magát.

– Tudjuk, hogy Tedescu üzenetében szerepelnek a támadás célpontjai, a jóslatokat pedig egyedül Raven Slade ismeri, a férfi épp ezért akart végezni vele.

– És azt gondolod, hogy ki tudod szedni belőle ezt az információt? Egyszer már kudarcot vallottál.

– Raven nem tudja, hogy a birtokában van, tábornok. Megpróbáltam áttörni, de a jóslatok a fóbiái mögé vannak elzárva, időbe telik. 

Hassan tábornok Omarra nézett.

– Maga segített megszökni Ravennek, ezredes. Tudja, hova menekült?

Megrázta a fejet.

– Talán Fatima őrnagy tudja.

– Azt gyanítom, Raven odúja a Waybridge-i Elmegyógyintézet lehet, ahová az orvosi kórtörténete alapján az apja kislányként bezárta – magyarázta Fatima.

– Fatima, elkíséred Omar ezredest Amerikába. Először is állítsd meg az anthraxot, mielőtt Alexi Costához jutna. Aztán találd meg Ravent, és törd át a mentális blokkot! – hangzott Hassan tábornok utasítása.

– Ezt egyedül is meg tudom tenni – válaszolta Fatima. – Jobban szeretném, ha semmiféle kapcsolat nem fűzne ehhez a kémhez.

– Hallottad az utasításaimat, Fatima. Te és Omar ezredes egy csapatként működtök ezután.

Ez több volt annál, mint amire Rashid számíthatott.

– Mi a tervünk, ha meg tudom állítani az anthraxot? – kérdezte Fatima.

Hassan eltűnődött.

– Az attól függ.

Rashid tudta, mit jelent ez. Ha a Pentagon meggyőzi a Külügyminisztériumot, hogy vegyék le a MEK-et a terroristák listájáról, szövetségesek lesznek. Ha a külügy továbbra is visszautasítja, a MEK szélkakasa nyugat felől újra a Közel-Kelet felé fordulhat. Ha ő és Fatima nem tudják megállítani az anthraxot, egyetlen megoldásként az marad, hogy Dugan kiszolgáltatja Ravent Athénnek vallatásra.

Nézte Fatimát, ahogy elhagyták a tárgyalót, karcsú, hullámzó testét, amint előtte mozgott. Az Államokban kettesben lesznek, zavartalanul.

Vajon a női érintetlenség szabálya akkor is kötni fogja, tűnődött, amikor már elhagyták Ashrafot?