Nyolcadik fejezet

Waybridge, Ohio

Frank Dugan visszafogta Maseratiját az unalmas harmincöt mérföldes sebességre. Vacak kétsávos. Nem tudta elhinni, hogy egy óra negyvenöt percbe telik eljutni a Cincinnati repülőtértől Waybridge-ig.

A felüljáróról látta egy sziklán álló, magas, viktoriánus-gótikus kastély tornyát. Az információk szerint korábban itt tartották gyógykezelésen Raven Slade-et. Arra gondolt, talán feltérképezhetné a helyet, mielőtt folytatja útját az egyetemre. Befordulva egy kövezett, meredek emelkedőre, áthajtott egy rozsdás kapun, amely leszakadt tartóoszlopairól. Az ajtók és az ablakok be voltak deszkázva. Nem tudta, hogy időközben bezárták az elmegyógyintézetet.

De egyébként is, minek vesztegeljen ebben a hegyi őrültek házában? Talán azért, mert az ösztönei azt súgták, rábukkanhat egy fontos részletre valamelyik folyosón vagy párnázott cellában.

Először is ellenőriznie kell Tedescu aktáit, hátha akadnak a kódolt próféciára utaló nyomok.

Ahogy tolatott visszafelé az ösvényen, valaki a titkos vonalon csörgette.

– Igen?

– Fogorvos, itt Cintányér.

– Máris? Még el sem hagytam Ohiót.

– Üzenetet kaptunk Kharóntól Krétáról. Jelentése szerint mielőtt Slade főbe lőtte magát, felhívta őt az athéni elmegyógyintézetből. Az utolsó mondata ez volt: „A lányom tudja.”

– Mit tud? 

– Kharón lövést hallott, majd hörgést, aztán a vonal megszakadt. A görög rendőrség szerint ekkor ejthették túszul a lányát.

– Az egyetem felé tartok, hogy ellenőrizzem Tedescu aktáit. Talán sikerül rájönnöm, mit tudott Raven.

– Sok szerencsét! – A telefon elnémult.

Az egyetemre hajtott, és addig kocsikázott körbe-körbe, míg rátalált a Bölcsészettudományi Karra. Szerencséjére talált szabad parkolóhelyet közel a Lordon Csarnokhoz. A névsor szerint Tedescu irodája a százharminckettes volt. Bent egy üzenetet látott az ajtóra ragasztva.

„Mr. Tedescu jelenleg Görögországban tartózkodik, ahol előadást tart a Klasszikus Tudományok Művelőinek éves konferenciáján. Előadások és gyűlések elhalasztva az elkövetkező két hétben. Félévi dolgozatokat a kutatási jelentéseket asszisztensénél, Ms. Salinasnál lehet hagyni. ’’

Ahogy végigfuttatta szemét a sorokon, kinyílt a szomszédos ajtó, és elsuhant mellette egy lányintézeti növendékforma lófarokkal, vezérszurkoló-szoknyában. Lepiszkálta a ragasztócsíkot a régi üzenettel, és egy másikat tett a helyére.

„Ókori történelem és mitológia előadások törölve a szemeszter további részében. Információkért keresse az asszisztenst, Ms. Salinast."

Tehát Tedescu halálhíre végre elérte a tanszéket.

– Mr. Tedescu asszisztensét keresem.

A nebulóhatású nő megfordulva már egy kicsit sem emlékeztetett diáklányra, inkább középkorú aggszűzre. Arcbőre ugyan feszes volt, de ez inkább plasztika simaságnak tűnt, nem hamvasságnak. Háromszög formájú feje olyan hatást keltett, mint a figyelmeztető jelzés egy üveg mérgen. Szeme furán vörösödött. A melle helyén pedig szorosan összefont karja feszült, a koponyát keresztező csontokra hajazva.

– Én vagyok Ms. Salinas, mit akar? 

– Az FBI-tól jöttem, Ms. Salinas. Szükségem van pár percre az idejéből.

– Istenem, a dékán épp most mondta, hogy Jason meghalt Athénban. Tudja, mi történt?

– Szeretném látni az irodáját.

A nő körbenézett, mintha tétovázna, talán nem helyénvaló, amire készül, majd kivett egy kulcscsomót a zsebéből, és addig forgatta, míg megtalálta rajta a megfelelőt. Kinyitotta a százharminckettes iroda ajtaját, és bekísérte Dugant.

A férfi végigfuttatta szemét a szobán. Az asztalon nem volt más, csak egy Zeuszt ábrázoló bronz mellszobor. A falon jobbra egy taláros idős férfi hatalmas portréja lógott.

– Ez Jason Tedescu?

Ms. Salinas kivett egy zsebkendőt a zsebéből, és letörölte a port az aranyozott keretről.

– Igen.

Dugan a falnál álló szabványméretű aktarendező szekrényhez lépett, és megpróbált kihúzni egy fiókot. Zárva volt.

A nő kezében lévő kulcscsomóra mutatott.

– Nyissa ki a fiókokat, kérem.

– Nincs benne semmi.

– Miért is?

– Mielőtt Görögországba ment, Jason minden iratát és személyes feljegyzését a könyvtárnak ajándékozta.

– Szeretném magam is látni.

Ms. Salinas átfutotta a kulcsokat, amíg megtalálta a szekrényhez valót. Beillesztette a zárba, és minden fiókot kihúzott. Igaza volt, üresek voltak.

– Nem mondták el nekünk, hogyan halt meg.

– Mennyire jól ismerte?

– Jasonnel együtt jöttem át a Chicagói Egyetemről, amikor megbízást kapott itt.

– És mik a feladatai?

– Az asszisztenseként helyettesítettem az óráin. Segítettem a kutatásban, begépeltem a vizsgákat, diákkonferenciákat szerveztem. 

– Voltak kedvenc diákjai?

A nő a távolba révedt.

– Az egyetlen, akihez igazán közel került, dr. Slade lánya volt, Raven.

– Mennyire közel?

– Raven járt az ókortörténeti órákra. Jason kari tanácsadó is volt és a Színművészeti Tanszék dráma tagozatának igazgatója. Láttam Raven minden szereplését.– Hanglejtése megváltozott, nyomatékosabb lett. – Bámulatos színésznő.

– Mitől bámulatos?

– Amikor a színpadra lépett, a többi színész a háttérbe olvadt. Minden szerepbe beleélte magát, és valóban úgy tűnt, mintha átváltozna azzá, akit alakított. Az ember szinte megfeledkezett róla, hogy játszik.

– Meggyőzően hangzik.

– Még a színpadon kívül, a felolvasások és a próbák során is mindig minden szem rá szegeződött. Mondhatjuk úgy is, fénnyel töltötte meg a termet. – Aztán kibökte a szót. – Kacér volt.

– És amikor kiszorult a középpontból?

– Visszahúzódott, depressziósnak tűnt.

– És azt mondja, Jason Tedescu készítette fel a szerepekre?

Koponyaarcú félrenézett.

– Inkább egyengette az útját. Amíg össze nem omlott, és az apja elvitte az egyetemről.

– A tanúja volt?

– Ó, igen! Észrevettem, hogy valami nincs rendben a Lüszisztraté első próbája alatt. Miután Raven előadta a második strófát, felhívást intézve a szexéhes nőkhöz, hogy tagadják meg testüket férjüktől, elsápadt és összeesett. Jason, úgy értem, Mr. Tedescu, az irodájába vitte, hogy beszéljenek. Ez volt az utolsó alkalom, amikor Jason vagy én láttuk őt, mielőtt az apját áthelyezték Athénba.

– Említette Mr. Tedescu valaha is, miért hagyta el Görögországot?

– Végzős diák volt az athéni Műszaki Egyetemen, amikor a junta katonái lemészárolták az évfolyamtársait. Koponyasérülést szenvedett, és Amerikába jött orvosi kezelésre. Ittléte alatt diákvízumot kapott, hogy folytathassa tanulmányait.

– Sokat utazott?

– Ó, igen. Mindenfelé az országban, előadásokat tartott, görög bevándorló közösségeket látogatott. Kutatást végzett készülő, Görögök Amerikában című könyvéhez.

És kétségtelenül titkos terrorista egységeket alakított, tette hozzá gondolatban Dugan.

Úgy döntött, hogy bedobja a csalit.

– Talán jó érzés tudnia, hogy Raven vele volt, mielőtt meghalt Athénban.

A nő beesett szemei nem árultak el semmit.

– Az hogyan lehet?

– Raven az athéni elmegyógyintézetben volt, amikor Tedescu összeesett egy előadás során, és egy kollégája bevitte. Benttartózkodása alatt megpróbálta megfojtani Ravent, aztán lelőtték őt egy terrorista támadás során.

A nő arca fagyos maradt, de újra összekulcsolta csontos karját.

– Olyan volt, mint egy delphoi jós. Mindig úgy bánt Ravennel, mintha ő lett volna a főpapnője.

Nincs kétség, ez a féltékenység méregzöld hangja volt.

– Köszönöm a rám szánt idejét, Ms. Salinas. Elmegyek a könyvtárba, hogy egy pillantást vessek az írásaira.

– Az nem lehetséges, Dugan ügynök.

– Miért nem?

– Engem hatalmazott fel szakmai írásai kezelésére. A kívánsága alapján, miszerint biztosítanom kell próféciái titkos egységét, az athéni Görög Nemzeti Könyvtár archívumába küldtem őket.

– Nos, én is épp Athénba tartok. Majd átnézem őket ott.

A nő még ridegebbé vált.

– A kívánságai alapján fűztem egy utasítást az írásokhoz, miszerint tíz évig elzárva kell lenniük. Azután pedig csak tudósok és történészek nézhetik meg őket.

Ezt végiggondolva Dugan az egyik üres aktaszekrénynek dőlt. Ahogy az megbillent, meglátta egy papír sarkát. Kihúzta, és kisimította a gyűrött lapot. A cím: Sárkányfog hadművelet és az alcím: Leírás, állt két, kézzel írott sor felett. Szavak áthúzva, felülírva többször. Hangosan felolvasta.

„A Lassú Halál magjai várnak távoli ágyásokban…

Hogy büntetést nyerjen minden Keresztes. Insallah… ”

– Van bármi ötlete, mit…

A nő hirtelen mozdulatára Dugan felkapta a fejét: a koponyafej Zeusz bronz mellszobrát tartotta a magasba mindkét kezével. Koponyaszemei rámeredtek. Elhúzódott, hogy kitérjen a csapás elől.

Túl késő.

Lesújtó fájdalom. Minden elhomályosul. Aztán sötétség…